Egy gennyes seb – Kövér László üzen a népének

  • narancsblog
  • 2013. december 29.

Narancsblog

Közeledik a kampány hivatalos kezdete, ideje volt már Kövér László orra alá mikrofont tolni. Nem okozott csalódást.

Védje meg Gyurcsány Ferencet saját maga, esetleges politikai tekintélye, vagy védje meg a pártja, a nőtanács, vagy éppenséggel az, akinek nyolc anyja van. Ebben a történetben Gyurcsány személye alig is érdekes. Az az érdekes, ahogy ez a lumpen lelkületű csirkefogó a politikai ellenfeleiről beszél. Kövér László politikai ellenfelének lenni pedig nem nagy mutatvány, elég hozzá egy kifeszített molinó, egy meggondolatlanul elejtett mondat. Elég egy bűnös csoporthoz, mondjuk az elvetemültségükről messze földön híres közös képviselők közé tartozni. Magyarul holnapra, ma estére bárkiből lehet Kövér László politikai ellenfele, alkalmasint molinó vagy rossz mondat sem kell hozzá, csak annyi, hogy a magyar parlament elnöke egy mániás pillanatában úgy érezze, hogy az illető útjában áll az érdekeinek – szándékosan nem írunk itt „politikai” érdekeit.

„Az, hogy van egy Gyurcsány Ferenc nevű képződmény a politikában, amiről csak azért kell beszélni, mert akkora botrány mind a mai napig, hogy itt van velünk. Egy gennyedző seb a demokrácia testén az ő jelenléte” – mondotta Magyarország egyik legfőbb közjogi méltósága szombaton este főműsoridőben egy televíziós csatorna műsorában.

Az is mélyen jellemző, hogy melyik csatornán. Az Echo tévén. Ne hamarkodjuk el azt a legyintést, miszerint az egy ilyen hely… ott ez a duma a menős. Lehet, de sokkal inkább arról van szó, hogy Kövér László azt gondolja az Echo tévé nézőiről, hogy véres szájú barmok gyülekezete – tehát Kövér László az előbb idézett módon gondolkodik politikai ellenfeleiről, s emígy pedig a sajátjairól. Mindazonáltal az Echo tévé nézőit tényleg az védje meg, akinek ugyancsak nyolc anyja van, vagy éppenséggel a békemenet. Tényleg, az milyen lenne, ha a békemenet teljes létszámban kivonulna Kövér haciendája elé, „Nem vagyunk barmok!”, „Nem vagyunk piszkos szájú kapcabetyárok!” feliratú táblákkal. Ja, nyilvánvalóan pszichedelikus. De jogos.

Hiszen a fentiekből s az előzményekből a napnál is világosabban látszik, hogy Kövér Lászlótól, a mind sűrűbben rátörő beteges dühétől nem Gyurcsány Ferencet, nem az Echo tévé nézőit, de mindenkit meg kellene védeni. Az egész országot. A hazát.

Nos, ami azt illeti, elég nehéz lesz. De, kedves olvasó, addig se felejtsd el, holnapra te is lehetsz „gennyedző seb” a magyar parlament elnöke szerint. Ha már most nem vagy az.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.