mi a kotta?

Egy, kettő, három

  • mi a kotta
  • 2011. november 3.

Zene

A fenti cím ne tévesszen meg senkit, zenei ajánlónk ezen a héten sem alakul Molnár Ferenc-egyfelvonásossá, ellenben egy olyan minisorozat megrendezését hirdeti, amely gyors egymásutánban Bartók Béla mindhárom zongoraversenyét előnkbe adja.

A Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván vállalkozása ez: fordított időrendben, három remek zongoristával eljátszatni és eljátszani e versenyműveket, mindháromszor Schubert V. szimfóniája és Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája előtt. Így mindjárt csütörtök este a lapunk által múlt héten interjúvolt Várjon Dénes ül majd neki az oly megrendítő keletkezéstörténetű 3. zongoraversenynek, mely mű második tétele a "felgyógyult beteg hálaéneke lyd hangnemben" alcímet viseli (Nemzeti Hangversenyterem, november 3., háromnegyed nyolc). Ezt a koncertet egyébiránt, ha minden igaz, a zenekar internetes oldalán is élőben élvezhetjük majd. "Első zongoraversenyemet 1926-ban írtam. Sikerült munkának tartom, bár faktúrája kissé - sőt, mondhatni nagyon is - nehéz, mind a zenekar, mind a közönség számára. Néhány év múlva, 1930-31-ben ezért akartam megírni Második zongoraversenyemben az elsőnek mintegy ellendarabját kevesebb nehézséggel a zenekar számára, tematikus anyagában tetszetősebbet. Ez a szándék magyarázza a darab legtöbb témájának népszerűbb és könnyebb jellegét. Könnyedségében néha szinte egyik-másik fiatalkori művemre emlékeztet." A szerző ekképp mérte egymáshoz első két zongoraversenyét, melyek közül a második magánszólamát Jean-Efflam Bavouzet (Nemzeti Hangversenyterem, november 4., háromnegyed nyolc), míg az elsőét a húszas évei közepén járó Fejérvári Zoltán játssza majd (Nemzeti Hangversenyterem, november 6., háromnegyed nyolc).

"Nem értem, miért kell elhagyni a zsákot? Mi köze a rendőrségnek a zsákhoz? Attól félnek, hogy nem kelt hatást? Szabad legyen megkérdeznem, miért tartják magukat alkalmasabbnak ennek megítélésére?" Verdi háborgott e felindult szavakkal, amikor a Velencében ténykedő osztrák cenzor változtatások sorát követelte a Rigoletto szerzőitől. Tudjuk, francia királyból mantovai herceg lett, az udvari bolond és lánya is nevet váltott menet közben, ám a mű lényegét végül éppúgy nem érte sérelem, mint a zárójelenetet, ahol a leszúrt Gilda teste mindmáig zsákba kerül. Az már más kérdés, hogy ez a megoldás rendszerint tényleg problematikusnak bizonyul, ám ez nagyjából mellékes, ha olyan énekesek adják e zárójelenetet, mint a sztárvendég Leo Nucci és Miklósa Erika. Márpedig e hét végén kétszer is ők öltik majd magukra Rigoletto és Gilda jelmezeit az operaházban (november 4. és 6., hét óra).

S már majdnem végezetül essék szó a hét különleges csemegéjéről is, amelyet a Concerto Budapest, az MR Énekkar, valamint Kocsis Zoltán koncertje ígér (Nemzeti Hangversenyterem, november 7., fél nyolc). "Oratórium, de nem az oratórium (=imaterem) számára" - Robert Schumann így körvonalazta elsőre kissé talányos című alkotása, Az éden és a péri műfaját. Az 1843-ban komponált világi oratórium főalakja egy bukott angyalszármazék (vagyis péri, lásd a képen), aki a paradicsomba kívánkozván előbb egy szabadsághős vércseppjével, majd egy életét feláldozó szűzleány utolsó sóhajával próbálja megváltani édeni belépőjét. Ám oda végül egy megtért bűnös könnye biztosít számára bebocsáttatást. A keleties történet (melyet az ír Thomas Moore, Byron memoárjainak elégetője költött) amúgy Wagner érdeklődését is felkeltette, őtőle e héten a MET Siegfried-közvetítését ajánljuk - Fabio Luisi vezényletével és Robert Lepage rendezésében (Fesztivál Színház és Uránia, november 5., öt óra).

Figyelmébe ajánljuk