Petrocelli és a statisztika

  • Cserháti Éva
  • 2012. február 7.

Női jogi egyenlítő

Petrocelli nem vette fel a szemüvegét, hogy beleolvasson a statisztikába, amikor olyan súlyos témában nyilvánult meg, mint a gyerekek szexuális bántalmazása. A Petrocelli.blog.hu-n olvasható cikk címe – Ártatlanul vádolt apák, vagy pedofil szörnyetegek? – már maga is több problémát vet fel, amire élesen rámutat a kommentelők szenvedélyes vitája.

A cikk terjedő társadalmi jelenségként tünteti fel azokat a nagyon ritkán előforduló eseteket, amikor az anyák a válás során úgy próbálnak előnyhöz jutni, hogy a közös gyermek szexuális bántalmazásával vádolják meg az apákat. Ezek a vádak, sugallja a cikk, többnyire hamisak.

A Petrocelli-blog vállalt feladata, hogy a jogi pr-szakember szemszögéből mondja el véleményét, és ezzel segíti, hogy az ügyvédi irodák ügyfelei „ne csak a bíróságot, hanem a szélesebb közvéleményt is meggyőzzék igazukról”. Tehát a cikk célja, hogy meggyőzze olvasóit, bizony egyre jobban elharapódzik hazánkban is az a gyakorlat, hogy a válófélben lévő anyák eszközként használják a gyerekeket, sőt hamisan bélyegzik meg az apákat szexuális visszaéléssel, melyre a szerző jobbára a pedofília szót használja.

A pedofília szó félrevezető, mivel úgy állítja be a gyerekek szexuális bántalmazását, mintha annak oka az elkövető betegsége lenne. Amennyiben betegségként határozzuk meg a bántalmazás okát, felmentjük az elkövetőt, hiszen ő nem tehet e genetikai vagy mentális belső kényszer ellen. Valójában a gyerekek szexuális bántalmazása eszköz, melyet a bántalmazó azért alkalmaz, hogy hatalmát gyakorolja és fenntartsa olyan személy felett, aki tőle fizikailag és érzelmileg is függő. Vagyis a jelenség, melyet a Petrocelli-blog tárgyal, nem a pedofília, hanem helyesen a gyerekekkel történő szexuális visszaélés.

Nézzük akkor a statisztikát, melyet – ki tudja, miért – a cikk szerzője nem tart érdemesnek megemlíteni, bár a csatolt videó végén is elhangzik, hogy a feljelentések 92 százaléka valós. Egy idén készült magyarországi kutatás szerint, amely a Pandora Szelencéje Projekt címet kapta, a gyerekek elleni szexuális visszaélést elkövetők 95 százaléka férfi. Nemzetközi kutatások is azt támasztják alá, hogy a gyerekek szexuális bántalmazásának fő színtere a család, az elkövetők pedig 98-99 százalékban férfiak, azaz apák, nevelőapák, nagyapák és más, a gyerekhez közel álló, bizalmi személyek.

Nincs statisztika arról, amit a cikkben és a videón megszólaló ügyvédek állítanak, hogy valóban többször fordult-e elő az utóbbi években, hogy az anyák hamisan vádolják meg szexuális visszaéléssel az apákat, arról viszont van – ismételjük el még egyszer –, hogy a felmerülő vádak 92 százaléka beigazolódik. Ehhez az sem árt, ha a nyomozó hatóságok ezzel a bűncselekménnyel szemben is ugyanolyan hatékonysággal veszik fel a harcot, mint a bolti lopással szemben. A nyomozás hiánya ugyanis számos esetben vezet az eljárás eredménytelen lezárásához, amely nem jelenti az erőszak meg nem történtét. A hamis és a téves vádak aránya (vigyázat, a kettő nem ugyanaz) ezekben az esetekben ugyanakkora, mint egyéb bűncselekmények esetében – legyen az emberölés vagy adócsalás –, azaz nem valami különlegesen kirívó jelenségről van szó.

Ráadásul, éppen a Petrocelli-blogban tárgyalt városi legenda terjedése miatt, azok a nők, akiknek a gyerekei incesztusáldozatok, mára már alig mernek a hatóságokhoz fordulni segítségért, mert ezzel nemhogy nem kerülnek jobb perbeli pozícióba, hanem épp ellenkezőleg, szavahihetőségük szinte automatikusan megkérdőjeleződik.
Az Ártatlan Apák szerveződése épp arra a tényre vet fátylat, hogy 8 ártatlanul megvádolt apára legalább 92 elkövető jut, pontosabban 920, ha beleszámoljuk a cikk által is elismert tízszeres latenciát.

A cikk azt állítja, évente alig pár tucatnyi eljárás indul ilyen ügyekben. Számoljunk, mondjuk, 36 esettel. Ezek 92 százalékában igaz a szexuális visszaélés vádja, azaz 33 elkövetővel állunk szemben. 3 esetben a vád hamis vagy téves. Fogadjuk el, hogy két apát vádol meg évente hamisan a volt felesége. Dicséretes, hogy van, aki felemeli a szavát értük, hogy már van érdekvédelmi csoportjuk egy olyan országban, ahol nincs ellátás a szexuális visszaélést elszenvedett gyermekek számára, a bántalmazás bűnténye hamar elévül, és alig kerülnek rács mögé az elkövetők.

És ha már tudjuk, hogy az utóbb ártatlannak bizonyult megvádoltak saját problémájának is éppen az a társadalmi jelenség a gyökere, hogy 98 százalékban férfiak – sokszor apák – a gyerekek szexuális bántalmazói, jó lenne tudni, vajon mit tesz az Ártatlan Apák szerveződése azért, hogy fellépjen a férfitársaik által elkövetett, gyerekek elleni szexuális visszaélésekkel szemben.
(http://petrocelli.blog.hu/2011/12/03/artatlanul_vadolt_apak_vagy_pedofil_szornyetegek)

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?