Anélkül, hogy elõtte különösebben rákészültek volna, öt napot töltöttek-stúdióztak együtt, aztán eljött a koncert napja - a lemeztervet tekintve mérsékelt sikerrel. Nem azzal volt baj, amit létrehoztak, az simán kiderült, hogy egymásnak ereszthetõ az afroamerikai dzsessz és a kelet-európai roma folklór, csak hát kevés volt az idõ, és sok volt a görcs: az mégiscsak túlzás, hogy az elsõ fellépést lemezre meg filmre venni... Persze tudtuk, hogy az elõzõ napokban stúdióban is rögzítették a lemezre szánt darabokat, de mondom, a koncert volt a fõ csapás iránya. Így hát aztán amilyen csendben teltek a hónapok, azt gyaníthattuk, hogy ebbõl a vállalkozásból nem kerekedett ki semmi.
És erre most tessék. Több mint meglepõ...
Abból a hét számból, ami a lemezre került, mindössze egy a koncertfelvétel. Nem mondom, érzõdik rajtuk némi elfogódottság - meg amúgy is, Balogh Kálmán éppúgy ügyelt, mint David Murray, hogy még véletlenül se "játssza túl" a partnerét -, de hogy ezzel a koronggal végül nyerõbe fordult a sztori, az vitán felüli. Még csak az sem érdekes, hogy csupán ennyi meg annyi nap - ez a lemez lábjegyzetek nélkül is teljesen meggyõzõ.
Hogy a közös nevezõnek majd nem annyira a népzene, mint a dzsessz mentén kell húzódnia, az kezdettõl világos volt. Murraynél zsigerbõl, a Cimbalom Bandnél pedig az improvizációk és a korábban "elfojtott" dzsesszes témák felszabadításával. Murray két számot hozott, a trombitás Kovács Ferenc hármat, de a gitáros Kuti Sándor és a bõgõs Novák Csaba is észrevétette magát egy-egy dallamcsokorral, úgyhogy együtt az egység és a változatosság, ahogy dukál. A blues és a posztbebop, a magyar népdal és a román hora, a vendéglátás és a free dzsessz kényszeresség és csináltság nélkül idõzik itt egymással - s mi több, végre velünk.
Azt pedig, hogy Kovács Ferencet - aki mellesleg a Cimbalom Band tagja - a featuring címke a borítón is kiemeli, igazán jelentõs gesztusnak tartom. Azt nem szívesen írnám ide, hogy Murraynek "egyenrangú társa", mert beteg vagyok ettõl a közhelytõl, inkább sarkítom: számomra ez a lemez nem is annyira David Murray és Balogh Kálmán, mint David Murray és Kovács Ferenc találkozásáról szól.
m. l. t.
Fonó Budai Zeneház, 2004
