Mázlim van, vesztemre szinte egyidős vagyok a hazai rocktörténettel. Más szóval: túl jól emlékszem erre a históriára ahhoz, hogy elfogulatlan legyek. Tizenegy éves voltam, amikor a Tisza moziban megnéztem az Ezek a fiatalokat, s másnap ott, a Rákóczi úton megvettem az első gitáromat. De hát lapozhatok bárhova, korántsem csak az Illés együttesről pereg most a nosztalgiamozi.
Éppen ellenkezőleg.
Hiszen a nagyok, az Illés, az Omega és a Metro mellett most újra megszólaltak bennem a kisebbek, ha úgy tetszik, az underground, a Liversing, a Kex, az Olympia, a Winkelmayer, a Sakk-Matt, amelyek szintén nagyok voltak, csak nem nagyon maradt utánuk felvétel, nem maradt utánuk nyom. Legfeljebb családfák gyökerei és pár külvárosi emlék - illetve ez a könyv. Tessék, mégsem hiábaÉ Ez máris leszögezhető.
Aztán fokozódott a helyzet, tizenhárom évesen kiváltottam az első klubtagságimat: Scampolo a Kőfaragó utcai Vasas-székházban: elvégre ők játszották a legjobban az Oh Wellt a Fleetwood Mactől, és Bontovics Kati volt az énekesnőjük, aki Julie Driscollt énekelt. Az Ifiparkban pedig Bergendy és Hungária, s mire túlestem az általános iskolán, micsoda szelek repítettek tovább: a Bem rakparton Mini, az FMH-ban Illés, a Bercsényiben Syrius, a Tabánban Locomotiv GT, s már nem kellett sok, hogy Cseh Tamás és a világzene-teremtő Kolinda isÉ (Ekkor furulyára cseréltem a gitáromat.)
Bizony, fantasztikus dolgok történtek az első tíz évben. És a minimum, hogy látni kell: két zenekarunk, az Illés és a Syrius a világ legjobbjai közé tartozott, s amit létrehoztak, az ma is változatlanul érvényes és lenyűgöző. Csak az a baj, hogy a magyarock története a magyar rock története - annak a hatvanas-hetvenes éveket átszövő kultúrpolitikai szörnyűségeivel.
Úgyhogy az egyik szemnek sírás a dolga, mi mást tehet. Sanzonbizottságok és KISZ-határozatok, tűrések és betiltások, cenzorok és spiclik, gonoszság és ostobaság, fenyegetettség és megalázás, monopolizált lemezkiadás és külföldi koncertszervezés, s persze a hatalomhoz való ragaszkodás görcse. Istentelen ártás, aminek nemcsak az írható a számlájára, hogy a világ nem tudhatta meg: a legjobbjai közé tartozott az Illés és a Syrius.
Jávorszky Béla és Sebők János könyve a magyarock történetét a "fekete bárányok", a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil színre lépéséig járja körül - igen körültekintően. E huszonöt év fő- és mellékszereplőinek bemutatásán túl a helyükre teszik a tényeket és a legendákat, sorba állítják eseményeit, feltérképezik a korabeli kultúra és életmód terepét: a rádióműsorokat, a klubokat és a seregszemléket, megidézik a politikai reflexiókat, listák kerülnek elő koncertprogramokról, lemezekről, dalokról és eladásokról, s mindeközben egy csomó sosem látott fénykép. Így kell ezt csinálni - jöhet a folytatás tavaszszal. A csatolt CD-n: Illés, Metro, Hungária, Bajtala Trio, Mini, Szörényi Levente, Zalatnay Sarolta, Kovács Kati, Omega, Cseh Tamás - Másik János, Kex, Syrius, Bergendy, LGT, Koncz Zsuzsa, Piramis, V' Moto-Rock, Edda, P. Mobil.
Mázlink van, vesztünkre jó pár lemezt muszáj lesz majd megszerezniÉ
Népszabadság Könyvek, 2005; 448 oldal, 6290 Ft
