Eljött az engedetlenségek ideje

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2017. jún. 15., 21:41
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kormány akkor kényszeríthető, ha úgy érzi, újraválasztása veszélybe kerül.

Az elkövetkező hónapokban többet hallhatunk majd a polgári engedetlenség koncepciójáról, az annak keretében tervezett akciókról. Elsőként Gulyás Márton aktivista jelentette be, hogy erőszakmentes polgári engedetlenségi akciókat szerveznek a Közös Ország Mozgalommal, amennyiben nem változik meg október 23-ig a választási rendszer. Kommunikációs szinten erre már felkészült a kormány. Rogán Antal úgy fogalmazott egy nemzeti konzultációs fórumon, hogy kiképzőközpontokban provokatív akciókra képeznek ki aktivistákat, majd a Magyar Idők is írt ezekről a polgári engedetlenségi kurzusokról. A polgári engedetlenség mint ellenállási forma a civil szervezeteket megbélyegző törvény elfogadása után is felmerült. A TASZ ugyanis nem fogja külföldről támogatott szervezetként regisztrálni magát, hanem akár bírósági útra is viszi az ügyet. Abban a szakaszban majd az Alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága dönthet arról, hogy a szabályozás sérti-e az egyesülési szabadságot.

A polgári engedetlenség azt fejezi ki, hogy bizonyos esetekben egyes jogszabályok ellentmondanak magasabb rendű, írott vagy íratlan törvényeknek, normáknak. A legjobb példa erre Szophoklész Antigoné drámája. A címszereplő eltemeti harcban elesett testvérét, a király, Kreón parancsának dacára. Antigoné ugyanis úgy gondolja, hogy az isteni, erkölcsi törvények magasabb rendűek a király törvényénél. John Rawls széles körben elfogadott definíciója szerint a polgári engedetlenség a törvény nyílt, tudatos, erőszakmentes megsértése annak megváltoztatásának érdekében. A polgári engedetlenségben részes személy vállalja tettének jogi következményeit, ugyanis hisz a jogállamiságban. A TASZ által meghirdetett akció illeszkedik ebbe a keretbe. A regisztráció elutasításával éppen az azt előíró jogszabály ellen tiltakoznak, és vállalják a jogi következményeket. További fontos szempont, hogy a normaszegés előtt minden más jogszerű tiltakozási formát kimerítettek.

false

Polgári engedetlenség Hongkongban

Fotó: MTI/EPA/Alex Hofford

A fenti értelemben a polgári engedetlenség inkább egy jogi-politikai tiltakozási forma, azonban a közéleti, politikai diskurzusokban gyakran kiterjesztik annak fogalmát. Így történt a taxisblokád során, amikor ki kellett jelölni a helyét egy jogellenes, noha erőszakmentes és méltányolható követeléseket megfogalmazó tiltakozásnak a demokratikus, jogállami keretek között. A fogalom kiterjesztésének másik oka a polgári engedetlenség konkrét tartalma körüli bizonytalanságon túl az egyes direkt akciók jogi és politikai igazolhatóságának igénye. Ez felmerül akkor is, amikor nem áll fel közvetlen érintettség, az akció erőszakos, valamint a tiltakozás tárgya és a normaszegés között nincs kapcsolat. Akár – a fogalmi zavart elkerülendő – direkt akcióként, akár polgári engedetlenségként hivatkozunk a normaszegésre, vannak bizonyos szempontok, amiket érdemes szem előtt tartani a hatékonyság érdekében.

Magyarországon eddig olyan direkt akciókat valósítottak meg a polgári engedetlenség nevében fellépő csoportok, mint az önkormányzati közgyűlések vagy a hatósági eljárások (pl. kilakoltatás) bojkottálása. Az ilyen akciókban azok jogellenessége miatt többen nem mernek, nem akarnak részt venni. Könnyen előfordulhat így, hogy egy meghatározott aktivistahálózatra szűkülnek az ilyen cselekmények. Ezzel a kormánykritikus, a jogszerű demonstrációkat előnyben részesítő réteg könnyen elidegenedhet az előbbi civil, mozgalmi élcsapattól. További veszélyt jelenthet az, ha a polgári engedetlenség rutinszerűvé válik, inflálódik, amivel elveszíti különlegességét, kényszerítő erejét. A civil szerveződések által kezdeményezett akciók kapcsán ugyanakkor azt is tapasztalhattuk az utóbbi időben, hogy nem képesek bevonni az ellenzéki politikai pártokat. Az Orbán-kormány számára azonban a tétet akkor lehet emelni, ha a konfliktusnak hatása lehet a pártszimpátiákra. Magyarán a kormány akkor kényszeríthető, ha úgy érzi, hogy újraválasztása veszélybe kerül. A polgári engedetlenségi akciók ugyanakkor kitakarják az ellenzéki pártokat, csökken az esélye annak, hogy az ügynek pártpolitikai következményei legyenek. Végül: ha a normaszegéssel járó akciók, a polgári engedetlenség használata kizárólagossá válik, úgy veszítenek jelentőségükből az egyébként sem túl erős hagyományos szervezetek, mint a szakszervezetek. Ezzel kiesnek az érdekérvényesítésből a politikai részvételüket a tradicionális formák között megvalósítók.

Polgári engedetlenség a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban

Polgári engedetlenség a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A fenti veszélyek elkerülésének módja az, ha a kormányt kritizálók párhuzamosan több tiltakozási formát is használnak, így a normaszegéssel járó polgári engedetlenségi akciók mellett a hagyományos demonstrációkat. Lényeges, hogy széles koalíciót hozzanak létre, működjenek együtt hagyományos szervezetekkel, ahogyan az megvalósult 2016-ban a kollektív polgári engedetlenségként meghirdetett pedagógussztrájk során. A stratégiai tervezésnek pedig azzal is számolnia kell, hogyan oldható fel, vagy legalábbis enyhíthető a civilek és pártok közötti ellentét, amely gyakran a cselekvés gátja is. Bizalomra ad okot, hogy ebben a tekintetben történtek hangsúlyváltozások az utóbbi időben, így a már említett Közös Ország Mozgalom is számít az ellenzéki pártok részvételére a választási rendszer megváltoztatása érdekében.

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2017. jún. 15., 21:41
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk