Lemez

Nemzeti együttműködés

The National: Sleep Well Beast

Zene

A 2000-es évek eleji New York-i színtéren a The National amolyan „futottak még” zenekarnak számított, másfél évtized után viszont abból az időszakból már egyértelműen ők az egyetlenek, akik alkotó-előadóként relevánsak tudtak maradni.

A Strokes egyre gyengébb lemezeket csinált, és nem is túl aktív mostanában, a szintén elszürkülő Interpol meg a 2002-es albumát turnéztatja. Amúgy a The Nationalről már nem igazán érdemes New York-i együttesként beszélni: a tagok lakcímkártyáin olyan városok szerepelnek, mint Cincinnati, Koppenhága, Párizs és Los Angeles.

A zenekar kreatív szempontból a 2010-es High Violettel ért fel a csúcsra, de a siker megmaradt a három évvel későbbi, valamivel haloványabb Trouble Will Find Me-n is, és úgy tűnik, ez a széria most sem ért véget. A The National az idei Glastonburyn már co-headliner pozícióban lépett fel a Foo Fighters előtt, több tízezer rajongó örömére, a Sleep Well Beast album pedig nemcsak Nagy-Britanniában, de egyebek mellett Horvátországban (!) is az első helyen nyitott. A Dessner és Devendorf testvérpárok, valamint Matt Berninger énekes alkotta csapat Kaliforniában kezdte a munkálatokat, majd egy berlini kitérőt követően egy New York állambeli, isten háta mögötti tóparti helyen rögzítette a dalok nagy részét. A Nobody Else Will Be There című nyitószám erre is utal, noha egy nyíltan demokrata zenekartól azt várná az ember, hogy a szövegek nagy részét Donald Trump uralja. Csakhogy a lemez dalai már megszülettek a tavalyi elnökválasztás előtt. Visszatérő téma több számban is a szülő-gyerek kapcsolat, New York, valamint az alkohol és a marihuána, hiszen ahogy azt a pár éve Kaliforniába költöző Berninger megjegyezte, „a napsütés és a fű új perspektívákat tárt fel”. A frontember a szövegeken szorosan együttműködött feleségével, Carin Besser íróval, aki zenekari berkekben a humoros Yoko becenévre hallgat. Nem meglepő, hogy az egyik dal címében (Carin at the Liquor Store) még a neve is felbukkan.

A Sleep Well Beast kevés zenei újdonságainak egyike a korábban hanyagolt gitárszólók felbukkanása, ennek ellenére az összhangzás valamelyest elektronikusabb lett. Az album kulcsdala a Day I Die című posztpunksláger, de szintén izgalmas az egyaránt nagyszerűen lezárt Empire Line és az I’ll Destroy You. Sajnos becsúszik egy-két töltelék is, de a sokszor cohenesen dörmögő Berningert és társait még így is élvezet hallgatni. Ahogy a Trouble Will Find Me, úgy a Sleep Well Beast sem hozza a High Violet szintjét, de ettől ez még így is az év egyik kiemelkedő gitárzenei albuma.

4AD, 2017

Figyelmébe ajánljuk