Úgy tűnik, globális léptékben az idén is folytatódik az elmúlt évek melegedő tendenciája, bő évszázados hőmérsékleti rekordok dőlhetnek meg a Földnek a Nap járása miatt aktuálisan melegebb felén, az északi féltekén. Az Egyesült Államok délnyugati felén, az Ibériai-félszigeten, Észak-Afrikában, az Arab-félszigeten, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában vagy az indiai szubkontinensen extrém magas hőmérsékleteket mértek vagy mérnek ezekben a napokban. Május 28-án a pakisztáni Turbat állított fel világrekordot: a helyben mért 53,5 fok minden idők legmagasabb májusi hőmérséklete. Miközben persze nem lényegtelen megfigyelni, mennyire melegszik fel a levegő és a talaj bolygónk szokásos forró pontjain, minket főként az érdekel, mennyivel lesznek gyakoribbak és súlyosabbak a hőhullámok nálunk. Mint látni fogjuk e kettő amúgy is szorosan összefügg.
Jól alánk tesz
Magyarország éghajlatának fontos jellegzetessége, hogy milyen nagy mértékben ki vagyunk szolgáltatva a tőlünk akár távol zajló eseményeknek. Bármennyire is szeretnénk hinni, a Kárpát-medence nemhogy nem nyújt védelmet, de a medencehatás még meg is hosszabbíthatja a kellemetlenül hideg téli, illetve forró időszakokat. Ezen a szélességi körön, távol a tengerektől, a nyári napforduló táján a helyi hatások önmagukban is elegendőek lennének, hogy alaposan főjön a fejünk, az egyre fokozódó forróságot azonban leginkább az okozza nálunk, hogy délről, a mediterrán klímaövezetből, sőt, már egyenesen a Szahara felől is igen meleg levegő áramlik hozzánk. Néha az Európa hőtérképén éktelenkedő vörös betüremkedés, az ún. melegnyelv is jól mutatja, hogyan hatol be a kontinens mélyére a forró, észak-afrikai eredetű levegő (ennek kialakulásáról és az ezt fenntartó légköri mechanizmusról lásd: Forró epizódok, Magyar Narancs, 2015 augusztus 6.). Ha a helyzet tartósodik, napokon át fokozódó kánikulával, majd hőséggel kell számolnunk (kánikuláról akkor beszélünk, ha a csúcshőmérséklet túllépi a 30 fokot, hőségnapról pedig akkor, ha meghaladja a 35 fokot). Ezt az időszakot nemcsak az jellemzi, hogy magasra szöknek a nappali hőmérsékletek, hanem az is, hogy éjszaka sem frissül a levegő. Ha pedig már a hajnali minimum sem megy 20 fok alá, akkor ránk köszöntött a trópusi éjszaka. A hosszú, forró nappalok és a rövidre szabott idő alatt elégtelen mértékű éjszakai lehűlés tartós kombinációja idővel a napi középhőmérséklet megugrásához vezet, s ez már nemcsak a meteorológusok, de a megfelelő egészségügyi szakszolgálat asztala is.
| ||
Budapest, hőségváros
Ha a napi középhőmérséklet három napon át folyamatosan meghaladja a 25 fokot, akkor másodfokú, ha ugyanennyi időn át a 27 fokot is eléri, akkor harmadfokú hőségriadót rendelnek el – június 22-én meg is történt a másodfokú riasztás. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által nyilvántartott (és tanulmányokban is feldolgozott) adatsorok elemzése nyomán szembetűnő, hogy a kilencvenes évek előtt a komoly egészségügyi kockázatot jelentő, 27 foknál magasabb középhőmérsékletű hőhullámok csak elvétve alakultak ki Magyarországon. A legtöbb ilyen nap ebben az évtizedben (2012 és 2013 nyarán, majd 2015-ben) fordult elő – természetesen Budapesten. 2012-ben több mint három hétre rúgott azoknak a napoknak a száma, amelyeket hőhullámban voltunk kénytelenek eltölteni. A leghosszabb, legintenzívebb hőhullámmal azonban egy másik év dicsekedhet: 1994-ben 11 egymást követő napon át sem csökkent 27 °C alá a napi középhőmérséklet Budapesten.
Emlékezetesen forró periódus volt 2007 júliusa is: a hónap utolsó harmadában tikkasztó hőséggel szembesült egész Közép-Európa, a csúcshőmérsékletek napokon át a rettegett 40 fok felett tanyáztak: ekkor született meg a ma is érvényes napi magyar hőségrekord is (41,9 fok Kiskunhalason). Az ilyen, makacsul forró periódusok bármikor bekövetkezhetnek – tavaly például szeptember első két hetében örvendhettünk egy izzasztó melegbetörésnek. Persze hőség szempontjából még mindig a július és az augusztus a slágerhónap, de az utóbbi két évtizedben elszaporodtak a nyár eleji forróságok is. Régen minden jobb volt: az ezredforduló előtt csak elvétve találkozhattunk júniusi hőhullámmal.
Hőszigetlakók
Egy elhúzódó hőhullámot mindenhol nehéz átvészelni, de a városlakók különösen nehéz helyzetben vannak. A városok belseje felé haladva a hőmérséklet amúgy is magasabb, mint a külterületeken, ez a rendszeres hőtöbblet magyarázza az úgynevezett hőszigeteffektust. A sűrű beépítettség, a csökkenő átszellőzés, a burkolatok jelenléte, az alacsony növényborítottság mind-mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a kialakulásához. Az alaposan felmelegedett falak, útburkolatok csak úgy döntik magukból éjszaka is az infravörös hősugárzást, ezért mire rendesen lehűlne a városi környezet, már fel is jött a nap. Ezeken kívül még ott vannak a közlekedés, a fűtés/klimatizálás és a különböző ipari tevékenységek során a levegőbe kerülő hő, vízgőz és szennyező anyagok is: ezek sem előnyére módosítják a városok klímáját. A városi hőszigethatás mértéke hőhullámok idején akár az 5–10 fokot is elérheti! A városlakókat az is megviseli, hogy gyakran éjszaka sem csökken a hőmérséklet 20 °C alá. Az ilyen trópusi éjszakák száma 2012-ben és 2013-ban közel négy hetet tett ki, de a legtöbb ilyen, nehéz éjszakát 1992 nyarán kellett átvészelnünk. Mivel a hőségnapok száma a prognózisok szerint megállíthatatlanul növekszik (lásd Izzasztó jövő című keretes írásunkat), kiemelten fontos volna a következmények enyhítése. Ennek ideális módja természetesen nem az, hogy mindenki szereljen fel légkondicionálót, és maradjon a klimatizált lakásában (vagy klímás autójában hajtson jól behűtött munkahelyére). Az efféle utópia nem csupán szociális és gazdasági okokból kivihetetlen, de minden tekintetben pazarló, ráadásul ökológiai okokból is tarthatatlan, és még fokozza is a hőszigethatást.
Aki otthon, házilag gondoskodna lakása hűtéséről, bizalommal fordulhat a jó öreg ventilátorhoz és a lavór jéghez, ám ennél valamivel átfogóbb megoldást kínálna a városi zöld szigetek növelése, különös tekintettel a komoly hűtő és árnyékoló funkcióval bíró, lombos fákra. Mindemellett üdvös lenne a mindent eluraló műkő, beton és aszfalt felváltása természetes, lehetőleg zöld felületekkel. Mivel köztereinken ennek épp az ellenkezője folyik, bátran állíthatjuk, hogy a jelenleg is uralkodó településpolitika felháborítóan rövidlátó, korlátolt és végtelenül cinikus is ebből a szempontból. Pedig a hőhullámok egészségügyi, sőt demográfiai hatására nem lehet elég erélyesen felhívni a figyelmet: még egy teljesen egészséges ember is könnyen rosszul lehet a tartósan magas hőmérséklettől és az elégtelen vízpótlástól. Egy krónikus beteg számára pedig akár végzetesek is lehetnek a hosszan fennálló, kedvezőtlen fizikai feltételek. A hőhullámok leginkább a hirtelen haláltól fenyegetett súlyos betegeket veszélyeztetik. Számos országban tapasztalták, hogy ilyenkor megnő a mortalitás, míg a forróság visszaszorulását a halálozási adatok javulása követi. Ezt hívják szüretelési effektusnak.
| Izzasztó jövő Az Országos Meteorológiai Szolgálat által alkalmazott két finom felbontású regionális éghajlati modell (ALADIN-Climate és REMO) segítségével leírható a hőséggel összefüggő indexek jövőbeli alakulása. A prognózisok nem túl biztatóak: a nagy stresszel járó harmadfokú hőségriadós napok gyakorisága a következő évtizedekben még csak kisebb, országos átlagban évi 2–9 napos növekedést mutat, ám a 21. század végére várhatóan átlagosan 12–26 nappal emelkedik a számuk. Az éghajlat természetes változékonyságából következik, hogy adódhatnak évek, amikor összesen egy hónapnál is hosszabb ideig élhetünk át extrém meleg napokat, de előfordulhatnak olyan évek is, amikor az átlagosnál kevesebb hőhullám lesz. A hőségriadókat kísérő (de a nedvességtől és széltől is függő) meleg éjszakák száma szintén növekedni látszik: a következő évtizedekben országos átlagban 9–16 napos, míg a távoli jövőben 35–37 napos növekedésre számíthatunk. |
| Napszúrás, hőguta, hősokk Nyári melegben a bőr hajszálerei kitágulnak, ezáltal növelik a hőleadást. Ha a párologtatás nem megfelelő, mert például nem iszunk elég folyadékot, a testhőmérséklet emelkedni kezd, aminek súlyos következményei is lehetnek. Ha kánikula idején erős fejfájás, szédülés, émelygés tör ránk, vagy elvesztjük az eszméletünket, a rosszullét hátterében többnyire valamilyen hőleadási zavar áll. A napszúrás általában helyi, a fejet érő hőhatásnál alakul ki, a hőguta már az egész szervezetet érinti, hősokk pedig a nagy melegben végzett munka vagy sport miatt léphet fel. Ilyenkor a gyengélkedőt azonnal árnyékba, szellős helyre vagy elsötétített szobába kell vinni, s az ellátást a testhőmérséklet normalizálásával, a fejre, tarkóra, csuklóra tett hideg vizes borogatással kell kezdeni. Ha képes nyelni, akkor a folyadékot, az elvesztett energiát és a sóveszteséget is pótolni kell, ezekre tökéletesek az izotóniás italok. És minden esetben szükség van orvosi ellátásra is! |
