Az ulti mint versenysport: Tökkel ütött zöld disznó makkal álmodik

szerző
Legát Tibor
publikálva
2006/51. (12. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sokan ártatlan szabadidős tevékenységnek tartják, mások családok szétzilálójaként, kocsmai verekedések előzményeként tekintenek rá. Tudomásunk szerint még senki nem állt fel úgy egy parti után, hogy pesti sarokházat veszített/nyert volna, de a piros papucsnál azért komolyabb dolog. Sőt. Egyre többen gondolják úgy, az ulti nem csupán kártyajáték, hanem sport.

Sokan ártatlan szabadidős tevékenységnek tartják, mások családok szétzilálójaként, kocsmai verekedések előzményeként tekintenek rá. Tudomásunk szerint még senki nem állt fel úgy egy parti után, hogy pesti sarokházat veszített/nyert volna, de a piros papucsnál azért komolyabb dolog. Sőt. Egyre többen gondolják úgy, az ulti nem csupán kártyajáték, hanem sport.

Stílusosan a piros hetessel érkezünk a belvárosi étterembe, melynek pincéje hatalmas játszóház. Van itt biliárdterem, bowlingpálya, dartstábla, nyerőgép, persze kártyaszoba is, épp az első magyar ultibajnokság döntőjét játssza huszonegy férfi. A hangulat inkább sporttelepi, mint játékbarlangos - tilos a dohányzás, az erős világítást egy fogorvosi rendelőben is elfogadnák. Meglepő, hogy az egyik versenyző asztal mellé ültette a feleségét is, aki magazint olvasgatva már megteremtette magának a kedvező lapjárást. Egyéb hangulati elemként legfeljebb a falon csüngő piros fényfüggönyt jegyezhetjük fel, ami valaha a Mikulás Night Clubot díszíthette. Egyértelmű, itt hangos szónak, acsarkodásnak nincs helye.

De miért is hiányolnánk egy Rejtő-regény kulisszáit? Az asztaloknál az ultit sportnak tekintik, idén áprilisban forrtak szövetségbe, magasztos célkitűzéseket megfogalmazva.

"Mindent megteszünk, hogy az ulti a bridzs mintájára elismert sportág legyen, ehhez azonban bizonyos tartalmi és formai szabályokat be kell tartanunk - mondja Regőczi Miklós, a Magyar Ulti Szövetség (MAUSZ) alelnöke. - A sportszövetségek mintájára szerveződünk, és ez azt is jelenti, hogy kizárólag bejegyzett egyesületek kérhetik felvételüket hozzánk, s az ő igazolt játékosaik vehetnek részt versenyeinken. Jelenleg tizennégy egyesület tagja a szövetségnek, persze elsősorban a mi biztatásunkra váltak baráti asztaltársaságokból jogi személlyé. De komolyan kell vennünk magunkat, mivel csak így lehetünk előbb pártoló, majd rendes tagjai a Nemzeti Sportszövetségnek, és ha van legalább száz igazolt versenyzőnk, három év múlva a Magyar Olimpiai Bizottságba is kérhetjük a felvételünket." Regőczi szerint erre nem is azért van szükség, mert így megpályázhatnak állami támogatásokat, hanem hogy megmutassák: "az ultistársadalom szervezett erő". A végső cél a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba való felvétel, csakhogy ehhez legalább öt ország szövetségének közös fellépése szükséges, amit kissé megnehezít, hogy az ultit kizárólag a magyarok ismerik és játsszák. Ahogy Regőczi fogalmaz, "hungarikum a javából", de még ennél is meglepőbb, hogy igazán közismertté és népszerűvé csak a második világháború után vált.

Pankráció a máriással

A latin ultimus (utolsó) kifejezés a 18. század elején vonult be a kártyaszobákba mint az utolsó ütés elvitelére vonatkozó játékelem. A legismertebb ilyen játék a francia eredetű "mariage" volt, ami német közvetítéssel jutott el hazánkba, s vált máriás néven ismertté. Az 1996-os Újabb 21 kártyajáték című munka szerzője, Zsigri Gyula szerint az elnevezéssel először Gvadányi József Pöstényi förödés című, 1787-ben kiadott verses füzetében találkozhatunk, igaz, akkor még minden bizonnyal francia vagy német kártyával játszhatták. A máriás száz évvel később a Pallas Nagylexikonban már önálló szócikk, kiemelik, hogy magyar kártyával játsszák, ám a szabályokat olvasva inkább a snapszer ugrik be. A közvetlen elődnek tekinthető ulti- vagy talonmáriás nevű változat valamikor az 1920-as években terjedt el. Feltételezhető, hogy a jelenlegi ún. rablóulti afféle alvilági játékként már a második világháború előtt létezett, ám erről a szakirodalom 1947-ig nem vett tudomást. Az első szabálykönyv Vajda Zoltán Pankrációs rabló ultimó című dolgozata, ám aligha képzelhető el, hogy e kis példányszámú munka hatására vált az ulti tömegek játékává az ötvenes évek elején. Vannak, akik politikai okokkal magyarázzák a hirtelen népszerűséget. A bridzs, a kanaszta, de még a tarokk is arisztokrata vircsaftnak számított, míg a póker, a huszonegy tiltott szerencsejátéknak. De kellett valami "tűrhető", ami ha nem is fér bele a "szocialista embertípus" skatulyájába, legalább nem irritálja annyira. Bárhogy is történt, az ulti tökéletes választásnak bizonyult, hiszen a játékban a bridzs és a póker legizgalmasabb elemei is fellelhetők, noha egyikhez sem hasonlítható.

Az ulti aranykora a hatvanas években kezdődött, amikor a "szürke zónából" kikerülve az egyetlen, anyagi előnyökkel is kecsegtető kártyajátékká vált - igaz, tízfilléres alapon. A Füles című lap Ulti Móka címmel rovatot (emlékeznek még Zsuga Zsigára és társaira?) indított, megjelenhettek újabb szakkönyvek, amelyek közül Kovács Endre Ultikódexe számít ma is az etalonnak. Kis színesként megemlíthetjük a nyolcvanas években forgalmazott Ulti (Ulti-filter?) cigarettát, amely azonban a dobozán díszelgő piros hetes ellenére sem vált igazán sikeressé. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a rendszerváltásig az ulti nemcsak a művelődési házak és szakszervezeti üdülők programjaként vagy a játszótéri és kocsmai asztaloknál, de a katonai szolgálat, a főiskolai tanulmányok, sőt a rendes munkaidő kiegészítőjeként is jelentős szerephez jutott.

Regőczi Miklós szerint a játék népszerűsége nem csökkent. "Gyárthatunk ideológiákat, megmagyarázhatunk mindent, de a lényeg mégis az, hogy az ulti egy remek játék, aminek nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Bizonyítja ezt, hogy a Piatnik cég 300 ezer pakli magyar kártyát értékesít évente, és nem ők a kizárólagos forgalmazók. Ebből már levonhatunk bizonyos következtetéseket. Úgy gondolom, a többség az ulti miatt vásárol magyar kártyát, hiszen a többi 'Tell Vilmos'-játékot, a snapszert, a zsírt vagy a makaót hamar meg lehet unni. Reménykeltő az is, hogy egyre többen játszanak az interneten, ráadásul becslésünk szerint a játékosok egyharmada hölgy, ami biztató fejlemény, hiszen versenyeken legfeljebb ötszázalékos az arányuk. És persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy pakli kártyát mindenki meg tud vásárolni, míg egy olyan népszerű társasjáték, mint a Scrabble, több ezer forintba kerül."

Reményteljes jövő

Véletlenül se higgyük, hogy a MAUSZ (ami egyébként azért nem lehet MUSZ, mert azt az úszószövetség használja) csak afféle szabadidős kávéházi kezdeményezés, melynek tagjai csupán brahiból kiáltották ki magukat sportolóknak. A Szabad Föld Kupa elnevezésű (ez az egyedüli hetilap, amelynek jelenleg ultirovata van) első bajnokság megrendezése előtt dönteniük kellett a versenyek lebonyolításának rendszeréről, a pontozásról, a sorsolásokról. A versenybridzs mintájára "sportulti"-versenyeket is rendeznek, itt a résztvevők mindegyike ugyanazzal a leosztással játszik. És hogy a sakkhoz is legyen valami közük, bevezették az élőpontrendszert. De a legfontosabb az egységes szabály megalkotása volt, amit a versenyzők mindegyike elfogad. "Nem viccből mondom, de szerintem a néprajzkutatóknak kellene foglalkozniuk a témával, hiszen annyiféle ultiszabály él országszerte, hogy azt felsorolni is képtelenség - mondja Regőczi. - Sokan csak bután néznek, amikor azt hallják, hogy színes ulti, félkezes ulti vagy nyolcasos ulti, pedig ilyen változatok is előfordulnak. Más a játék Miskolcon és más Debrecenben. Addig persze semmi baj nincs, amíg egy összeszokott asztaltársaság játssza a maga játékát, de korábban sok esetben azért hiúsult meg egy-egy nagyobb verseny, mert a résztvevők nem tudtak megegyezni a szabályokban. Ez különösen akkor jelentett problémát, ha a konfliktus játék közben, pláne ha néhány korsó sör után robbant ki."

Ha belelapozunk a szövetség hivatalos jegyzőkönyveibe, láthatjuk, hogy kezdetben nem csak a szabályok okoztak fennakadást. Az elnökség április 27-i állásfoglalásában ez áll: "A versenyek kapcsán több jelzés érkezett, amiben felhívják a MAUSZ elnöksége figyelmét arra, hogy a versenyeken problémát okozott a mértéktelen alkoholfogyasztás. (...) Magunk is tapasztaltuk, hogy egyes versenyzők nem tudják felmérni ivásbeli teljesítőképességük határát. (...) Mindezek miatt kérjük, hogy a sporttársak tartózkodjanak a verseny közbeni túlzott alkoholfogyasztástól!"

A Szabad Föld Kupa 2006 márciusában indult, több mint ezer résztvevővel, a döntőbe huszonegyen jutottak. A tízfordulós, tizenkét leosztásos versenyt a Sárospataki UE éljátékosa, Várszegi Szilárd nyerte fölényesen, így ő az első magyar ultibajnok, és mellesleg az élőpont-lista első helyezettje is. A hatvankilenc éves nyugdíjas tanár énekkarvezetőként és labdarúgóedzőként is sikereket ért el, kamaszkora óta szenvedélyes játékos. "Nincs ebben semmi titok, egyszerűen bátornak kell lenni és kész. Én három lapra is bemondom az ultit, ásszal is a betlit, és a legtöbbször bejön. Szerintem, akik nem kockáztatnak, egész biztos, hogy veszítenek."

24 órás

A bajnoki döntő után egy héttel különleges eseménynek ígérkezett az ún. "monori huszonnégy órás", amit a gyömrői egyesület szervezett. A szombat reggeltől vasárnap reggelig tartó parti ugyan nem számít a MAUSZ hivatalos versenyének, noha szervezője, Vizi Béla "ultimológus", a szövetség felügyelőbizottságának elnöke. "Ez másfajta kihívás, hiszen nemcsak a játéktudásnak és a szerencsének, de az álló-, pontosabban az ülőképességnek is meghatározó szerepe van. Lehet valaki a legjobb ultis, de ha hajnali háromkor lefordul a székről, egy gyerek is könnyedén elbánik vele. Sajnos a vártnál kevesebben jöttek, de azért így is nagy izgalmak várhatók reggelig." Este fél nyolckor még senki nem tűnik elcsigázottnak, viszont meg kell állapítanunk, hogy hiába zajlik vérre menő kártyacsata a monori határban álló benzinkútsöröző különtermében, mindez csak a játékosoknak okozhat izgalmat. Szerencsénkre a rendezvény "háziasszonya" Vizi Béláné, Vali is játékos, de most nem ült asztalhoz. "Nem a mi találmányunk a huszonnégy órás verseny, a kunszentmiklósiak már jóval hamarabb rendeztek ilyet. Itt, Monoron ez a második alkalom. Egyszer, Kunszentmiklóson én is végigcsináltam, de elég volt: ezt a játékot a gyakorlott éjszakázóknak találták ki. És nincs olyan, hogy menet közben kiszállok! Ezt végig kell csinálni, mert ha innen hazamegy valaki, teljesen összezavarja a játék menetét. Számítógépes sorsolás van, ha a gép megbolondul, vele bolondulnak a játékosok, kezdődnek a viták. Annyival rosszabb ez, mint a maratoni futás, hogy ott, ha feladod, csak magadnak tartozol felelősséggel. Itt az összes résztvevőnek. Annyit könnyítettünk a helyzeten, hogy este hatkor ki lehetett szállni. Az addig elért legeredményesebb versenyző lett 'Monor bajnoka', ezután aki akart, hazamehetett. A többiek pedig az addig szerzett pontjaikat vitték tovább."

Vali szerint semmi különleges nincs abban, hogy ő is igazolt versenyző. "A férjem és az anyósom közösen tanított meg ultizni. Persze csak otthon meg a nyaralások alkalmával játszottuk, még a Béla se tudta, hogy vannak versenyek is. Aztán ő elment az egyikre, a következőre pedig magával vitt. Nos, azóta én is versenyzem. Eleinte megkérdezték, hogy kísérő tetszik-e lenni, de ilyesmi jó ideje már nem fordult elő. Játszom az interneten is, ott sokkal több nő van, de nekem az túlságosan személytelen. Én a szemtől szembe játékot szeretem, de azt hiszem, a hölgyek többsége fél eljönni a versenyekre."

A verseny szünetében a játékosok többsége ahelyett, hogy enne-inna valamit, esetleg kimenne a levegőre, a nyerőgépet állja körül, Vali viszont megjegyzi: nem ők az igazi függők. "Ismerek olyan játékosokat, akik egy verseny vacsoraidejében is különpartikat játszanak. Na, ezek az igazi megszállottak! És ők azok, akiknek a magánéletét tönkreteszi az ulti. Szerencsére kevesen vannak."

Várszegi Szilárd ide is eljött, meg is kapta hat óra után a "Monor bajnoka" címet, sőt egy különpartiba is beleszaladt. "Volt egy ürge, aki bepöccent, és elkezdett pattogni, hogy nulláról folytatódjon a verseny, pedig erről szó sem volt. Aztán engem kezdett el kóstolgatni, hogy én nem merek leülni vele kártyázni. Erre azt mondja a kollégája, hogy jól van, üljünk le külön, hat partira, a győztes pedig ötezer forintot nyer. Ebbe belement, de úgy elvertem őket, mint a jég. Naná, hogy azonnal hazamentek."

Noha voltak, akik azt gondolták, az "öreg nem bírja a gyűrődést" és reggel ötkor leesik a székről, tévedtek. Várszegi Szilárd a 24 órás versenyt is simán megnyerte. Tényleg sajnálhatjuk, hogy az ulti nem szerepel az olimpiai számok között. Pedig milyen szép is volna, ha két év múlva Pekingben egy magyar nyugdíjas állhatna a dobogó legmagasabb fokára. 71 évesen.

(Bővebb információk a www.ultiszovetseg.hu honlapon)

szerző
Legát Tibor
publikálva
2006/51. (12. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...