Nagyvárosi természetbúvár: Nyest

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2001/11. (03. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

akik a szovjet kivonuláskor vásároltak az Ecserin éjjellátó távcsövet. A nyest éjszakai ragadozó, kifinomult látással és hallással. Legtöbbször csak annyit látunk belőle, hogy jellegzetes, bukdácsoló mozgásával átszalad a mellékutcát bizonytalanul bevilágító lámpa hideg derengésében.

akik a szovjet kivonuláskor vásároltak az Ecserin éjjellátó távcsövet. A nyest éjszakai ragadozó, kifinomult látással és hallással. Legtöbbször csak annyit látunk belőle, hogy jellegzetes, bukdácsoló mozgásával átszalad a mellékutcát bizonytalanul bevilágító lámpa hideg derengésében.Fehér, villásan elágazó mellfoltjáról lenne felismerhető, de ezt a mellfoltot élőben maximum az állatkertben tanulmányozhatjuk, egyébként maradnak a képek és a kitömött nyestek. A nyest közeli rokonának, a nyusztnak sárgás a mellfoltja, ami megkülönböztetési szempontból nesze semmi, fogd meg jól, ráadásul a gyorsan mozgó, kis termetű menyétfélék futás közben szinte teljesen egyformák. Egyetlen szerencsénk, hogy a menyétfélék közül egyedül a nyestből lett sikeres városlakó, így legfeljebb a sötét erdőben járva tépelődhetünk órákig, vajon nem mégis nyusztot láttunk-e.

A nyestet a takarékossági szempontokat különösen nagyra értékelő falusi gazdák tudják igazán gyűlölni. Falun mindennek helye van, semmi nem megy kárba, legfeljebb komposzt lesz belőle, a régi újsággal begyújtunk, a centrumos táska horgolt lábtörlőként végzi. A nyest viszont ahelyett, hogy róka módjára becsületesen ellopná a tyúkot, van, hogy csak a vérét szívja ki. Nem is tudom, hogyan, hová hurcolná magával a többkilós tyúkot, amikor ő maga meglehetősen kicsi állat, összesen 40 centi (ebből is farok a fele). Zsebben is elfér, kész csoda, hogy a nagy mahomet tyúk nem tesz benne kárt, és hogy néha, ínséges időben nem elégszik meg a vérszívással, és a kerítésen is keresztülvonszolja a tyúk tetemét. Vadászati módszere egyszerű: lerohanja áldozatát, és nyakszirtje átharapásával tesz pontot a vita végére. Van, hogy - a többi menyétféléhez hasonlóan - csak edzőmeccset vív: gyakorolja a nyakszirt átharapását, de még az áldozat vérét sem szívja ki.

Sikeres városi térhódításának a 80-as években a védetté nyilvánítás adott nagy lökést, és manapság már úgy is jelentős konkurenciát jelent a macskáknak, hogy időközben megszüntették védettségét. Finom meleg bundájában a legnagyobb hidegben is őrjáratra indulhat, hogy elegye a macskák elől a verebeket. Hosszú karmai, fára mászó képessége és közismerten vérmes természete révén pedig túl kockázatos zsákmány a városi ragadozók számára. Többször is megfigyelték már városi kóbor macskák és nyestek küzdelmét - az ilyesmi általában döntetlennel végződik, a küzdelem inkább hosszabb távon, egymás kölykeinek elpusztításával folyik. És ebben érdekes módon a nyestek a sikeresebbek: ahol megvetik lábukat, a macskák láthatóan visszaszorulnak, és csak a háztartásokból kivert macskák szolgáltatják az utánpótlást. Éjszakai portyái során úgy mozog, mint egy számítógépes lövöldözős játék címszereplője, a zegzugos helyeket kedveli, és szinte folyamatosan változtatja helyét: egy éjszaka akár tíz kilométert is megtesz. A macskákkal szemben nagy előny a nyestek számára, hogy ők a gyümölcsöket is megeszik; a falusi-tanyasi nyestek ürülékében is gyakran találni cseresznye- és egyéb magokat.

Nagyon jól mászik fára, ezért aztán

a galambdúcok népét

is képes rettegésben tartani. Kertes házak padlásán gyakran hallható éjjelente rettenetes bulizás, zörgés, visítozás, tárgyak borogatása. A lakók nem értik, mi az istennyila lehet, hiszen oda látszólag nem lehet bejutni, tele a ház kutyával-macskával, a vesztegzáron egy pincebogár se jutna át észrevétlenül, ráadásul a padlásra vezető ajtó tökéletesen záródik. A nyestek ellenben kívülről rohamozzák meg a padlásteret; felmásznak egy, a házhoz közeli fára, és mókus módjára átugranak az ereszcsatornára. Lyukakon való átbújási képességük - hasonlóan a macskákhoz - nagyjából megegyezik a fejméretükkel, csak a nyestnek sokkal-sokkal kisebb a feje.

A padláson szinte lehetetlen kiirtani őket. Elriasztásukra a szakirodalom petróleumba és kátrányba áztatott rongyok elhelyezését javasolja, ettől meg a tűzrendészeti megbízottat lepi a hideg veríték. A szurtos rongyok úgy működnek, hogy az állat bundájára ragadó olajos piszok elfedi saját szagjeleit, emiatt aztán a nyest teljesen kiborul, és feladja territóriumát. Kevésbé tűzveszélyes megoldás, ha az elnyestesedett padláson kutyapisis rongydarabokat szórunk szét. A nyest gondosan jelölgeti a territóriumát,

kutyamódra pisilget,

de a macskával ellentétben a kutyát elkerüli.

Van egy jelentősebb akrobatikai képességeket igénylő védekezési módszer is: le kell vágni a fáról az épülethez közeli ágakat. Aki próbált már meggyfán vagy egy, a laza földön bizonytalanul billegő létrán egyensúlyozva láncfűrésszel zsonglőrködni, mint én, az viszonylag könnyen beletörődik a nyestek jelenlétébe. Éjszakai rajcsúrja nemcsak az embert nyomasztja, de képzeljük csak el, mennyire gyűlöli randalírozásának hangját a diszkrét csöndességet kedvelő gyöngybagoly. A gyöngybagoly csendesebb városrészek és falvak régi templomtornyaiban költene, ha hagynák, de egy 80-as évekbeli vizsgálat szerint például a Tolna megyei költőhelyek 47 százalékáról épp a nyestek szekálták ki a gyöngybaglyokat. A gyöngybagoly torkát szerencsére nem harapja át, de a kisebb madarak közt nagy pusztítást végez; a városi nyestek a galambok, rigók és verebek számát próbálják egy általuk elfogadhatónak ítélt szinten tartani, elsősorban vérszívással.

Akárhol éljen is, példátlan tökéletességgel alkalmazkodik a környezetéhez. Ez egyáltalán nem általános az állatvilágban: akik extrém módon ragaszkodnak egy meghatározott fajta táplálékhoz, könnyen kipusztulnak, a valamennyire válogatósak is röghöz kötötté válnak, miközben a nyestek uralmuk alá hajtják a civilizált világot. Opportunista táplálékszerzők, márpedig ez a kifejezés a biológiában sokkal kevésbé pejoratív, mint a marxizmus klasszikusainál. Az opportunista állat mindig a legkisebb energiabefektetéssel megszerezhető, legnagyobb energiasűrűségben előforduló táplálékot fogyasztja.

A nyest időben és térben is tökéletesen alkalmazkodik a lehetőségekhez. Tavasszal a fészkeket rabolja, nyáron és ősszel a gyümölcsöket és a nagyobb, proteingazdag rovarokat eszi,

jó neki a döglött béka,

a löncshúskonzerv, és télen, ha minden kötél szakad, egerészik, vagy a fákra aszalódott terméseket eszi. Sokoldalúságának legdurvább példája, hogy képes a barlangokban vagy padlásterekben tanyázó denevéreket álmukban meglepni, majd folyamatosan rájárni a denevérkolóniára.

Németországban és Ausztriában az utóbbi években szinte hétköznapi jelenséggé vált, hogy az autó azért nem indul, mert az éjjel a nyestek fémtisztára rágták a gyújtáskábelt, és a szigetelés hiányában a szikra elugrál. Hogy mit eszik a nyest épp a gyújtáskábel szigetelésén, az ördög tudja, de valószínűleg az íze tetszik neki. A nyest ragadozó, nem rágcsáló, tehát nem a fogait koptatja vele, különben is, a motortérben az akció után nem találni ételmaradékot, tehát a kábelszigetelésnak valószínűleg egyszerűen jó az íze. A kábelekre legjobban a fiatal nyestek gerjednek, ezért az ilyen károkra elsősorban tavasszal számíthatnak az autósok. Nyestek ellen a németek gyártanak elektromos nyestriasztót, amit a motorházba kell szerelni, és villanypásztorszerűen működik, a bioriasztás megszállottjai azonban a motortérben is a kutyaszőrgombócra és a kutyapisis pokrócdarabra esküsznek. Igény az volt rá, így a Nagynémet Nyestpánik gyorsan kitermelte a nyest elleni aeroszolt. Az osztrákok (ÖAMTC) szerint a felhasználók 91 százaléka "nagyon elégedett" volt a vegyi fegyverrel, a németek (ADAC) csak annyit közöltek, hogy a teszt pozitív eredménnyel zárult: a nyestek felhagytak a motorház tarrágásával. És állítólag az újabb német gyújtáskábel-szigetelések már közel sem olyan jóízűek.

A menyétféle ragadozók szerelmi élete valóságos latin táncest, machismo felsőfokon. A hímek az év 364 napján semmi érdeklődést nem tanúsítanak a nőstény iránt, azon az egyen aztán udvarlás gyanánt ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint a zsákmányállatokon, azzal a különbséggel, hogy gyermekeik anyjának nem harapják át a nyakszirtjét, csak jó erősen megragadják. Ahogy a nőstény védekezésképtelenné vált, megrakják, mint szódás a lovát, aztán még arra sem hajlandók, hogy a fal felé fordulva elaludjanak: ott hagyják anyut a tett színhelyén, és a továbbiakban nem vesznek róla tudomást, a gyermeknevelésben sem segítenek. Remélem, vannak olyan nőstények, akik ezt a fajta nemi életet nemcsak egyszerűen elviselik, de még igénylik is.

Winkler Róbert

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2001/11. (03. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...