„Ez naiv feltételezés”

Vlagyimir Gelman orosz politológus arról, hogy felbomolhat-e Oroszország

Minek kéne történnie, és milyen országgá kéne válnia Oroszországnak ahhoz, hogy ne jelentsen többé fenyegetést sem a szűkebb, sem a tágabb környezete számára? Segítene-e a demokratizálódásában, ha önálló államocskákra esne szét, mint annak idején a Szovjetunió? A Gazeta Wyborcza remek interjúját közöljük.

Wiktoria Bieliaszyn: A Duma elnöke, Vjacseszlav Vologyin egy ízben azt találta mondani, hogy „ha van Putyin, van Oroszország. Putyin nélkül nincs Oroszország”. Elnézve a hadseregben és a kormányzatban eluralkodó káoszt, és az Oroszországi Föderáció lehetséges szétesésének prognózisait, érvényes-e még ez a mondás?

Vlagyimir Gelman: Ezt a szlogent úgy fogalmaznám át, hogy amíg van Putyin, van Vologyin, Putyin nélkül nincs Vologyin sem. De komolyra fordítva a szót, azt az elképzelést, hogy Oroszország léte egyetlen konkrét emberen múlik, rendkívül naivnak tartom. Egy ilyen állítás még az autoriter rendszerekben sem állja meg a helyét. El tudjuk-e képzelni, hogy Kína megszűnne létezni Hszi Csin-ping után?

WB: Oroszország széthullásának motívuma mégis évek óta jelen van, és nyugati szakértők most összefüggésbe hozzák Putyinnal.

VG: Oroszország szétesése vágyálom. A nyugati megfigyelők arra spekulálnak, hogy az Oroszországi Föderáció darabokra hullása megszünteti az állandó orosz fenyegetést, mert a helyén keletkező államocskák, függetlenül attól, hogy milyen berendezkedésűek lennének, nem tudnának olyan félelmet ébreszteni és annyi kárt okozni az egész világnak, mint most Moszkva. A baj ezzel az, hogy manapság sok szakértő és nem szakértő a kívánságait meg az elemzéseit reális végkimenetelnek hiszi.

WB: És miért ne lehetnének reálisak?

VG: Oroszország minden látszat ellenére kulturális értelemben viszonylag egységes, egynemű ország. Elég erős belső gazdasági kötelékek tartják össze, nem látunk semmiféle olyan gazdasági nacionalizmust, amilyen a késői Szovjetunióban a balti országokban volt például jellemző, uralkodó. És Oroszország lakóit durva etnikai különbségek sem osztják meg. A társadalom több mint 80 százaléka etnikai értelemben orosz, szláv. Néhány tagköztársaságban, főleg Oroszország ázsiai részein ezek az arányok némileg másként festenek, de tekintetbe véve az ország hatalmas méreteit és a lakosságszámot, ennek nincs különösebb jelentősége. És mindenekelőtt nem hallunk olyan erőteljes hangokat, és nem látunk olyan törekvéseket, amelyek arra utalnának, hogy a regionális elitek vagy akár egyes személyek függetlenséget követelnének. A Szovjetunió bukásakor, amikor az ilyen mozgalmak – főként a balti köztársaságokban, de Moldáviában, Grúziában és Örményországban is nagyon erősek voltak, mindez egészen másképp festett.

WB: Éppen így képzelnénk el: hogy tudniillik Oroszország önálló köztársaságokra bomlik.

VG: Csakhogy Oroszország nagyobb része nem köztársaságokból áll, hanem az etnikailag homogén Oroszország közigazgatási egységeiből. Egyetlen okát sem látom annak, hogy a pszkovi vagy a novgorodi terület önálló állammá váljon. Szerte a világon sok embernek ragadt meg az emlékezetében a Szovjet­unió felbomlása és az általa keltett remények, és ezeket az elképzeléseket rávetíti a mai Oroszországra.