Tánc

Slippery, avagy Kicsúszik a szánkon

  • Sisso
  • 2021. április 28.

Színház

A kortárs táncot és a stand-upot keresztező sorozatot indított az Aulea Alapítvány; ismert előadókat láthatunk közéleti, társadalmi problémákra reflektálni a 10–15 perces jelenetekben, akik közben táncolni, nevettetni sem szégyellenek.

Az első alkalom első előadója, a Hodworksből is ismert Molnár Csaba a The Dívöl című jelenetben abszurd, bizarr humorral kísérletezett. Lucifer vonult be itt teljes pompában, szarvakkal, flitteres bohócruhában, a Los Angeles-i show-műsorok világát idézve. Molnár konkrétan mindenét megmutatva az önelfogadásról és a gyáva né­pek hazátlanságáról szónokol. Andrássy Máté (képünkön), a hazai fizikai színház „sztárja” a Hova tegyem a kulcsot? című etűdben egyszerre idézte meg Örkény és Beckett szellemét (szakértők: Vinnai András és Fülöp László). Az elkötelezett művészek munkanélküliségét, reményvesztettségét mutatva meg, és a rejtélyt magát, hogy végül a szövegből bomlott-e ki a mozgás, vagy a mozdulatból a beszéd.

Juhász Kata orvos és táncos minden tapasztalatát (a Frenák Pál Társulattól a körzeti rendelőig) összesűrítette a Szerény javaslat című (librettó: Lóky Tamás), egy szuszra elmondott nemzeti boldogságstratégiai balettjébe. Csak boldogságvakcina legyen elég! Végül Nagy Csilla, aki mindig belerakja a csavaros eszét is a mások koreográfiáiba, a Cipollinában (Ujvári-Pintér György élő zenéjére) a választások eredményét rakta ki tarot kártyán, a miniszterelnök megrendelésére. Politikus ezotériaparódia, kontrollált transzban táncolva. A végén senki nem nevetett.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.