Szlovákia április 2-án belép a NATO-ba, 3-án pedig köztársasági elnököt választ, első fordulóban. A második két héttel később lesz a két legtöbb szavazatot szerző jelölt részvételével.
Vannak 11-en, egy még időben visszalépett, s újra színen az a Vladimír Meciar is, aki miatt csak most csatlakozik az ország a NATO-hoz. De kezdjük inkább Rudolf Schusterrel, aki öt éve kiütötte a bokszolót, ám most kevés az esélye. A szavazatok tíz-egynéhány százalékára számíthat, ez is kisebbfajta csoda, hiszen nem lehet öt évet hipp-hopp kitörölni a választók agyából, már csak azért sem, mert kampánya meg az azt megelőző induljak-ne induljak államférfiúi vívódása is olyanra sikeredett, mint egész elnökösdije. Schuster megbízatási ideje alatt
az ország legjobb humoristái
közé küzdötte fel magát, azzal a szépséghibával, hogy ő mindig komolyan gondolta, amit mondott. Mit mondjunk, Szüret rovatunkat hetente képes lenne megtölteni. Újraindulását például így jelentette be a választóknak: nincs kampánystábom, nincs pénzem, nincs semmim. Egészen kivételes programnyilatkozat egy hivatalát öt éve betöltő államelnöktől. Még hozzátette, jól érzi magát, jobban, mint súlyos betegsége előtt, aki nem hiszi, megnézheti, hogyan teniszezik. Schuster népszerűségi-megbízhatósági indexe egyébként akkor volt a legmagasabb, amikor halálos betegen, kómában feküdt egy félrekezelt vastagbél-perforáció után. A nép szemmel láthatóan összekeverte a részvétet és a sajnálatot a megbízhatósággal. Schuster most is csak ebben bízhat. Azt viszont ne vegyük el tőle, hogy a magyarokra, a magyar kisebbségre soha semmi rosszat nem mondott, ami a többi jelöltről egy kivételével nem igazán vagy igazán nem mondható el. Még a magyarbarátnak tartott (egyébként az is) és a Magyar Koalíció Pártja által támogatott kereszténydemokrata jelöltnek, Frantisek Mikloskónak is van szeplője. A magyar státustörvény körüli szlovákiai hisztériában felvidéki Kosovót talált mondani, mármint hogy annak rémképe jelent meg előtte, és pártja, a KDH dolgozta ki az ellenstátustörvény-tervezetet, ami persze csak a választóknak szólt, sose került a parlament elé.
Akkor persze minden kicsit is "rendes" szlovák párt mondott ilyesmit. A zászlóvivő maga Eduard Kukan külügyminiszter volt, aki Mikulás Dzurinda kormányfő pártjának, az SDKU-nak a jelöltje. Neki jó esélye van arra, hogy beköltözzön az elnöki palotába, bár csontvázat azért ő is rejteget a szekrényében. Moszkvában tanult, karrierdiplomata, nagykövet volt már a szocializmusban is, és állítólag szorgalmasan küldözgette a jelentéseket a pártállami titkosszolgálatnak, az STB-nek. Az ügynökök listáján mindenesetre szerepel. ' azt mondja, voltak "bizonyos beszélgetések", amelyeket akkor egyszerűen nem lehetett elutasítani, de őt nem szervezték be, és soha senkiről nem írt egy megveszekedett jelentést sem. De ezt még az amerikai szlovák kolónia sem hiszi, amely hagyományosan és olthatatlanul szerelmes Vladimír Meciarba, ezért az amerikai kongresszushoz fordult nyílt levelével, hogy segítsen lerántani Kukanról a leplet.
A fene sem érti, hogy került a díszes társaságba, de ott van Martin Bútora volt washingtoni nagykövet, egy született demokrata, jobblib beütésekkel. Na, ő az, aki soha nem nevezett be a magyarzabálók éjszakája futamra. Az átkosban földalatti volt, majd Havel elnököt terelgette, azután washingtoni kapuk garmadája nyílt meg előtte. Mindenki biztos volt benne, hogy az MKP őt támogatja majd, de Bútorával még nem lehet politikai bizniszbe keveredni, így a koalíciós társ KDH bohóctulajdonságokkal megáldott jelöltje lett a magyar párt választottja.
'k lennének tehát az úgymond elfogadható, kormánypárti vagy független jelöltek, van még öt kutyaütő, illetve
az ellenzék
kétjelöltje: Meciar és egykori jobbkeze, Ivan Gasparovic, akit emberarcú Meciarként emlegetnek, igazán nem tudni, miért, hisz nyakig sáros főnöke valamennyi disznóságában. Két éve, a választások előtt rúgta ki Meciar a HZDS-ből, mert kezdett a fejére nőni. Azóta túlélőművészként tengeti napjait, és lehet, hogy eljött az ő ideje. Beállt ugyanis mögé a másik nagy ellenzéki párt, a Robert Fico vezette Smer, valószínűleg csak azért, hogy bosszantsa Vladót. Fico jelenleg a legnépszerűbb politikus Szlovákiában (talán mert még sose volt a hatalomban, viszont ez már nagyon idegesíti őt), pártja pedig a közvélemény-kutatások szerint 30 százalékkal nyerné a parlamenti választásokat, ha lennének mos-tanában. Ha Fico tá-bora az utasításnak megfelelően Gasparovicra adja voksát, ő kerülhet a második fordulóba Meciarral, ha nem, nem. Versenyükbe a felmérések alapján Eduard Kukan tud komolyan beleszólni. Fico egyébként - vízhajtásként önmalmára - Schuster elnökkel és a szakszervezetekkel karöltve még azt is kierőszakolta, hogy az első fordulóval egy időben tartsanak népszavazást az előre hozott választásokról.
A szlovákiai magyarokat,
úgy tűnik, egyelőre nem hevíti leküzdhetetlen vágy, hogy elzarándokoljanak az urnákig, majd hazafelé megigyanak egy fröccsöt, illetve a fröccs rendben. Pedig szavazataikra valamennyi komoly jelölt számít, olyannyira, hogy a pozsonyi Új Szó munkatársainak elmondása szerint a kampány idejére megtanultak magyarul is (néhányuk máskor is tud), ha más nem, egy jónapot, harapakutya, kezicsókolomasszonyom erejéig. Kivéve Meciart, ő tudja magáról, hogy reménytelen eset.
Szlovákiában egyébként úgynevezett "gyenge" elnök van, meglehetősen korlátozott jogkörökkel, tulajdonképpen csak az várható el tőle, hogy ne hozzon nagy szégyent az országra, amikor ide-oda utazgat. Persze egy Meciar sok kellemetlenséget tud okozni, például ha juszt se írná alá soha az éves költségvetést, de állítólag megjárta a purgatóriumot, már ő sem az a gonosz kobold, és nem tenne ilyet soha.
Molnár Norbert
