Úgyis a németek – A foci-vb nyomorúságai

Sport

Gary Lineker mondása ismételten értelmet nyert, noha a németek 24 éve nem értek a csúcsra. Igazából nem is ez az alapigazság most a lényeg, hanem az, hogy ha gyenge a torna, akkor a végén Németország ünnepelhet.

Sokan az 1990-es vb-t tartják minden idők leggyengébb világbajnokságának – kevés volt a gól, a szerencsétlen párosítások miatt korán kihullottak focinagyhatalmak, a finálét pedig egy kamu tizenegyes döntötte el. Most is nagyjából hasonló volt a képlet, bár itt legalább a csoportfázisban láthattunk érdekes, gólgazdag meccseket, hogy aztán a nyolcaddöntőktől kezdve egyre jobban leüljön a színvonal. Rengeteg meccs ért véget 0-0-val, aminek az is lehet az egyik oka, hogy több edző bevezette a három belső védőt szerepeltető szisztémát, és hiába rohangáltak világklasszis csatárok a pályán, az ilyen betonfalakat ők sem tudták feltörni. A várva várt torna így aztán a támadófutball szerelmeseinek csalódást okozott, és sokan még az ehhez képest szinte csatárbarát catenacciót is visszasírták. Sokan nem nagyon bánják, hogy véget ért a világbajnokság, és noha majd mindenki epedve várja a következő Eb-t, illetve vb-t, azért nem árt, ha a nemzetközi futballszövetség egy-két fontos dolgon elgondolkozik.

Dilma Rousseff brazil elnök és Joseph Blatter

Dilma Rousseff brazil elnök és Joseph Blatter

Fotó: MTI/EPA

Szerda–szombat

Az, hogy a FIFA négy hónapra minden sporttevékenységtől, de még a klubedzésektől is eltiltotta Luis Suárezt, jól jelzi, hogy a szervezet még mindig az UEFA fölött áll, azt viszont mindenki tudja, hogy a klubfutball már jó ideje felülemelkedett a válogatottakon. Óriási pénzek áramlanak a klubokhoz, elsősorban természetesen Nyugat-Európában, de az egyre gazdagabb oroszországi egyesületek térnyerése is szembetűnő – egyéb, gyanús okok mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő vb-t majd az oroszok rendezhetik. A világ élvonalában egy klubszezon manapság emberfeletti módon zsigerel ki egy játékost, és persze mondhatjuk, hogy ennyi pénzért köpjék is ki a belüket, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a sztárok a világbajnokságon nem találják önmagukat. Ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy egy válogatott keret sokkal kevesebbet tud együtt készülni, de ez megint csak azért van, mert a klubkötelezettségek miatt a játékosok ritkán tudnak rendelkezésre állni. Manapság egy szezonban a bajnokság mellett ott vannak az otthoni kupaküzdelmek (több ország két ilyen sorozattal is rendelkezik), valamint a Bajnokok Ligája, illetve az Európa-liga. Ezen tények ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy több sztár el sem jutott a vb-re, a legnagyobbak meg nem igazán voltak csúcsformában: a vb-re minden bizonnyal sérülten kiutazó Cristiano Ronaldo halovány teljesítménye is ezzel magyarázható. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy a korábbi tendenciák folytatódnak, és sok függ attól, hogy mennyire keménykezű ember veszi majd át a már régóta nemkívánatosnak számító Sepp Blatter helyét.

Tetszhalottak

Mert jól esik

Mert jól esik

Fotó: MTI/EPA

Ez a vb nemcsak azért lehetett rossz reklám a focinak, mert kevés volt a gól, és az atomvédekezés megölte a játékot, hanem mert a labdarúgók továbbra is mindent elkövetnek azért, hogy a bírót megtévesszék. Nincs még olyan sportág, ahol a játékosok ennyire szimulálnának. A klasszikus jelenetsor, amikor valaki ordítva a földre zuhan (például Arjen Robben, aki vízszintes helyzetben már-már több időt tölt el a pályán, mint függőlegesen), bejön az orvosi stáb, ápolják három percig, leviszik, majd a tetszhalott azonnal felpattan a hordágyról, és habzó szájjal ordít az oldalvonal mellől, hogy engedje már vissza a játékvezető. Ennek a kiküszöbölésére vetődött fel egy olyan javaslat a közelmúltban, miszerint azok a játékosok, akiknek az ápolása miatt megáll a játék, a „sérülést” követően öt percig nem jöhetnének vissza a pályára. Nagy valószínűséggel megritkulnának az álsérülések, de a FIFA-t ismerve egy ilyen szabály bevezetésére nagyon kicsi az esély.

Fújd meg a sípot

A fenti példa jól jelzi, hogy a focisták nem könnyítik meg a játékvezetők dolgát, de az utóbbiak enélkül is gyalázatos teljesítményt nyújtottak az idei vb-n. Egyrészt nem lenne szabad komolytalan színvonalú bajnokságokból bírókat toborozni ilyen eseményre, másrészt be kéne látni, hogy a játék tempója lehagyta a játékvezetőket. Statisztikák bizonyították, hogy a sporik évtizedek óta nem adtak ilyen kevés sárga, illetve piros lapot, és ezzel több válogatottat is igencsak hátrányosan érintettek. Az utolsó találkozókra is maradt az idegborzoló ítéletekből, például a bronzmeccsen, ahol az algériai bíró 11-est ítélt Robben műesésénél, mely a 16-oson kívül történt – ráadásul, ha következetes akart volna lenni, kiállíthatta volna az utolsó emberként szabálytalankodó Thiago Silvát. A második holland gól lesről indult, és még ezen kívül is voltak döbbenetes ítéletei. Az olasz Rizzoli aztán a döntőt már viszonylag tűrhetően vezette, egy esetet leszámítva, amikor is Manuel Neuer a legszebb schumacheri hagyományokat idézve tarolta le Gonzalo Higuaint. A bíró a német kapus javára ítélt szabadrúgást…

Ezek az óriási bakik mind-mind videobíróért kiáltanak, és a hírek szerint az egyre nagyobb nyomás alá kerülő Blatter is kezdi beadni a derekát. Ha mindez belátható időn belül megtörténik, akkor talán egy kicsit kiszorulnak a szimulálók, kevesebb lesz a vitatható ítélet, és ha netán ismételten beköszönt egy offenzívabb játékrendszer, akkor még egész jó kis vb-t láthatunk majd 2018-ban. Nyilván szigorúan csak kívülállóként: a korosztályos válogatottak üzbégek és gibraltáriak elleni szerencsétlenkedései, a klubcsapataink máltai egyesületek elleni vergődése nélkül is lehet tudni, hogy az oroszországi tornát is sajnos nélkülünk rendezik majd.

Figyelmébe ajánljuk