"Ezek öntisztulóak"

"A holló vájja ki a szemedet!", "A ráksüly essen beléd!", "A hal rágja le a lábadat!" - míg az elsõ kettõ cifra õsi átok, a harmadik prémium kategóriás szolgáltatás. Halpedikûrnek hívják, és szabályozása egyelõre hiányos, aminek a vendégek és a halak ihatják meg a levét. A körültekintõen végzett halszépészetben ugyanakkor ma, a természetes eljárások iránti növekvõ kereslet korában, van üzleti potenciál.

- Nem kell megmosni a lábamat?

- Á, nem. Nyugodtan beleteheted. De óvatosan, mert egy kicsit még félnek. Csak tegnap érkeztek.

- De új a zoknim, és tiszta szösz a talpam...

- Nem baj, ezek öntisztulóak.

Az exkluzív kozmetikumokat árusító belvárosi üzletben, térdig felhajtott nadrágszárral, mezítláb állok a mûfûvel borított, huzatos lépcsõfordulóban. Itt helyezték el néhány napja a halpedikûr-kezelésre alkalmas óriási akváriumot. Összefagyott lábamat belemerítem a 29 fokos vízbe. A halak azonnal rácuppannak. Ötszázan vannak, egyszerre öt kuncsaftot tudnak kiszolgálni, de most csak velem kell beérniük. Az érzés kevesebb mint csiklandós, a látvány bizarr, de hamar hozzá lehet szokni.

 

Fotó: Sióréti Gábor

A pontyfélék családjába tartozó Garra rufa, magyarul piros szívogató márna édesvízi doktorhalként, bõrevõ halként és sok más néven ismert. Eredetileg Törökország, Szíria, Irak, Irán vizeiben honos. Az 1910-es években az anatóliai Kangal mellett figyeltek fel elõször arra, hogy a halakkal teli termálvíz jótékony hatással van különbözõ bõrbántalmakra - itt ma már egy óriási kezelõ központ mûködik, és több ezer ember megfordul évente. A 37 fokot kedvelõ halnak nincs foga, bajuszával dörzsölgeti le, illetve a szájával képzett enyhe vákuum segítségével távolítja el az elhalt hámsejteket, amit táplálékhiányos környezetben el is fogyaszt. Természetes közegében tíz évig is elél, és 10 centisre megnõ, de ezeket már nem használják, mert túl ijesztõek. Ideálisak a másfél éves, 5-6 centis példányok, bár sokan már a hat hónapos, 3-4 cm-esekkel is dolgoztatnak, amelyek jóval olcsóbbak.

 

Dr. Fish

Hívei szerint a Garra rufa nemcsak letakarítja az elhalt hámréteget, de egy speciális enzimet is termel, amely alkalmas lehet a pikkelysömör, ekcéma és más bõrbetegségek tüneteinek enyhítésére (lásd Kutatás címû keretes írásunkat). Mivel ezek a részint genetikai, részint lelki eredetû bõrbántalmak sokak életét megkeserítik, és jelenlegi tudásunk szerint nem gyógyíthatóak, csak karbantarthatóak, nem csoda, hogy az utóbbi öt évben Európában is egyre komolyabban foglalkoznak a terápiás felhasználási lehetõséggel. Németország élen jár a szigorú egészségügyi elõírások és dokumentáció mellett folytatott kezelésekben, de létezik halterápiás klinika Ausztriában, Horvátországban és Írországban is. A terápiás hatásnak bizonyára van pszichológiai összetevõje is: a halas fürdõ, mint minden wellness, állítólag jó relaxáció és társasági élmény is lehet. A hatályos jogszabályok szerint ma Magyarországon a halterápia nem tartozik a gyógyító eljárások körébe, ilyen tevékenységre mûködési engedély nem adható ki. Nálunk egyelõre csak halpedikûr, -manikûr, szépségápolási, illetve egész testre kiterjedõ halszépészeti szolgáltatás nyújtható. Ám korántsem mindegy, hogy ezeket hol vesszük igénybe.

A halpedikûr, mivel úgyis "csak" a lábat érinti, szabályozás szempontjából világszerte a legelhanyagoltabb terület. A szolgáltatók ügyesen lovagolják meg a doktorhalak jó hírét, miközben sok esetben nem biztosítják azokat a feltételeket, amelyek mellett kizárhatóak a halról az emberre és az emberrõl emberre terjedõ fertõzések. Az 50-100 hal által végzett pedikûr kíméletesebb, mint a reszelõ meg a kés, de a masszívabb bõrkeményedések eltávolítása több idõ. Nálunk exkluzív kezelésként, leginkább a forgalom növelése érdekében kínálják a szépség- és wellness-szalonok, s mivel magában nemigen lenne eladható, más szolgáltatások (pl. hagyományos pedikûr, masszázs) mellé csomagolják.

Míg a Közel- és a Távol-Keleten úton-útfélen látni halaktól hemzsegõ medencéket, amelyekben békésen megfér sok pár láb, addig a nyugati féltekén mások az elvárások. A legnehezebb a víz tisztán tartása, hiszen nem lehet az uszodákban, fürdõkben szokásos fertõtlenítõket alkalmazni. Az ÁNTSZ Országos Tisztifõorvosi Hivatal szerint ma Magyarországon a halakkal végzett szépségápolási szolgáltatási tevékenység végzésének közegészségügyi követelményrendszerére nincs közvetlen hatályos jogforrás, az igénybe vett víz minõségére nincsenek rögzített vízminõségi határértékek. Bár a hatóság célja a jogszabályi rendezés, egyelõre nem kötelezõ igazolni, hogy a halpedikûr során használt víz veszélytelen az emberre. Így a természetesnek meg "biónak" kikiáltott eljárás során nemritkán baktériumtenyészetben és algamentesítõ vegyszerekben áztatjuk a lábunkat.

"Amikor a területi ÁNTSZ-nél bejelentettük a halpedikûr szolgáltatást, azt mondták, nyitás után kijönnek megnézni, mert még sosem hallottak róla. Négy hónapja nyitottunk, még nem jöttek" - mondja egy vidéki vállalkozó. Párjával két egyszemélyes halpedikûregységet állított fel, és 100 halat vettek egy szlovák tenyésztõtõl. A befektetés 4-500 ezer forint volt. Halat korábban nem tartottak, ismerõsöktõl informálódtak. A vizet 29 fokig fûtik, a melegebb gyorsítaná a baktériumok elszaporodását. A szûrés mellett folyamatos UV fény világítja meg a kezelõt, hetente háromszor cserélik a víz egyharmadát, és algamentesítõ vegyszert is használnak. Pontos adataik a vízminõségrõl nincsenek. A vendég lábát kezelés elõtt általános gomba-, vírus- és baktériumölõvel mossák le, melyet a behatási idõ után leöblítenek: "Azt hallottuk, az Innoseptet bírják legjobban a halak." Vendégforgalomtól függõen egyszer vagy kétszer etetnek közönséges haltáppal: úgy tudják, akkor jó a mennyiség, ha öt perc alatt elfogy, így a halak nem laknak túlságosan jól. A nyitás óta száz halból húsz pusztult el.

Gombamód

A hatóságok megítélése országonként változó, általában nemigen tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Az USA-ban eddig 18, Kanadában 4 államban tiltották be a halpedikûrt, fõként azon az alapon, hogy nem egyeztethetõ össze a szépségiparra vonatkozó, érvényes szabályozásokkal, mert a használt eszközök (tartály, hal) nem fertõtleníthetõek és nem egyszer használatosak. A brit Health Protection Agency a közelmúltban vizsgálta a szigetországban az utóbbi másfél évben gombamód szaporodó fish spákat, amelyek mobil változatban már a plázákban is elérhetõek. Állásfoglalásuk szerint kellõ elõvigyázatosság mellett a fertõzésveszély minimális, de nem kizárható. Alapkövetelményként határozzák meg a kezelés elõtti szappanos-vizes lábmosást, és azt, hogy szakértõ szem tekintse át a lábat az esetleges nyílt sebek, gombás és egyéb fertõzések kiszûrésére, ami egyfelõl a vendég saját érdeke, másrészt a többiek biztonságát szolgálja. Hangsúlyozzák, hogy vizsgálatuk kizárólag valódi Garra rufával történõ kezelésekre terjedt ki.

Ez pedig nem is olyan evidens. Törökországból évek óta tilos kihozni ezt a fajt, mivel a hirtelen megnõtt kereslet veszélyeztette a fennmaradásukat. A tenyésztés külön iparággá fejlõdött. Egy Garra rufa mérettõl, mennyiségtõl és szállítási távtól függõen 5-10 eurót kóstál, ám gyakran a hasonló kinézetû, szaporább és igénytelenebb csincsin nevû hallal helyettesítik, melyhez 2 euró alatt hozzá lehet jutni. A csincsin bizonyos életkor felett apró fogakat növeszt, valószínûleg ez a faj áll az olyan, a bulvársajtó által felkapott esetek mögött, amikor a halak vérzõ sebeket ejtettek a vendégek lábán. Nyugaton léteznek halszépészetek, ahol az elõtérben élõ példányok és magyarázó szöveg segítségével mutatják be a két faj közti különbséget, ám a mezei felhasználó számára megfejthetetlen, hogy diplomás doktorhallal vagy kontárral van-e dolga.

Az egész testet érintõ halszépészeti kezelésekre világszerte szigorúbb szabályozás vonatkozik, mint a lábáztatásra. Az ÁNTSZ tájékoztatása szerint itt részben a közfürdõk létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeirõl szóló rendelet alkalmazható. Nem könnyû, de nem is lehetetlen garantálni azt a vízminõséget, amely minden hozzáadott vegyszer nélkül biztonságos az emberre és az állatokra, ez azonban nagyságrendekkel több ráfordítást igényel. "Kipróbáltuk a piacon lévõ, túlnyomórészt ázsiai eredetû megoldásokat, de nem tartottuk elég biztonságosnak, ezért kifejlesztettük a saját technológiánkat" - mondja Varga Szilárd a Garra Rufa Technology részérõl. Ík többéves akvarisztikai múlttal a hátuk mögött 2008-tól kezdtek el foglalkozni az egész testre kiterjedõ halszépészet megvalósíthatóságával. Szakértõk bevonásával vizsgálták a víz terhelhetõségét és paramétereit, a halak mikrobiológiáját, a mûszaki hátteret. A fejlesztés költsége "nyolc számjegyû" volt. A szolgáltatás 2010-ben indult el Gödöllõn, az egyik legismertebb hazai halwellness-szalonban, ahol Magyarországon elõször nemcsak pedikûr, de egész testes halfürdõ is elérhetõ. Ezt a jogszabályi környezet miatt nem terápiás, hanem közérzetjavító, stresszoldó szolgáltatásként hirdetik.

A szalon az ÁNTSZ felügyelete mellett kapott mûködési engedélyt. Rendszeresen küldenek vízmintát és nyilvántartásokat a vízügyi és az egészségügyi hatóságoknak, a tanúsításra három hónap alatt kb. egymillió forintot költenek. Halaikat meghatározott idõközönként állatorvos ellenõrzi, az elhullott állatokat minden esetben boncoltatják. Az elhullás aránya nem haladja meg az 1 százalékot. "Az elsõ halainkat mi is importáltuk, de rossz tapasztalataink voltak. Elõfordult, hogy az orvosi tanúsítvány ellenére a szállítmány 70 százaléka fertõzött volt." Hosszas próbálkozás után ma már maguk tenyésztenek, jelenleg 4500 darabos az állomány, de ezt még 5-8000-re akarják bõvíteni. A 32 fokos halfürdõben 225 hal dolgozik, majd 3 hét munka után 9 hét pihenés következik egy külön akváriumban. Halpedikûrrendszerük rendelkezik ugyanazokkal a tanúsítványokkal, mint az egész testes kezelés. A technológia több helyen mûködik bérleti formában, pl. Algyõn és Gyomaendrõdön, ahol a bérbeadó intézi a karbantartást, a halcserét és a tanúsítások at.

Állatvédelem

"A halszépészet állatvédelmi szempontból is aggályos" - vélekedik Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédõ Liga kurátora. Gerinces állatokról lévén szó, a halakra is vonatkozik az állatvédelmi törvény: nem megfelelõ tartásuk állatkínzásnak minõsülhet. Vizsgálni kellene, hogy biztosított-e számukra a megfelelõ vízminõség és élettér. Tudván, hogy a halaknál a bõrevés a táplálékszerzés egy formája, kérdés, hogy nem történik-e éheztetés azért, hogy "dolgozzanak" - ez a szempont néhány, a halpedikûrt betiltó amerikai államban is hivatkozási alap volt. Van-e pihentetés, és mennyi? Ártalmas lehet, ha a természetes élõhelyükhöz képest hidegebb vízben tartják õket, és a víztisztaság érdekében folyamatos UV fény éri õket. A halak számára veszélyes a kezelés elõtti fertõtlenítõs lábmosás (még ha le is öblítik utána), mivel pont a vegyszermaradékokkal teli bõrfelszínt csipegetik. Állítólag a Garra rufák annyira érzékenyek, hogy még a kezelendõ bõrfelület elõzetes bekrémezése is árt nekik.

Halterápia-kutatás

A halak terápiás hatását számos megfigyelés igazolja, és régóta használják õket a Közel- és Távol-Keleten. Azonban pontosan dokumentált eredmények egyelõre korlátozottan állnak rendelkezésre. A legtöbbször hivatkozott kutatás a bécsi orvosegyetemen készült 2006-ban: 67 súlyos és közepesen súlyos pikkelysömörben szenvedõt három hétig kezeltek napi kétórás Garra rufa-fürdõvel plusz UV-A-kezeléssel. Az eljárást fokozott higiéniai körülmények közt végezték, a vizet folyamatosan tisztították (700 liter/h) plusz UV-C-besugárzással is fertõtlenítették. A betegek külön kádat használtak, a vizet naponta 3-4 alkalommal cserélték. A kezelés végére látványos javulást értek el. Azonban nem egyértelmû, hogy ezért milyen arányban felelõs a víz, a hal és az UV-kezelés.