kertész lesek - BA BAR LOUNGE

  • .
  • 2007. október 11.

Trafik

Csikágó szívébe zárkózunk, pedig csak a Munkás utca szalad a Huszáron át. Mielőtt azt hinnénk, hogy ilyenkor az októberi forradalom minimális követelmény, beérjük egy zseniális közterületi húzással.
Arról van szó, hogy derék Huszárunkat a Rákóczi út felől úgy alakították sétálóutcává, hogy - ha már nincs ló - autóval is közlekedhessünk rajta. Természetesen csak lépésben.

De a világon nincs olyan lassú jármű, mellyel ne juthatnánk pillanatok alatt a "forradalmi" sarokra. Csodálatunk tárgya az a réges-régi, csodálatos épület, melyben mindig vendéglő működött. 1935-től több mint fél évszázadig Hágiként ismerték - pedig hol volt akkor még a Kárpátok Maradonája? -, hogy aztán a kilencvenes években Kalóztanyává változzon, és záróra helyett szegény Bubik István dobolásával űzzék el a vendégeket.

Régen jártunk ezen a vidéken, nagy volt a meglepetés, amikor megláttuk, hogy a házban ismét köpönyeget fordított a vendéglátás. Ráadásul a Ba Bar Lounge elnevezést olyannyira "naprakésznek" érezzük, hogy hirtelen máshová képzeljük magunkat. Pedig jó helyen járunk - ha nem is örömmel, de azért nyugtázzuk, hogy nem csak a cityben vannak divatos megoldások. De mi is az a lounge?

A szótárral (társalgó, hall, előcsarnok) nem sokra megyünk, többet mond a bankfiú tátott szája vagy a marketingasszisztens kislány csillogó szeme, bár ha definíciót kérnénk tőlük, legfeljebb hebegést aratnánk: "Fúúú, hát az most a legtrendibb!" "Ööö... Hát az a hely, ahol a dolgok történnek..."

Nos, a Ba Bar valóban trendicsek. Az utolsó szögig, az étlap betűtípusáig minden ki van találva, ötcsillagos bútorok, formatervezett étkészlet, a felszolgálók egyenpólóban, ráadásként pedig egy terasz, ami a "szerencsés földrajzi adottságoknak" köszönhetően nem a járdára került, és a hétköznap késő délután dacára is majdnem megtelt. Tán ez az utolsó idei kertész lesünk, az asztal mellett töltött idő minden pillanatát igyekszünk megbecsülni. Ám hiába tettetjük magunkat süketnek, a köröttünk zajló beszélgetésfoszlányokból úgy tűnik, valóban itt történnek a dolgok. Sehol egy meghitt "ó, drágám!", még a vegyes párosok is "projektről" csacsognak. Így aztán nem csoda, hogy az ifjú felszolgáló úgy tekint ránk, mintha másik bolygóról érkeztünk volna. Különben miért oktatna ki az édes avokádóleves (850 Ft) hőmérsékletéről? (A megfejtés: hideg.) De sebaj, a tálalással és a mennyiséggel semmi gond. Örömünk persze akkor lenne teljes, ha a narancsdarabokkal megszórt levest "Orange Soup"-nak neveznék, mivel más ízt nem sikerült azonosítanunk a tányérban.

Hál' istennek, a magyaros folytatás, a borjúpörkölt tojásos galuskával (2690 Ft) komolyabb tétel. Noha a díszítőelemnek kiváló koktélparadicsom íze szertefoszlott a szépségben, a nokedli tényleg nem csak azért első osztályú, mert valóban tojásos. Kár, hogy szerintünk a borjú kicsit túlkoros volt, de az ügyes szakácsnak nagyszerű ízesítéssel olyannyira sikerült a fiatalítás, hogy megemeljük előtte a kalapunkat.

Sőt, a végén az égbe is dobáljuk, mert a deszszert tökéletes. Úgy hívják, hogy túrós csokoládétortácska csípős eperrel (750 Ft), de ez ne tévesszen meg senkit. Vaskos túrórudinak mégsem nevezhetnek egy süteményt.

Figyelmébe ajánljuk

Kárpáti Judit: A tiszta olaj könyve

"Ahogyan sok más helyen, újfent találkozom a jelenséggel: azt a szót, hogy zsidó, nehezen mondják ki. Nincsen e mögött ártó szándék, ami mögötte van, az pontosan a semmi. A gondolatok hiánya, az erről való gondolkodás hiánya." Kárpáti Judit megrázó írása nem ismert családtagokról, Tiszavasvári egykori izraelita közösségéről.