7 kérdés – Máté Gábor

  • - izs -
  • 2012. november 26.

Színház

Van, akinek minden irodalmi alakról a Katona József Színház igazgatója jut eszébe, de ő inkább csak Kosztolányival tud azonosulni, még egy napra sem szeretne nő lenni, és mindent kritikus szemmel figyel – a színpadon és a rendezői székben is rendre megforduló színházvezetőtől kérdeztünk most hetet.

1. Kitől kérnél autogramot?

Azt pont senkitől. Inkább dedikáltatnék bármelyik kortárs magyar íróval, akinek megvettem a könyvét.

2. Mi a luxuskiadásod?

Csak nyáron szeretek kocsival közlekedni, amúgy a városi közlekedéssel utazom – ilyen értelemben télen luxus az autó, hisz alig használom. Bár az még nagyobb luxus lenne, ha minden télen eladnám, és minden nyáron újat vennék.

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Háború és béke. A Harry Potterbe belekezdtem, de valahol a harmadik oldal magasságában feladtam – egyszerűen nem érdekelt.

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?


Fotó: Galló Rita

Én senkinél se éreztem ilyet, de az a nő, akivel a legtöbb időt töltöttem együtt életemben, azt állítja, hogy szinte minden irodalmi alakról én jutok eszébe: ezek között vannak nagyon vonzó figurák és rettenetes alakok, akiknél nem is értem, milyen hasonlóságot láthat. Amikor Kosztolányi-verseket olvasok, akkor érzek valami ilyesmit: ő maga, ahogy ő gondolkodott az életről és a halálról, az nagyon rokon azzal a gondolkodásmóddal, ami az enyém.

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

Erre egyáltalán nem vágyom. De ha nő lennék, akkor, gondolom, kérnék egy pasitól pénzt egy szoknyára.

6. Mit töltöttél le utoljára?

Nem szoktam, nem érek rá. Az megesik, hogy döntési helyzetben valamit gyorsan meg kell néznem, és olyankor megkérek valakit a környezetemből, hogy töltse le nekem. Ezek mindig munkával kapcsolatos dolgok: filmek, előadások, ilyesmik.

7. Melyik előadást nézve érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Engem nem szippant be az égvilágon semmi, mert sajnos annyira el vagyok romolva, hogy mindent szakmai szemmel nézek. Nagyon nagyra tartom az Etűdök gépzongorára című filmet, de van benne egy jelenet, amikor a főszereplő szalad egy folyosón – akármennyire is szeretném, azt még sosem tudtam úgy végignézni, hogy ne vegyem észre a kezében egy derítővel álló világosítót, aki nyilván úgy került oda, mint az Egri csillagokba a karóra.

Figyelmébe ajánljuk