Magyar Narancs: Nagy meglepetést okozott azzal a bejelentéssel, hogy jövő nyáron Hungária-koncert lesz a Puskás Arénában.
Fenyő Miklós: Elsősorban köszönetnyilvánítás, de nagy öröm is. Egy gesztus a közönség felé. Nélkülük nem lettünk volna senkik. Az odaadásukat, hűségüket, rajongásukat, lelkesedésüket akarjuk megköszönni.
MN: A Hungária már a hatvanas években bemutatkozott, de csak jóval később, a Rock and Roll Partyval jutottak a csúcsra, és teljesen más irányba indultak, mint korábban. Lezárt mindent, ami azelőtt volt.
FM: Az 1980-ban összeállt formáció kultuszt teremtett. A hungáriás létemnek a legnagyobb sikersorozata volt, de hogy lezárása lett volna valaminek? Végül is, igen, az lett, de akkor nem annak szántam. Amikor 1967-ben megalapítottam a Hungáriát, húszéves gyerek voltam… A klasszikus Hungáriáról beszélek, ami az én – hogy is mondjam – viselt dolgaimnak az egyike.
MN: Sorolhatjuk a viselt dolgok közé a tehetséggondozást is?
FM: Igazából a nagy dobás Szandi volt, utána mindenki azt gondolta, hogy amihez hozzányúlok, abból arany lesz. Ez rajtam ragadt, de azért nem teljesen igaz.
MN: Hívták az X-Faktorba is zsűritagnak.
FM: Elvállaltam. Hiba volt.
MN: Miért?
FM: Az egy bulvárműsor, de én komolyan vettem. Ki is rúgtak a következő évben. Mintha ott se lettem volna.
MN: Amióta a nyolcvanas évek Hungária-korszaka – változó felállásban – végét ért, kizárólag szólóban lép fel.
FM: Így igaz. Több mint 35 éve csak Fenyő Miklós van – és kész. A nevem egyfajta védjegy, viszem a Hungária örökségét tovább. De természetesen számos alkotótárssal, kollégával dolgozom együtt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
