„Nem állapítottak meg nálam egyértelműen meddőséget az orvosok, viszont másfél év próbálkozás után sem estem teherbe. A húgom hasonló helyzetben volt, nála Leiden-mutációt, vagyis véralvadási zavart állapítottak meg, ez nehezíti a teherbe esést, és növeli a vetélés kockázatát. Gondoltam, nálam is ez lehet a gond, ezért kivizsgáltattam magam, és igazam lett” – meséli Zsófia, aki az eredmény ismeretében nem akarta tovább húzni az időt. Felkeresett egy meddőségi klinikát, hogy mesterséges megtermékenyítés segítségével végre ő is anya lehessen. Több sikertelen inszemináció (ondófelhelyezés a méhbe az ovulációhoz időzítve – Cs.-E. E.) után végül belevágtak a „lombikozásba”, és már az első próbálkozás terhességgel zárult.
Az első mesterséges úton megfogant baba az Egyesült Királyságban jött világra 1978-ban, Magyarországon 10 évvel később kezdtek el – eleinte például Pécsen és a Dél-pesti Kórházban – ún. asszisztált reprodukciós eljárásokat alkalmazni. Budapesten 1992-ben nyílt meg a Kaáli Intézet, amely mára országos intézményi rendszerré nőtt, a főváros mellett jelen van Szegeden, Győrben, Debrecenben, Pécsen, Kaposváron és Tapolcán is. Az első lombikbabák 1993-ban, a János Kórház frissen megnyílt Budai Meddőségi Centrumában születtek. Az in vitro fertilizációs program (IVF), vagyis a petesejt méhen kívüli, laboratóriumi körülmények közötti megtermékenyítése ma már szerte az országban elérhető, számos állami kórház és magánklinika foglalkozik a meddőség kezelésével. Dr. Kovács Péter, a budapesti Kaáli Intézet vezetője szerint az országos lefedettség megfelelő, az északkeleti régiókban kell egy kicsit többet – Budapestre vagy Debrecenbe – utazni, de ott sem vészes a helyzet.
Elakadásjelző
A meddőségnek számos oka lehet, ilyen többek között a petevezeték-elzáródás vagy a férfiaknál az ondósejtek nem megfelelő száma, illetve minősége. Genetikai okok is állhatnak a háttérben, például az olyan kromoszómaeltérés, amely vetéléshez vezet. A meddőség azonban lelki okokra is visszavezethető. Mészáros Krisztina klinikai szakpszichológus, családterapeuta szerint a nem megfelelően kezelt stressz csak egyike ezen okoknak: „A meddő pároknál jól megfigyelhető, hogy sokszor olyan családból érkeznek, ahol van egyfajta elakadás a generációk folytonosságában, például már nem él az egyik potenciális nagyszülő, vagy csak nem tartják az egyik szülővel a kapcsolatot. De ennek az ellenkezője is gátló tényező lehet, ha túl szoros a kapcsolat a fiatal pár és a szülők között. Ebben a helyzetben nem történt meg a normális leválás, a babával próbálkozó pár tulajdonképpen még nem számít önálló családnak, és magától a gyermekvállalástól várják az önállósodást” – mondja a szakember, aki szerint ezek a családi viszonyok olyan elakadást okozhatnak, amely befolyásolja a fogantatást.
A felsoroltak mellett érdemes figyelembe venni, hogy az átlagéletkor növekedésével egyre jobban kitolódott az az idő, amikor a nők gyermeket szeretnének vállalni. „Az átlagéletkor a lombikot vállaló nőknél jelenleg 37–38 körül van, és évről évre megy felfelé. Ez a tendencia nem jó. Igaz ugyan, hogy a nők átlagéletkora 70 év fölé emelkedett, ezért sokan a 30-as éveik végén joggal érzik magukat még fiatalnak, viszont a petefészek-működés felső határa nem tolódik ki az átlagéletkor növekedésével. A menopauza akkor is 48 év körül jelentkezik, ha egy nő 70 évig él” – magyarázza Kovács doktor, hozzátéve, hogy egy 40 feletti nő a petefészek-működés szempontjából már idősnek számít. Meglátása szerint sokan azzal a fals tudattal, indokolatlan biztonságérzettel élnek, hogy jócskán ráérnek még a gyerekvállalással, ha pedig az nem megy, akkor majd az orvostudomány mindent megold. „Ezt a vélekedést erősítik az ismert idősebb nőkről szóló hírek, akik 50 éves koruk körül szültek. Ezekből a hírekből azonban nem derül ki a háttér, nem tudjuk meg, hogy a beavatkozás saját vagy adományozott petesejttel történt, de még csak azt sem, hogy maga a celeb hordta-e ki a terhességet. Csak annyit lát az ember, hogy a hírességnek sikerült, és ha ez így van, azt gondolják, nekik is fog” – folytatja a szakember. Ez persze nem azt jelenti, hogy 40 felett nincs remény, de sokatmondó az az adat, hogy például 45 éves korban, még ha megfelelő is a petefészek működése, a természetes teherbe esés valószínűsége 1 százalék alatt van.
A hatályos magyar egészségügyi törvény végrehajtási rendelete általánosan fogalmaz: annyit szab feltételül, hogy legalább egy tüszőérésre alkalmas petefészeknek kell lennie az in vitro fertilizációs program elvégzéséhez. „Láttunk már olyat, hogy valaki 45 felett szült, de az esély itt már inkább teoretikus, mintsem valós. Ugyanakkor az életkor szerepét adományozott petesejttel felül lehet írni. A gyakorlatban egy menopauzában lévő nőnek a méhét is fel lehet készíteni arra, hogy a fiatalabb petesejttel fogant embrió be tudjon ágyazódni, viszont azt gondolom, hogy 50 év körül ez már inkább etikai kérdés” – teszi hozzá az intézetvezető.
A procedúra a meddőség kivizsgálásával történik, a folyamat a János Kórház tájékoztatója szerint nagyjából egy hónapig tart, ezalatt női és férfioldalról is elvégzik a szükséges vizsgálatokat. A nőknél ellenőrzik például a petevezetékek átjárhatóságát, a petefészek-működést, a férfiaknál pedig több alkalommal is ondóvizsgálatot végeznek, hogy kiderüljön, megfelelő-e az alany spermája. Minden helyzet más és más, a kezelések mindig az adott esethez igazodnak, előfordul, hogy mindkét félnél biológiai tényezők nehezíthetik a teherbe esést. Ha nem tudják azonosítani a meddőség okát, a fiatalabb pároknál az első körben inszeminációval célszerű próbálkozni, és csak ennek kudarca esetén, azaz ha többszöri próbálkozás után sincs eredmény, akkor javasolt az in vitro fertilizációs programhoz, az IVF-hez folyamodni. Idősebb korban az inszemináció hatékonysága annyira kicsi, hogy értékes időt veszíthet, aki ezt választja. „Körülbelül hat sikertelen inszemináció után vágtunk bele az IVF programba, ahol gyakorlatilag az első próbálkozás terhességhez vezetett” – emlékszik vissza Zsófia, aki akkor 34 éves volt.
A lombikkezelés első három alkalma során nagyjából egyforma esély van a terhességre, a hatékonyság csak ezután kezd csökkenni. „Az IVF-es párok 75–80 százaléka az első három kezelés valamelyike után lesz terhes. Ennél a három alkalomnál még lehet nagyobb változtatásokat végrehajtani a kezelésben: más gyógyszerek, eltérő hormonmennyiség, kiterjesztett diagnosztika, laboratóriumi beavatkozások változtatása stb. Ahogy nő a sikertelen kezelések száma, egyre kevesebb újítást lehet már csak alkalmazni” – magyarázza Kovács Péter. Véleménye szerint a külföldi gyakorlattal összevetve Magyarország tartja a lépést, nem vagyunk lemaradva: „Nincsenek szakmai titkok, az eszközök is rendelkezésre állnak. Vannak ugyanakkor bizonyos eljárások, amelyek nem elérhetők itthon, ilyen például a béranyaság. A petesejt-adományozást pedig csak korlátozott körben lehet igénybe venni. Ez okoz némi kifelé irányuló turizmust, de ez elenyésző részét jelenti a magyar pacientúrának.”
Jön a hullámvasút
A meddőséggel küzdő párok közül sokan vállalnak több lombikbabát is, Zsófiék is szerettek volna kistestvért, azonban 6 sikertelen próbálkozás után inkább az örökbefogadás mellett döntöttek. A próbálkozások számát orvosi limit nem korlátozza, ha az illető anyagilag és lelkileg is bírja, akár 7–8 kezelést is be lehet vállalni (a költségekről lásd Öt kört fizet című keretes írásunkat). Ha az eredményekből tisztán látszik, hogy nincs esély a terhességre, senkit sem biztatnak további kezelésekre. Kovács doktor szerint azonban, ha reális esélye van a fogantatásnak, akkor érdemes több alkalmat is megpróbálni.
Egy másik anyukánál, akit nevezzünk Katának, 34 évesen, a hetedik beültetés hozta meg a sikert. A most már boldog anyánál petevezeték-elzáródás okozta a problémát. „A legrosszabb, amikor kiderül, hogy megint nem sikerült, no meg a két beavatkozás közti, hosszúra nyúló várakozás. Mintha nem lenne elég baj, hogy nem jött össze, még a következő is annyira messze van. Az első kettő között kb. két hónap telt csak el, utána nyúltak meg a várólisták félévesre. Fizikailag nem terhelt meg igazán a kezelés, sőt, akkor azt gondoltam, lelkileg is jól bírom. Utólag azért már kicsit máshogy látom” – meséli Kata.
Zsófia szerint a mégoly szerető környezet is sokat nehezíthet a helyzeten. „Fizikailag nekem semmi nem volt nehéz, a véralvadás-probléma miatt plusz egy injekciót kaptam, ami csíp és bevérzik, de ettől eltekintve nem volt fájdalmas. A pokol a visszaültetés (az eljárásról lásd Pár perc az egész című keretes írásunkat) után kezdődik. Az ember egy érzelmi hullámvasúton ül, reménykedik, feladja, figyeli a tüneteket, megbeszéli magával, hogy nem tesztel, de mégis tesztel naponta... A környezet pedig annak ellenére, hogy jót akar, hülyén reagál. Biztatnak, azt mondják: hidd el, sikerülni fog, vagy ha sikertelen, akkor azt, hogy nem baj, majd a következő sikerül. Nem, ilyet nem lehet mondani egy lombikozós nőnek, mert semmi sem biztos, senki sem tudhatja. Azt lehet mondani, hogy megértelek, együtt érzek veled, és nagyon sajnálom, ha nem sikerül. Semmi mást.”
Sajátos jelenség, hogy meddőségi problémával kapcsolatban az anya leggyakrabban egyedül érkezik a pszichológushoz. „Még akkor is gyakran a nő vállalja magára a meddőség terhét, ha egyébként a férfi oldaláról erednek a gondok” – mondja Mészáros Krisztina, aki mindenképpen párterápiát javasol, ha egy lombikozós párnak lelki támogatásra van szüksége. A pszichológus szerint nem jellemző, hogy a lombikban fogantatás a későbbiekben lelki törést okozna, és ezért akár gyerekként, akár felnőttként terápiára lenne szükség, de ha úgy érzik a szülők, bátran keressenek fel pszichológust. „Nem érzem szükségét annak, hogy eltitkoljam a gyerekem előtt, hogy lombikban fogant meg. Elég sok mindenről nyíltan beszélünk otthon, például az örökbefogadásról, ezért adta magát, hogy azt mondjam: a doktor bácsi tett bele a hasamba” – meséli Zsófia, aki úgy látja, hogy a gyermeke fejében jól megfér ez a történet, nem furcsállott benne semmit. Kata is tervezi elmondani, ha egy kicsit nagyobb lesz a gyereke. Mészáros Krisztina úgy látja, semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valaki lombikbaba. „Nyilván nem azért kell elmondani, hogy azt érzékeltessük a gyerekkel, ő nem ugyanolyan, mint a többiek, hiszen ez nem igaz. A gyermek történetéhez hozzátartozik, hogy lombikban fogant, ez pedig nem jelent mást, mint hogy ő egy nagyon várt gyerek, a szülei erőfeszítést nem sajnálva mindent megtettek, hogy világra jöhessen. Ez pedig nagyon sok természetes úton fogant gyerek esetében sajnos nem igaz.”
| Pár perc az egész A „lombikbébi-eljárás” általában 3–5 hétig tart. Az első lépés a petefészek stimulációja tüszőérést serkentő hormonnal, amelynek eredményeként egyszerre több petesejt érik meg. Második lépésben, egy rövid altatás során az érett tüszőkből elvégzik a petesejtek leszívását a hüvelyen keresztül. Az utolsó lépés a laboratóriumi körülmények között létrehozott embrió(k) beültetése a méhnyakon keresztül. A beavatkozás nem fájdalmas, nem igényel szedálást, a páciens a beültetés után fél-egy órával távozhat. Az ezt követő három hétben normál, de a fizikai terhelést kerülő életmód javasolt. Mint minden beavatkozásnak, az IVF-nek is vannak egészségügyi kockázatai, bár ilyen problémák ritkán lépnek fel. „A stimuláció a hormonhatás következtében hordoz magában egy csekély trombózisveszélyt, az altatásban elvégzett beavatkozás pedig, ahol tűvel szúrják meg a petefészket, okozhat esetleg sérüléseket, de ennek rizikója egy a több ezerhez. Vannak rémhírek azzal kapcsolatban, hogy a beavatkozás növeli az emlőrák vagy a petefészekrák veszélyét, ezt viszont tanulmányok nem támasztják alá. Annyi bizonyos, hogy a meddő nőknél magasabb ezen betegségek kialakulásának valószínűsége, viszont a meddőségi eljárások nem növelik ezt” – mondja a budapesti Kaáli Intézet vezetője. Egyes egészségügyi tényezők kizárják a programban való részvételt, de ezek általában olyan belgyógyászati problémák – például a súlyos szív- vagy vesebetegség –, amelyek a normál terhesség kihordását is veszélyeztetik. |
| Öt kört fizet Magyarországon van lehetőség tb-támogatott programban részt venni, mégpedig nemcsak az állami kórházakban, hanem magánklinikákon is. A tb azonban csak öt próbálkozást finanszíroz személyenként, és a kezelés így sem teljesen ingyenes, a stimulációhoz szükséges gyógyszereket a párnak kell fizetnie. A gyógyszertámogatás jelenleg 70 százalékos, így ezekre nagyjából 250–300 ezer forintot kell költeni. Az önköltséges asszisztált reprodukciós eljárások meglehetősen drágák, egy-egy próbálkozás rendszerint 350–600 ezer forint közötti összegbe kerül, de helyenként az 1 milliót is meghaladhatja. Jelenleg több olyan korlátozás van érvényben a tb által finanszírozott eljárások terén, amelyek miatt több hónapos vagy akár éves várólistára is lehet számítani. Ilyen például a támogatott eljárások limitje: országosan ezt jelenleg évi 6 ezer próbálkozásban maximálták. A hvg.hu információi szerint az állam lényeges változtatásokat tervez, a támogatott eljárások számát évi 12 ezerre, a gyógyszerek tb-támogatását pedig 90 százalékra emelnék. Ezzel rövidülnének a várólisták, és olcsóbbá válna a kezelés. |
