Aki az elmúlt héten a Blaha közelében járt, déjà vu érzése támadhatott, hiszen kígyózó sorokban álltak a némi meleg ételre, zsíros kenyérre vagy ruhaadományra várók. A Krízisközpont március elején tartott egész napos rendezvényének köszönhetően (amelyről itt írtunk) összegyűlt annyi pénz, hogy céljukat megvalósítsák: felépítettek egy sátrat, ahonnan ezt a kísérleti hetet irányították. Az esemény bejelentett demonstráció is volt, mellyel a szervezők tiltakozásukat kívánták kifejezni az elmúlt időszak hajléktalanokat üldöző rendelkezései ellen. A héten mi is többször jártunk a helyszínen; és akár nappal, akár éjjel, mindig békés fesztiválhangulat uralkodott a téren: sem a sorban állásnál, sem az esti mulatságnál nem tapasztaltunk rendbontást.
„Mivel rövid időnk volt felkészülni, az első néhány napban csak az alapvető dolgokra tudtunk odafigyelni, mint az étel- és ruhaosztás, illetve a sátor felállítása – mesélte Eszter, az egyik szervező, akit az utolsó napon kérdeztünk a hét tapasztalatairól. – Az adománygyűjtő buli után csatlakoztak hozzánk önkéntesek, hajléktalan segítők, illetve a hét során is akadtak olyanok, akik felajánlották segítségüket, így egy-két nap után már komolyabb programokat is tudtunk szervezni: volt hajvágás, ruhavarrás, jogsegély, esténként pedig még buli is.” A sátor mellett egy infópultot is felállítottak, ahol a téren áthaladó, a rendezvényről mit sem tudó járókelők tájékoztatást kaphattak arról, mi zajlik. „Nagyon sokan jöttek és érdeklődtek, volt, aki ott maradt és feladatokat vállalt. Ráadásul egy csomó külföldi is kíváncsiskodott, őket nagyon izgatta, hogy miért csináljuk mindezt” – mondta a szociológushallgató Kátya, a központ egyik aktivistája.
| ||
.jpg "false")
Adományozók is érkeztek szép számmal: a legtöbben ruhákat, meleg pokrócokat, cipőket vagy könyveket hoztak. A Krízisközpont Facebook-oldalán továbbra is megtalálhatjuk a személyes kívánságokat; ily módon személyre szabottan tudnak adományokat gyűjteni, és azokat a megfelelő embereknek továbbítani. Az első napokban olyan sok ruha gyűlt össze, hogy a szervezőknek jó fél napig kellett szortírozni azokat. A meleg étel kiosztása is egyszerűen ment, annak ellenére, hogy a rendeleti szigorítás miatt dobozba kellett csomagolni. „Háromszor sikerült meleg ételt osztanunk, de zsíros kenyér és egyéb hideg étel mindennap volt. Mi mindig munkacsoportokban dolgozunk, az egyik ilyen csapat feladata volt a főzés, ezt is mi magunk csináltuk. Háromszáz emberre.” Többek között ezért volt szükség a március eleji bulira, mert a sátor megvétele mellett ételre és minimális technikai berendezésekre is költeni kellett. „A múltkori buli nagyon sikeres volt, az aukción 260 000 forint, összesen pedig úgy 4-500 000 forint gyűlt össze. Ebből finanszíroztuk ezt a hetet, és még maradt is” – mondta Kátya.
Bár demonstrációként bejelentették a rendezvényt, az estékbe nyúló zenés-táncos mulatságok miatt félő volt, hogy probléma lesz. „Atrocitás, hála a jó égnek, nem ért minket, erőszakos cselekedetek sem voltak, kisebb összetűzéseket persze le kellett rendeznünk. Néha odajöttek a rendőrök és igazoltattak, vagy elkérték a demonstrációs engedélyünket, de egyébként minden rendben ment” – mondta Eszter, majd mikor rákérdeztünk, hogy mi volt a problémája a Főkertnek, amiért a hét közepén arrébb kellett tenni a sátrat, megtudtuk: az engedély csak a térre szólt, a sátor első variációjához azonban a szervezők felhasználták a környező fákat, illetve a szökőkutat is. Kedden este felépült a sátor második, stabilabb és csupán a tér betonköveit elfoglaló verziója.
Szombaton a Krízisközpont kivonult a Blaháról, de nem tűnt el nyomtalanul: a próbahét után megbeszélik a tapasztalatokat, továbbra is várják a hozzájuk csatlakozókat, és a személyre szabott adománygyűjtéssel sem állnak le; a beérkezett ruhákat, egyebeket a terveik szerint egy-egy hasonló, de rövidebb, néhány órás vagy egy délután alatt lebonyolítható rendezvényeken osztják majd ki. Emellett egy újabb adománygyűjtő bulira is készülnek, hosszú távú céljuk pedig az, hogy újra felállítsák a sátrat, lehetőleg hosszabb időre. „Azt hiszem, nagyon hasznos héten vagyunk túl. Mi tapasztalatokat gyűjtöttünk, az érdeklődők információkhoz jutottak, étellel és ruhákkal, illetve közösségi programokkal tudtuk segíteni a rászorulókat, és talán egy kicsit közelebb kerültünk a társadalmi összefogáshoz is” – mondta Kátya. Eszter szerint „a nyomásgyakorláshoz ez azonban még nem volt elég. Ezúttal nem volt mindenre kapacitásunk, de folytatjuk”.
_nagy_lead_focuspoint_70x70.jpg)
