Lángok kora

A kaliforniai, ausztráliai, dél-európai erdőtüzek megrázó képei az idén nyáron Magyarországon is valósággá váltak a példátlan aszály következtében. A természetvédelmi szakértők szerint ideje változtatni erdőgazdálkodási szokásainkon, de globálisan is új megelőzési és mentési stratégiákra lenne szükség.

Korábban soha nem látott aszály sújtotta az idei nyáron Magyarországot, s emiatt gyakoribbá váltak az erdő- és bozóttüzek is. A Bükkben 100 hektárnyi, a Hortobágyon 750 hektárnyi terület égett, Budapesten, a János-hegyen az aljnövényzet kapott lángra a nyári hónapokban. Az ilyen tűzesetek sűrűbb előfordulása – a legtöbb szélsőséges éghajlati eseményhez hasonlóan – a klímaváltozással van összefüggésben.

Változások

„A magasabb hőmérséklettel szélsőségesebbé válik az időjárás, így a csapadék mennyisége és eloszlása is. Még ha meg is van ugyanaz a mennyiség, ez többnyire kevesebb idő alatt hullik le, ezáltal kevésbé tud hasznosulni – ez okozza az aszályt. A kiszáradt területek pedig könnyebben lángra lobbannak” – magyarázza Ujj Zsuzsanna, a Magyar Természetvédők Szövetségének szakértője. Szintén fokozza a tüzek előfordulását, hogy világszerte rosszabb az erdők állapota – elsősorban a fakitermelés fokozódása miatt. „Az emberek általában a sűrű, buja erdőt tekintik természetesnek – ez bizonyos esetekben így is van. De érdekes tény, hogy amíg nem volt ember a Földön, viszont léteztek nagy méretű, növényevő állatok, addig sok területen a ritkásabb erdők voltak természetesek. Ezekben a tűz is nehezebben terjedt. Sajnos, most leginkább a rossz erdőmenedzsment jellemző: azonos korú fákat telepítenek nagyon sűrűn, s dús aljnövényzetet hagynak nőni – ezek mind hozzájárulnak a tüzek terjedéséhez. Tipikusan veszélyesek például az egyöntetű fenyőerdők: ezekben a sok azonos korú, gyantás, száraz fa nagyon könnyen meg tud gyulladni.”

A magyarországi erdők nem véletlenül lettek ilyenek – mindez, akárcsak a klímaváltozás, a globális kapitalizmus motiválta kizsákmányolás következménye. Gálhidy László, a WWF erdőprogramjának vezetője és Bódis Pál, a WWF Magyarország erdőprogramjának szakértője a természetvédelmi tematikájú Lételem podcastben lesújtó képet festettek a hazai erdők állapotáról. A magyar erdők közel 95 százalékában zajlik valamilyen fahasználat (főleg fakitermelés). Ahogyan Ujj Zsuzsanna is említette, az ország legtöbb részén a kevés fafajból és azonos korú fákból álló erdők a jellemzők, amelyekben tűz esetén, ahogy a szakértők fogalmaznak, dominóként dőlnek le a fák. Rengeteg ráadásul a telepített, természetesen nem növekvő fafajta, ami szintén sérülékenyebbé teszi az erdőket. A WWF munkatársai szerint épp ezért sürgősen át kellene alakítani az erdőgazdálkodást, és bizonyos részeket (legalább a nemzeti parkok területeit) egyáltalán nem lenne szabad fakitermelésre használni.