"Olvasói levelek" - Pálya a magasban: Messi és Totti

  • .
  • 2009. február 26.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. január 22. Fél év sem telt el azóta, hogy korunk jeles polihisztora a Narancs Egotrip rovatában - takaros eszmefuttatás keretében - kiakolbólított egy törzsökös népdalt a magyar népzenéből, s íme, ugyanebben a rovatban most Mélyi József forradalmasítja az olvasók zenei világképét.
Igaz, ő könnyedén, visszakézből, de egy-egy olyan bődületes maflást oszt ki Schubertnek és Schumannak, hogy egymásnak adják a harmadikat. A cikk a "kisebb istenekről" szól, akik lehetnek éppen halhatatlanok, csak éppen nem ők állnak a lista elején, sportnyelven ők a Messik és Tottik, akik valahogy mégsem Ronaldók. Mert alapvetően sportról van szó persze, de más területekről is sorjáznak a példák: ilyen kisebb istenség az élő magyar írók közül Kukorelly és Garaczi, "a német zenében Schubert és Schumann".

Döbbenten meredek a papírra: jól látok? De bizony ez áll ott.

Ne ragadjunk most le ott, hogy Schubert úgy volt német zeneszerző, ahogyan Mozart: sehogy. (Illetve élt egy derék, német Franz Schubert is Drezdában, aki felháborodva tiltakozott, amikor egy tévedésből kifolyólag neki tulajdonították a Die schöne Müllerint. Ám ő semennyire nem istenség és abszolút halható.)

Lapozzuk fel inkább Ligeti György 1979-ben megjelent nagy interjúját, amelyben Várnai Péter megkérdezte tőle, hogy mely zeneszerzőket helyezi a legmagasabb polcra (nem a német zenében, hanem a zenében általában). Íme a válasz: "Először is természetesen azt a négyet, akit mindenki a legmagasabb polcra tesz: Bachot, Mozartot, Beethovent és Schubertet. [Kiemelés tőlem - M. J.] A következő polcon jelenleg Schumann a kedvencem."

Amihez már csak az egy éve halott Szőllősy András felejthetetlen két mondatát tenném hozzá, amit egyszer egy Brahms-hangverseny szünetében hallottam tőle: "Nagy mester Brahms, nagyon nagy mester. De amikor Schubert a B-dúr trió lassú tételében azt mondja (és énekelte, most is a fülembe cseng), az maga a csöppentett zsenialitás."

Javaslom: higgyünk nekik, és fogadjuk el, hogy Schubert minimum Pelé volt, nem pedig Bene vagy Fazekas. De talán még Tottinál is nagyobb.

Malina János

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.