kertész lesek - NÉGY ORSZÁG

  • .
  • 2009. július 9.

Trafik

Pestújhely valaha a vendéglátóipar fellegvárának számított, valószínű, hogy az egy négyzetméterre jutó kocsmák, kávéházak száma a II. világháborúig itt volt a legmagasabb az országban.
Ma már szó sincs erről, Pestújhely csupán a XV. kerület egyik, nem is a legnagyobb része, igazán sűrű vendéglátással csupán egyetlen területen, a Kolozsvár utcai piacon találkozhatunk, ami "papíron" már Rákospalota, de valójában mégsem. Ennél jóval érdekesebb, hogy a piacon legalább annyi kocsma van, mint zöldséges, és itt áll Bábelék legendás Pléhcsárdája, a mennyiség diadalának szentélye is: állítólag egy-egy adag elfogyasztásához minimum három emberre van szükség. Ilyen környezetben "igazi" éttermet nyitni kockázatos vállalkozás, de mint látható, nem elképzelhetetlen.

A Négy Ország már nem a piacon, inkább annak - konkrétan egy trikotázsnak - az árnyékában álló családi házban működik, muskátlis kerthelyiséggel. Tulajdonosai korábban kifőzdével próbálkoztak, ám úgy látszik, a közeli konkurencia miatt magasabbra kellett tenniük a lécet. A négy ország természetesen négy konyhát jelent, a hazai mellett olaszt, csehet és bajort, ám a bőséges választékot látva olyan érzésünk támad, hogy az étlap szerkesztőitől az irónia sem áll távol. A magyar kínálatban szerepel például a camembert kókuszbundában, a bajor specialitások között a bécsi szelet. Ami mégis a legszebb, hogy a majdnem közös halmazt a vajhal jelenti: eszerint roston, tejszínes, citromos spárgával magyar, grillezett zöldségekkel, citromfűmártásban olasz, majonézes káposztával pedig bajor specialitás. Mindig tanulunk valami újat.

Azt viszont már régóta tudjuk, hogy az előítéletek nem vezetnek jóra. Ki gondolta volna például, hogy a pultot támasztó ingpulóveres, melegítőnadrágos férfi lesz a pincérünk, akiről elsőre az ugrik be, hogy nem a konyha miatt törzsvendég? Ráadásul roppant udvarias, és a külsőségeket leszámítva tökéletesen végzi a dolgát.

A bevezetésnek szánt erdingeni búzasörös sajtleves csülökkel, piritóssal (680 Ft) nemcsak azért bájos, mert "Erdingen" valójában csak Erding; a tányérunkban sajt helyett inkább csak a forró sör keservét érezzük, ami az egyébként kiváló csülökkel igen érdekes kombinációt alkot. A káposztás sztrapacskában (1190 Ft) viszont nincsenek extravagáns vonások, Budapesten mindenképpen megállja a helyét, miként a sokhagymás csirkesült knédlivel (1790 Ft) is, amit vélhetően csak viccből hívnak "matesy"-nak, hiszen a cseheknél egy különleges hagymás-olajos halas sörkorcsolyát neveznek így. De nevezzék bárhogy, a knédli, a mártás vállalható, a hús pedig minimum nagyszerű. Az olasz frontot a gorgonzolás spenóttal és grillezett zöldségekkel tálalt bélszínjavával (3290 Ft) járjuk meg, Isonzó eszünkbe sem jut. Legfeljebb annyi, hogy az egyébként tökéletes steakre egy leheletnyivel kevesebb fűszer is kerülhetett volna. A legvégén is Itáliában maradva tartjuk magunkat régi szokásunkhoz: a tiramisuról (690 Ft) jót vagy semmit.

Mindent összeadva mégis azt mondhatjuk, hogy a Négy Ország a nyilvánvaló félreértések ellenére is roppant szimpatikus, kifejezetten hangulatos hely - persze csak azoknak, akik egy jót szeretnének enni, de nem veszik halálosan komolyan a gasztronómiát.

Figyelmébe ajánljuk

Kárpáti Judit: A tiszta olaj könyve

"Ahogyan sok más helyen, újfent találkozom a jelenséggel: azt a szót, hogy zsidó, nehezen mondják ki. Nincsen e mögött ártó szándék, ami mögötte van, az pontosan a semmi. A gondolatok hiánya, az erről való gondolkodás hiánya." Kárpáti Judit megrázó írása nem ismert családtagokról, Tiszavasvári egykori izraelita közösségéről.