"Az ilyen regényt a hülye is megérti, és ez kurva nagy dolog" - jegyzi meg a Feleségversenyről annak vége felé III. József magyar király, eredetileg kispesti villanyszerelő. Spiró a korlátlanul korlátolt hülyékről és a hülyeség természetéről írta meg új regényét, de nem arra törekedett, hogy a hülyék értsék meg a művét, hanem arra, hogy mi, olvasók értsük meg a hülyeséget. Kérdés: mit lehet a hülyeségen megérteni? Illetve a hülyeségen nem érteni?
A Feleségverseny a 2030-as évek Magyarországán játszódik, közelebbről Kelenföld és Albertfalva panelek szabdalta határvidékén. Proletárregényes táj. Az országban a parlamentáris anarchia az utolsókat rúgja, a mostanság eszkalálódó világgazdasági válság akkortájt lecsapódó krízishullámai, a korrupt közigazgatás, a cinikus és pitiáner nagypolitika és az etnikai konfliktusok tarthatatlan állapotokhoz vezetnek. A regény nagy része ezt az erjedő-bomló időszakot mutatja be. A szociális viszonyokat és a mindennapi életet a hattagú Vulnera család történetén keresztül ismerhetjük meg. A legkisebb lány, Vulnera Renáta lesz a regény főszereplője. A kelenföldi Hamupipőke is rendelkezik (a Fogság emlékezetes főhőséhez, Urihoz hasonlóan) egy egész életét és sorsát meghatározó tulajdonsággal: áttetszően buta. Nem fogyatékos, nem műveletlen, hanem buta. És, ha ez nem lenne elég, még csúnya és szegény is. A királyok nem ilyen aráról álmodnak, kivéve talán a kispesti villanyszerelőből átvedlő víkendházi királyokat. Az egész világot érzékeli maga körül, csak éppen nem tudja hova tenni a dolgokat. Látni lát, mégis vakon hisz a dolgokban. Ennyiben Renáta, becenevén Rea a vaksi, ám okos és mindennel szemben kritikus Uri sajátos torzképe. A 16 éves lány családja tele van kétes alakokkal. Fivérei hol rendőrök, hol bűnözők, bár leggyakrabban a két foglalkozást egyszerre űzik. Miközben szűkebb családja kihal, a távoli rokonok egyre csak szaporodnak, és ami nyomasztóbb, közelednek is. A Feleségverseny magja klasszikus családregény, amelynek realista, néhol naturalista jellegét a szatirikus utópia műfaja és karneváli eszközkészlete elbizonytalanítja. Mintha Rejtő Jenő írta volna meg a huszonegyedik század Rozsdatemetőjét. Az antiutópia pedig elképzelhetetlenül reálisnak mutatkozik.
Spiró a mai magyar helyzetet, valamint a jelenkor világ- és geopolitikai konstellációit veszi alapul. Az EU kettészakad egy NYEU-ra (Nyugat-európai Unió) és egy KEU-ra (Kelet-európai Unió), a korábbiakból talán kiderült, melyikben maradtunk. Magyarország is szakad: külföldi nyomásra Békés megyében létrehozzák az önálló cigány államot, Romanisztánt. Előtte Budapest bizonyos részein, az Újlipótvárosban úgynevezett korlátozott polgárháború zajlott, azaz felülről irányították, alulról meg imitálták. Ennyiben a Feleségverseny A nagyidai cigányokra emlékeztet, egy helyütt utalnak is Arany feledhetetlen remekére. Spiró történelmi fantáziája a korszak gazdasági viszonyaira összpontosít. A faramuci financiális helyzetben a kormány bevezeti a kamatyadót (a történelmi fantáziához nem igazán párosul nyelvi fantázia), minden magyar állampolgártól szabályos időközönként levonják az életkorának megfelelő "kamatymennyiséget". Ebbe a patthelyzetbe bukik bele az egész odáig bálványozott, mert bálványoztatott politikai elit, s hogy más vigye el a balhét, kitalálják, hogy fel kell eleveníteni a királyság intézményét. Így találják meg az egyszeri szerelőt, akiből rögvest királyt csinálnak. A nép pedig innentől a királyt imádja, a Kegyes Jóságot. Király Jóska konszolidálja az országot, méghozzá úgy, hogy mindent államosítanak. Az elmúlt 150 év magyar történelmének negatív szintézise ez a királycsíny. Atyáskodás, felkentség, nacionalista gőg, kispolgári tespedés, flancolás, megalkuvás. Nem véletlen, hogy a jövő Budapestjének térképén a Ferenc József híd mellett a Horthy Miklós út és a Kádár János út is megtalálható. A király mellé viszont feleség is dukál, ezért meghirdetik a Feleségversenyt. A magyar lányok versenghetnek III. József kegyeiért, a behódoló média örömmel közvetíti, tehát manipulálja az eseményt. A versenyen indul a csúnyán buta Renáta is. (Pedig hol volt még ekkor Susan Boyle, a Britain's Got Talent tehetségkutató második helyezettje? És hol lesz Susan Boyle pár hét múlva?) Ennek a médiacirkusznak a sodró lendületű elbeszélése zárja a regényt, melyet a fikciós keret szerint a királyi udvar megrendelésére írnak szervilis kezek.
Ennyiből is látszik, hogy Spiró többtucatnyi geggel állt elő. A bökkenő azonban éppen a mennyiség és a nívó viszonya. Itt van például a narrációs beszédmód zavarba ejtő és nem indokolt kettőssége. A keretjáték szerint az elbeszélő megrendelésre írja meg Regina Hungarissima (lánykori nevén Vulnera Renáta) mesés regényét, tehát szépít, torzít, manipulál. Hamisít. És nincs is tisztában a homályos részletekkel, nincs, mert nem lehet minden információ birtokában. Könnyebben is hazudhat így. Máskor pedig mindentudó (és mindent jobban tudó) elbeszélőnek mutatkozik, akárcsak a Fogság objektív narrátora, és könyörtelenül okos retorikájával kiigazítja a hősök tévedéseit, azaz nem elleplezi, hanem leleplezi hülyeségüket. Mintha a paródia uralhatatlan lenne, mindent áthatna, a Spiró számára megkerülhetetlen Karnevál mondásával: a pácban mindenki benne van. Nemcsak a történet lesz paródia hát, hanem a narrációja is. A regény egyik legjobb része éppen az, ahol a szerző távolságot talál a történet és az elbeszélés között. Ez egyetlen ötlet alapos és okos kiaknázása: az USA magyarországi nagykövete mindennap süketnéma melósnak adja ki magát a Hold utcai csarnokban, egy szót sem ért abból, ami körülötte zajlik, ám a morajlást érteni véli, és megkapó novellákban rögzíti élményeit. A bolgár kalauz ellentörténetéhez képest azonban idegesítők az erőltetett szójátékok a HUNCUT névre hallgató pénznemről, a SparMaBankról, vagy az olyan végig nem gondolt, mégis táblára tett figurák, mint Lukján Pindur magyar filozófus, későbbi zsoké, aki mintha Spiró korábbi szatírájából, A Jégmadár dermedt utópiájából került volna ide. A legbeszédesebb neve természetesen annak van, akinek erről fogalma sincs, aki némán hallgat a nevére: Vulnera Renátának. "Recrudescunt vulnera gentis Hungariae. Ez a betegség neve. Ez a szakmám, csak nem lehet megélni belőle" - mondja a bambuló Reának a fiatalember a Tétényi úti kórház hullakamrájában. Kiújulnak a nemes magyar nemzet sebei. A II. Rákóczi Ferenctől vett idézet értelmezése a Feleségverseny tán legnagyobb tétje. Az, hogy a regényben kiújuló, sőt a Renáta név jelentése szerint újjászülető sebekkel, kelésekkel mihez kezdünk. Vegyük-e komolyan a hülyeségek mögül kirajzolódó diagnózist? Vagy szórakozzunk az egészen? A regény, ez a hiperbolikus parabola nem akarja ezt mindenáron eldönteni, a túlzó, karneváli szatíra és a megfontolt, racionalista tézisregény műfajainak a határmezsgyéjén áll.
Magvető, 2009, 339 oldal, 2990 Ft