Pénz, anyádnak!

  • 2001. november 1.

Publicisztika

Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

n Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

Annak kiötléséhez kérik éppen pénzügyminisztériumi szakértőik lendítő szándékú közreműködését, hogy a polgár személyi jövedelemadójának egy vagy valahány százalékát - miként ezt eddig bizonyos társadalmi szervezetek és a történelmi egyházak felé cselekedte - most kedves nyugdíjas szüleinek vagy nb. anyósának és apósának utalhassa.

Milyen szép is ez, milyen nemes! A jó állam ahelyett, hogy elvenné a pénzünket, elintézi nekünk, hogy egy részét odaadjuk idős korú gyámolítottjainknak! A szív szakad meg a fiúi szeretet felbuzgásán!

Csakhogy.

Ebből a pénzből sem látnak egy kanyit se azok, akik legjobban rászorulnának. Mit ad anyjának a munkanélküli, és mit a minimálbéren élő? Hogyan részesülnek e jótéteményből azok, akiknek a gyerekei is nyugdíjasok, és miből utalnak majd szüleiknek a romák? Mennyire számíthatnak azok az idősek, akik krónikus szegénységben nevelték fel gyermekeiket, és akiknek unokái is - éppen ezért - krónikus szegénységben nőnek fel? Persze, ez nem újság, a Fidesz már régen lemondott az alacsony sorban tengődőkről, hisz ők azok, akik soha, semmikor nem mennek el szavazni, és így különösebb kockázat nélkül tekinthetők nem létezőnek. De ne tévedjünk: ha a magyarországi átlagjövedelmet vesszük alapul, az utalható összeg akkor is csupán ezres nagyságrendű. És ha csak üres volna e gesztus: de jócskán drága is. Hiszen, ha mindez törvényi kereteket nyerne, és az adózók jelentős része élni is akarna a mama javadalmazásának e szerényke eszközével, a hivatali apparátus meg a bankok költségei több száz millióra rúgnának. Azt ki fizetné meg, és miből? Hacsak nem abból, amit az anyjának félretett.

A Fidesz kampányfogásainak logikája továbbra is roppant egyszerű. Mondjunk minél hangzatosabb dolgokat hangosan és gyorsan, mert a nép hülye, nem ért semmit, csak a szavakat hellyel-közzel, a belőlük formált mondatokat egyáltalán nem; arra pedig már végképp nincs érkezése, hogy egy fél évvel korábbi hazugságra visszaemlékezzék.

Csakhogy ennek épp az ellenkezője az igaz.

Lelkük mélyén, bár maguknak is tagadják, de tudják ezt a Fidesznél is, ezért nem terjesztették elő úgy a javaslatukat, hogy a mondott összeget nemcsak a szülőknek, de barátoknak és üzletfeleknek is lehet majd utalni. Sőt egyes szociálpolitikailag erősen indokolt vészhelyzetekben egyenesen Simicska Lajosnak.

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.