Csabai Gábor "Papó": Hallgatója voltam kezdetektől fogva, mióta a pápa látogatását követő napon elindult. Ma a Tilos rádió 250 fővel működik. Ügyvezetőként állítom, hogy bármikor megszerveznénk egy woodstocki fesztivált is. A kalózadó elnevezés szó szerint a hajózással kapcsolatos. Hollandiában kifejezetten divat volt a fiatalok között, hogy a felségvizeken túlra hajóztak, mert az a néhány mérföld a rádióhullámoknak nem akadály, olyan, mintha a szomszédban lenne az adó. Onnan sugároztak a part felé nagyszerű, dinamikus zenéket, programokat, nem sértették meg a helyi médiaszabályozást, sugárzási jogokat, hisz nem tartoztak a holland törvények hatálya alá. Ezeket az adókat hívták klasszikusan kalózrádióknak. Mikor befutottak a felségvizekre, lekapcsolták a rádióadót, mert onnantól már törvényt sértettek volna. Vova, Német Vladimír ötlete volt, hogy kéne csinálni itthon is egy kalózrádiót. Sok időt töltött annak idején Hollandiában, és amikor a Tilos az Á-t üzemeltette többedmagával, akkor kezdett hozzá a megvalósításhoz. A rendszerváltás idején ugyanis a nagy pillanatokban hatalmas ígéretek voltak, hogy az addigi hihetetlenül korlátozott és elérhetetlen rádió- és tévéfrekvenciákat ki fogják osztani; szabadon lehet televíziózni, rádiót sugározni. A rendszerváltás után minden perc számított: míg a sajtóban fantasztikus forradalom ment végbe, és az újságosstandoknál akár húsz percet is válogathattál, addig a frekvenciák körül nagy kuss volt, sehol semmi. Tulajdonképpen mulasztásos törvénysértésben volt a parlament vagy az állam, ha úgy tetszik. Kicsit öntörvényű módon ezt az állapotot próbálta feszegetni a Tilos rádió azzal, hogy elkezdett kalózkodni, ami 1993-ig tartott. 1995-ben harmadmagával megkapta a 98 Megahertzet, amin két másik rádióval, a Fix és a Civil rádióval osztozott - ez az engedély öt évre szólt. Nem a mai értelemben vett frekvenciapályázattal nyerte el, hanem frekvenciaengedély kiadása történt, kérelemre. 2000. augusztus 31-én az utolsó földi sugárzás emlékezetes búcsú volt. Gondolni kellett a jövőre: a Tilos ismét pályázott, immár egyedül. Jó előre lehetett tudni, hogy a rádió 24 órás lesz - két héttel az engedély lejárta előtt voltunk, amikor csöngött a telefon, épp sorban álltam a pénztárnál egy áruházban. Orosz Csilla hívott, hogy műsort kellene csinálni a következő szerdán. Egy kis gondolkodási időt kértem, aztán beszálltam az autómba, ráadtam a gyújtást, és a magnón beindult Peter Greenaway zenéje. Tulajdonképpen innen származik a saját műsorunk címe meg a bejelentkező zenéje, a Szakácstolvaj. 2000. augusztus 31-én éjfélkor lett vége a Podmaniczky utcában az adásnak, másnap reggel 7-kor, szeptember 1-jén az első adást a romos, lepukkant Kultiból már én csináltam.
Magyar Narancs: Mióta van a közösségi rádióknak egyesülete Magyarországon?
CSGP: 1992 óta. A magyarországi példaértékűen erős vonulata a világ közösségi rádiózásának. Bármiféle nemzetközi médiakonferencián, ha valaki azt mondja, Budapestről jöttem, pláne, ha a Tilos rádióból, akkor halálos csend lesz, mindenki mindent abbahagy, és tátott szájjal figyel. Pár évvel ezelőtt, egy brüsszeli találkozó összegzéseként közzétettünk a nemzetközi szervezetekkel közösen egy dokumentumot, amiben elmondjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, miért vagyunk, mik a céljaink, a kezdeményezéseink az unióban. És hogy ők is számíthatnak ránk, hiszen mi is egy hatékony csatorna vagyunk a közösség, a civil szféra felé. Ennek az lett az eredménye, hogy két évvel ezelőtt az Európai Unió miniszteri tanácsa kiadott egy dekrétumot, egy négyoldalas, tulajdonképpen iszonyúan unalmas, bonyolult nyelvezetű állásfoglalást, aminek minden szava aranyat ér és fontos. A közösségi rádiók szerepe az Európai Unióban. Nyugodtan mondhatom, hogy ez a közösségi rádiózás alfája és ómegája. És a bibliája is. Ez azért fontos, mert például nagyon sokat kínlódtunk a közösségi rádiók magyarországi szervezetében, hogy beláttassuk néhány közösségi státuszt elnyert rádióval, hogy gyerekek, az, amit ti csináltok, valójában nem közösségi rádiózás, hanem italodisco, értéktelen zene sugárzása. Örömködés. Játékrádiót csináltok, játék kereskedelmi rádiót, utánozzátok azt a hangvételt. Ennek semmi köze a közösségi értékekhez. Rengeteget vitatkoztunk, és sokan csak azután tértek jobb belátásra, miután az Európai Unió lefektette, hogy mit gondol a közösségi rádiózásról a világ progresszívabb része. Ennek alapján kidolgoztuk a hazai közösségi rádiózás szervezeti alapszabályát. Ezután már nem kellett magyarázkodnunk.
MN: A Tilos rádió taliándörögdi kitelepülését a magyar közösségi rádiózás fontos állomásának tartod?
CSGP: Igen. Azelőtt csak beszélgettünk, közgyűléseken találkoztunk, levelezgettünk, Dörögdön évente egyszer legalább összejövünk, és közösen rádiózunk, tanítgatjuk egymást.
MN: Kiket éreztek a Tiloshoz közel álló rádióknak?
CSGP: A Civil rádiót, a Fúzió rádiót... Most, hogy a Fúzió bajban van, lett is sávja a Tilosban, egyik délután. Megszűnt az eddigi stúdióhelyük, nem tudták tovább bérelni, kicsit lógnak a levegőben. A pécsi rádiókkal vagyunk még nagyon jó viszonyban.
MN: A mostani médiatörvényre mit lépett a Tilos rádió?
CSGP: Megcsináltuk a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének alapszabályát. Ez a szervezet azért született, hogy megfogalmazzuk, mit nevezünk közösségi rádiónak, mire kell törekedniük, milyen céljaik legyenek. Hogyan kell demokratikusabban működni, hogyan lehet bevonni a célközönséget a műsorkészítésbe, hogy kell ezt a furcsa kohéziót működtetni. Két éve, az előző kormány idején volt egy nagyon erős új médiatörvény-tervezet, ami már majdnem parlamenti szavazásra került. Mikor elolvastuk, azonnal egy 16 pontos állásfoglalást írtunk a kodifikációs államtitkárságnak. Megfogalmaztuk, hogy a szabad rádiók szervezete, a közösségi rádiók a rádiózást érintő kérdésekhez milyen módosító javaslatokat tennének hozzá. Amikor a kodifikációs államtitkár meghívott minket egy beszélgetésre, azt gondoltuk: majd kiszúrja a szemünket egy kávéval. Legnagyobb meglepetésünkre öt órán keresztül a kollégájával együtt pontról pontra végigmentünk az indítványunkon. Jobban tudták, melyik pontba mit írtunk, mint mi, annyira fel voltak készülve. Két pont kivételével mind, azaz 14 javaslatunk átment, és az a kettő is olyan volt, hogy az államtitkár azt mondta, egyetért vele, személyesen úgy gondolja, hogy így kellene lenni, de nem fog átmenni, hagyjuk ki. Az egésznek át kellett volna mennie egy ötpárti egyeztetésen, a parlamenti bizottságon, majd a plénumon. Azt biztosan tudjuk, hogy a kodifikációba, a végleges szövegbe a módosításaink bekerültek, de a parlament már nem vette napirendjére. Az akkori ellenzék már a következő ciklusra és a majd általa szerkesztendő médiatörvényre gondolt. A Fidesz immár hatályba lépett médiatörvényével nekünk is rengeteg gondunk volt és van, ahogy a közvéleménynek meg az újságíróknak is, de arra koncentráltunk, hogy a saját területünkkel foglalkozzunk, és csak a közösségi média kérdéséhez próbáltunk hozzászólni.
MN: A közösségi médiát korlátozza az új médiatörvény?
CSGP: A közösségi rádiókat illetően egyetlenegy pozitívuma van ennek a szövegnek, hogy most lett először megnevezve a közösségi média, mert eddig nonprofitnak hívták, harmadik típusúnak meg független rádiónak. Most végre, ahogy a világon mindenhol communitynek, itt is közösséginek hívják. De ahogy tovább olvastuk, lehervadt az arcunkról a mosoly. Ez nem rólunk szól!
MN: Mit csináltatok?
CSGP: Azonnal írtunk levelet, kértünk konzultációt Szalai Annamária elnök asszonytól. Egyébként már amikor kinevezték, bejelentkeztünk hozzá, mert eddig minden elnökhöz elmentünk egy bemutatkozásra. Szeretnénk bemutatni a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetét, dolgozzunk együtt, legyünk partnerek.
MN: És?
CSGP: Ennyire még soha nem voltunk félrelökve.
MN: Nem is fogadott?
CSGP: Egy munkatársára kiszignálta a dolgokat, ő beszélgetett velünk. Ilyenkor ezek az amúgy nagyon kedves emberek elmondják, hogy nekik semmiféle hatáskörük nincsen, aztán lejegyzetelik, amiket mondunk. A másik, hogy június 30-ig az eddigi közösségi rádióknak és mindenkinek, aki közösségi rádió akar lenni, egy új procedúra alapján közösségi rádióvá minősítési eljáráson kellett keresztülmennie.
MN: A Tilosnak is?
CSGP: Igen. Hatvannégy oldalas dokumentumot kellett beadni, amiben fantasztikus dolgoknak döbbenetes mértékben kell megfelelni, ilyen, többek közt, az ötvenszázalékos magyar zene sugárzása - elvileg július 1-jétől.
MN: A Tilos megfelel ezeknek az elvárásoknak?
CSGP: Igyekszünk megfelelni. Ezentúl híreket is fogunk valahol mondani. A rendszeres hírszolgáltatás kötelező. Egy fél órát valahogy majd kiszorítunk.
MN: Milyen feltétel van még?
CSGP: A legkomolyabb az, hogy két kategóriában lehetett jelentkezni: közszolgálati és kulturális tartalommal. De teljesen mindegy, hogy melyikbe jelentkezel, mert a teljes műsoridő 67 százalékának, több mint kétharmadának közszolgálati tartalomnak kell lennie. A közszolgálat definíciója ától cettig pontonként vállalható, de ha az egészet megnézed, egy túlságosan nemzeti és konzervatív média rajzolódik ki. A Tilos nagy nehezen meg fog felelni ezeknek a dolgoknak, kérdés az, hogy milyen szigorúsággal és milyen szemmel fogják nézni. Rengeteg olyan definíció van, ami után rögtön tudakozódtunk, fölhívtuk a monitoring bizottságot. 'k meg vonogatták a vállukat. Mit hívunk "magyar zene" szolgáltatásnak? A szerzői jognak van egy úgynevezett gyűjteményes kategóriája: ha te zenei válogatást csinálsz a saját koncepciód szerint - amit utána még 34 rádió megvesz, lead, és kiadják lemezen is, ne adj' isten összekötő szöveggel - társszerző vagy a törvény szerint.
MN: Volt valamiféle egyeztetés e tárgyban?
CSGP: Egyetlenegy konzultáció volt - a médiatörvény első viharos napjaiban összehívták még január elején. Szalai Annamária nem volt ott, de vagy negyven médium igen. A médiatanácsot két tag képviselte, mi viszont nagyon agilisak voltunk a szabad rádiók nevében: az idő kétharmadában a közösségi rádiók életéről volt szó, holott az RTL Klubtól kezdve sok mindenki megjelent. Ketten képviseltük a közösségi rádiózást, az életünkért küzdöttünk. Nem hagytuk magunkat. És ott tettük fel ezt a kérdést, hogy ha a gyűjteményes jog alapján így meg így van, akkor egy koncepciózus zenei válogatás szerzőjétől, ha az illető magyar, elfogadható-e magyar zenének az általa sugárzott?
MN: Erre mit mondtak?
CSGP: Az egyikük - Kolarik Tamás - azt mondta, hogy hm, szerintem igen, és ránézett a másikra, és Koltay András is, aki a médiatörvényt írta, bólintott, hogy ő is úgy gondolja, el kell fogadni. Egyelőre még nem volt ellenünk kifogás - de olyan leterhelt a médiatanács, hisz saját maguknak csináltak rengeteg új feladatot, hogy ebben a pillanatban mi még elég súlytalanok vagyunk ahhoz, hogy minket mérjenek föl. De nyilván sor kerül ránk is.
MN: Mennyi időt kaptak a rádiók az átalakításokra?
CSGP: Elvileg nincs idő, már így kéne mennie, ezekkel a feltételekkel. Csak mi érezzük úgy, hogy most nyilván kapunk valami nem hivatalos laufot. Nagyon aggódom egy csomó kisrádió miatt, de a Lánchíd rádió már megkapta a közösségi státust. A Mária rádió szintén, ami azért rossz nekünk, mert szembemegy az elveinkkel és a szabad rádiók alapszabályával is. Egy közösségi rádiónál nagyon fontos, hogy függetlenül működjön politikai pártoktól, ideológiáktól, gazdasági köröktől - és lehetőleg önkormányzatoktól is. A négy ember működtette rákóczifalvai rádió az önkormányzattól kap a kultúrházban pár négyzetmétert meg áramot, amit meg lehet érteni, de így már aligha függetlenek. A Mária rádió és Lánchíd rádió megkapta a közösségi kategóriát, de hierarchikusan vezérelt, nem demokratikusan működtetett szervezetek. Pénzügyi köröktől függenek. Erre mondtuk mi, hogy ez nem közösségi média!
MN: A közösségi rádió kategória elnyerése miért érdeke a Lánchíd vagy a Mária rádiónak?
CSGP: Mert a valódi közösségi rádióknak, ahogy az egész világon, Magyarországon sem kell műsor-szolgáltatási díjat fizetniük. Sőt pályázaton még vissza is nyerhetnek valamennyit a kereskedelmiek által befizetett műsor-szolgáltatási díjból, amit frekvenciadíjként ismer a közvélemény.
MN: Mikor dől el, hogy megkapjátok-e a közösségi státust?
CSGP: Június 30-án adtuk be, úgyhogy, gondolom, valamikor ősszel.
Csak a Tilos
Csabai Gábor "Papó": A rádió történetében én két fontos korszakot látok: az első a kalózkodás és az utána 1995-ig tartó időszak volt. A rádió ekkoriban progresszív, fontos, új életre kelt média volt, iszonyú nagy figyelem övezte. Hirtelen mindenkinek lett kocsija, és mindenki rádiót hallgatott az autójában. Aki pedig egyszer rátalált a Tilosra, szinte nem is akart mást hallgatni, mert ebben a rádióban olyan dolog történt, ami azelőtt soha. Élő műsorban beszélgettek különféle alakok, mintha egy kocsmában ülnének, a dolog összes esetlenségével és spontaneitásával. És be lehetett telefonálni, szűrés nélkül, vitatkozni, egyetérteni... Ma is kevés élő műsor van más rádiókban meg a tévékben, gyakran még az élőnek eladott adás is felvételről megy.
Magyar Narancs: Okozott-e valamilyen változást, belső konfliktusokat a 2003-as felfüggesztés?
CSGP: A Barangó-ügy után egyfajta ámokfutás kezdődött, mindenki velünk akart beszélni és rólunk írni, tüntetés volt ellenünk, nagyon durva politikai játszmához szolgáltattunk hivatkozási alapot. Ezzel keltem és feküdtem, reggel héttől csöngött a telefonom, folyamatosan magyarázkodnom kellett. De ez az eset cezúra lett a rádió életében. Lezárult egy korszak, az abszolút, szinte korlátlan szólásszabadság korszaka. Rádöbbentünk arra, hogy a szólásszabadságnak a demokráciában is vannak korlátai.
MN: Nem érzed úgy, hogy egy kicsit elszállt felettetek az idő? Az első öt évhez képest például...
CSGP: Igen, azóta megfordult a világ, berobbant az internet, aztán az internetes közösségi oldalak, az internetes hírszolgáltatás, szinte minden lexikális tudás elérhető lett - a rádió néhány év alatt konzervatív médiummá vált. Mi továbbra is beszélgetünk, zenélgetünk. Amikor sokan azt gondolják, hogy a Tilos már nem olyan érdekes, nem veszik észre, hogy ez emiatt van. Viszont megvan az a szerencsénk, hogy az összes kommunikációs csatornával és technikával szemben a rádió szinte az egyetlen, amit komolyan, magas színvonalon lehet háttérmédiumként üzemeltetni. Rádiózás közben ugyanis minden további nélkül lehet gyereket nevelni, dolgozni, gyereket legeltetni, szögelni, festeni... És akármilyen okostelefonok is vannak, az emberi beszédnek, az élő vitának, a beleszólás lehetőségének ezer év múlva is meglesz a létjogosultsága.
