Ha a mából nézzük, tényleg furcsa egy hely lehetett a hírhedt III. főcsoportfőnökség. Az milyen szokás már, hogy csak Tasnádi nevű spicliket foglalkoztattak? Jó, tudjuk, volt egy Medgyessy nevű ürge is, meg egy csomóan, akiket Borítéknak hívtak, ezek a Borítékok lapultak anno boldogult Antall Józsefünk zsebében, mert azt hitte, hogy azzal sakkban tarthat bárkit is. Nos, tévedett, gyakorlatilag kiröhögte Torgyán is, Csurka is, pedig erősen borítékolva voltak, fedőnév meg minden, Szatmári és Raszkolnyikov… Nota bene, mindketten Orbán Viktor szárnyai alatt találtak menedéket a borítékoskodó Antall elől, előbbi kormányra ment Orbánnal, utóbbi meg a kisebbségi kormányzás idején segíthetett be (röhej: pont azután, hogy Orbán kicsinálta Torgyánt). Mindegy, ez csak történelem, annak is a felejtős része, mindközönségesen szemétdombja, bár kétségkívül jól mutatja, hogyan viszonyul múltjához a rendszerváltozás utáni állam.
| ||
A mondott Boríték a hét első felében beszökött a Magyar Nemzet levelesládájába is. Milyen Borítékról beszélsz, barátocskám, az igazság ezzel szemben az, hogy a Magyar Nemzet kiváló oknyomozó újságírói kiderítették, hogy a Jobbikban van egy Tasnádi László nevű krampusz, Komlón elnök, s ráadásul még helyi képviselő is, szóval egy nagyvad, egy mogul, a párt oroszlánja, s ez az oroszlán bizony III/III-as volt. Mindebből az a következtetés adódott, hogy a Jobbik csak ne merjen pampogni azért, mert a III/II-es rajtszámú Tasnádi László államtitkár lett Orbán Viktor kormányában. Most szólunk, a III/I-es és a III/IV-es Tasnádi lépjen elő, mert őket majd a Heti Válasz fogja kiszerkeszteni, s ha rossz napot fognak ki, Szőnyi Szilárd még le „fartúró köcsögözi” is őket…
Nos, aki elvesztette volna a fonalat. Van egy Jobbikunk, egy Magyar Nemzetünk, egy Orbán Viktorunk és két Tasnádi Lászlónk, az egyik III/II-es volt, belőle csinált államtitkárt Orbán, a másik III/III-as volt, őt csinálta ki a Magyar Nemzet. A Jobbik áldozott egy parasztot, és elmentek röhögve sörözni. Orbánon röhögtek, mint anno Csurka és Torgyán Antallon.
Mert hát az történt, hogy mindenki kiakadt rohadtul, hogy egy III/II-esből csinált államtitkár az a hős, aki a dettó III/II-es Medgyessy esetét konkrétan hazaárulásként árulta a nyilvánosságnak (Orbán Viktorról van szó). Még a Jobbik is kiakadt, meg beszólt meg minden, noha Orbán vegzálása nem tartozik a napi szintű elfoglaltságaik közé. Ezért hát a kis vezető a szívéhez kapott, te is, fiam, Brutus, és máris indult a futár a Magyar Nemzethez a jobbikos gazember pedigréjét lobogtatva. Mit tett erre a Jobbik? Azonmód kidobta a hóra a vidéki versenyzőt, kizárták, felszólították, monnyon le, ahogy ilyenkor már csak szokás. És most néznek kaján pofával, hogy Orbán vajon kijjebb rugdalja-e az ő Tasnádiját ugyanazért a disznóságért vagy sem?
Tegyék a szívüket a kezükre, kedves olvasóink, és válaszolják meg ezt az égető kérdést: a III/II-es Medgyessy ádáz üldözője elüldözi-e az ugyancsak III/II-es Tasnádit? Nos, szerintünk sem.
S kérjük, ne mondják azt, hogy a Fidesznél még a Jobbik is egyenesebben jár el ebben az esetben, mert ez nem érdekes, huszadrangú kérdés, mellékszál. A dráma ugyanis az, hogy az állam jelenlegi vezetése konkrétan arra használja Magyarország történelmét, a mi múltunkat, hogy kitörölje vele a seggét. Hogy ebben hogyan segédkezik a Magyar Nemzet, hogyan kontrázik a Jobbik, az tényleg csak bohóctréfa, amivel persze egyszer valahol majd el kell számolni. De a lényeget mindenki ismeri: akinek nincs múltja, jövője sincs. Ha valaki arra használja a közös múltat, mint most Orbán, az a jövőben sem válogatja meg, hogy mi akad a kezébe ugyanezen célból.
