Kifogástalannak megismert és a zenitjükön sejthetõen még nem túlbucskázott zenekarok rossz lemezeiben mindig van valami titokzatos. Az utóbbi évek legeredetibb hangzó kavalkádját megteremtõ brooklyni rock-soul-dzsessz-funkzenekar negyedik lemeze is afféle rejtélyes kudarc. A lelkiismeretes odafigyelés és a sziporkázó tehetség bizonyos szempontból egyáltalán nem hiányzik róla: a káprázatosan hangszerelt Nine Types Of Light megint jobban szól, mint nagyjából bármi, ami vele egy idõben a boltokba került. A hatásosan egyszerû dobalapra felfektetett fúvósok, gitárok és szemplerek hangjai olyan izgalmas textúrává érnek össze már a nyitószámban is, hogy szinte fel sem tûnik, mennyire középszerû dalt burkol be valójában a biztos kézzel szõtt hangpalást. De ebben a Second Songban még van lendület. A folytatás viszont olyan, mintha az elõzõ lemezt, a korábbiaknál funkosabb Dear Science-t továbbgondoló figurák az eltelt három év alatt legalább húszat öregedtek volna. A giccses szintifutamokkal (You) vagy émelyítõ vonósokkal (Killer Crane) sziruposított - ugyanakkor igen szépen elénekelt - soulballadák és az ijesztõen a kommersz jólneveltség felé hajló langyos funk-rock darabok (New Cannonball Blues, Caffeinated Consciousness) legföljebb pillanatokra képesek megidézni a Tv On The Radio korábbi lemezeinek drámaiságát, szellemességét és messzire sodró lendületét. Azt a minõséget, amit itt egyedül az elegánsan érzelmes Will Do képvisel.
A Nine Types Of Light a magas szakmai tudás és az ihlettelenség találkozásának különös és fárasztó monumentuma.
Interscope, 2011
** és fél
