Visszhang: film

A másik én

  • 2021. szeptember 29.

Visszhang

A hasra, pofára, seggre esés királynője (ún. sztárkomikus) meghasonlás következtében vedel és szív, hisztériázik, a forgatáson tör-zúz, ennek következtében kivágják a szakmából.

Ő még csak megvolna luxusvillájában, ahol csupa jó barát, megannyi whiskysüveg veszi körül, ám dublőzét, aki abból élt, hogy rá hasonlít, soha többé nem hívják filmezni. A hajléktalanná lett nőre akkor lesz megint szükség, amikor, évek múlva, a bíróság rehabilitációra ítéli az adózást szenvedélybetegsége következtében hanyagoló sztárt, aki maga helyett a dublőzt küldi az elvonóra. Aztán máshova is: interjúra, tévéshow-ba, sőt bocsánatkérő turnéra, amelynek során a helyettes nyilvánosan szánja-bánja foglalkoztatója bűneit, egekig emelve az otthonában darvadozó és a csillogásból továbbra sem kérő díva népszerűségét. Mígnem úgy kezdi érezni a hasonmás, hogy ő sokkal inkább méltó mindarra, amije az igazi sztárnak van, akinek immár a magánéletében is kész a helyére lépni. Minden eszközzel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.