Lemez

Hank Williams Jr.: It’s About Time

  • Soós Tamás
  • 2016. március 18.

Zene

A Hank Williamsek zenéjében ott van a country egész története. Elsősorban Hank Williamsében, akinek ma már negédesnek tűnő dallamai mögött a magányos alkoholista, a kitaszított renitens bánata csordogált. És Hank Williams Jr.-éban, aki hároméves volt, mikor apja elhunyt, és egy majdnem halálos baleset kellett hozzá, hogy átgondolja életét, apakomplexusát, és a jól fizető HW-imitálást saját stílusra – southern rockba fűzött countryra – cserélje. És ott van az unoka, Hank Williams III, az igazi outsider, aki a punk, a metal és a független country háromszögében mozog, gyakran szól be a nashville-i countryiparnak, és basszusozik Phil Anselmónál. Ő sosem lett szupersztár, ellentétben nagyapjával és Jr.-ral, aki a nyolcvanas években minden countrydíjat besöpört, és csak az ezredforduló után kopott ki a divatból, amikor a countryt felszippantotta a pop fősodra.

Most az It’s About Time-mal szeretne visszatérni, amely a befutás helyett inkább azt a folyamatot követi le, ahogy a country utolsó rock­sztárja a műfaj leghangosabb seggfejévé vált. Itt ugyan nem hasonlítja Obamát Hitlerhez, és a republikánus pártpolitikát is mellőzi, de az ön- és Amerika-fényező dalok egy lemezre jutó arányát saját egójához és a texasi lakosok ízléséhez szabta. Még szerencse, hogy minden ilyenre egy Johnny Cash-sel cigarettázós sztori plusz egy sou­thern rock sláger jut, melyek ha aktuálissá nem is, de hallgathatóvá teszik Jr. zenéjét, ezt a mérhetetlenül anakronisztikus countryt, amely néha mégis megpuhítja a magukat cowboykalapban az arizonai erdők mélyére álmodók szívét.

Nash Icon, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?