Lemez

World music: választás

Zene

volt Berlinben, Nicosiában és Granadában is, és mindhárom városban diadalmaskodott a multikulturalizmus.

Mr Žarko: Balkan Herbal Clinic Ez itt a nettó multikulturalizmus, vagyis kész fertő. Azzal kezdődött, hogy a szerb Žarko Jova­šević fogta magát és Berlinbe költözött. Annak is a legaljára, ami Emigráns Köztársaságként híresült el a Rotfront-féle bandák jóvoltából, új alapokra fektetve a Balkán és Kelet-Európa zenéit. Nos, itt alapította meg Žarko Jovašević a Mr Žarko nevű zenekart olyan bolgár, román, török, amerikai és német muzsikusokkal, akik Balkan beatben és Russian discóban utaztak. 2013-ban Electric Gypsy Disco Noise címmel debütáltak, és ez több mint bejött: azonnal pörgetni s mixelni kezdték a trendi világzenei dj-k.

Ezt kellett Žarkónak a második albumával überelnie. Az lesz a legjobb, gondolta, ha beveszi magát a szerb cigányzene mélyére, és belekapaszkodik a gyökereibe. Úgyhogy nekivágott Vladičin Hannak, ahol a čoček irányzat született, és ahol manapság a Bojan Krstić Orkestar a legmenőbb. Annak közreműködésével született meg a Balkan Herbal Clinic, de szerencsére a szerb rezeszene túlzott befolyása nélkül. Ott van a mélyén – töményen, mint a szilvapálinka –, de ettől még vegytiszta popzene került az albumra. Funkyval, rappel, surf rockkal, és ami fontosabb: tetőtől talpig kimondottan üdítő és élvezetes dalokkal. Ezek nem kínálnak kevesebbet, mint a csalódások, a rémálmok, a depresszió, a választási kudarc és az anyagi csőd egyetlen hatásos gyógyszerét: az önfeledt bulizást! Káros mellékhatások nélkül! (Broken Silence, 2018)

 

 

 

 

 

Monsieur Doumani: Angathin Azt eddig is tudtuk, hogy a rangos Songlines magazin odavan ezért a 2011-től működő ciprusi trióért, az első albumuk (Grippy Grappa, 2013) megjelenése után a legjobb új csapat díjára, a 2015-ös Sikoses után pedig a legjobb európai zenekar díjára jelölte. Ám most úgy tűnik, hogy nincs egyedül az elragadtatással, hiszen a minap kijött Angathin máris az élen áll a Transglobal World Music Chart, illetve a második helyen a World Music Charts Europe listáján. Szóval, ez most a menő – ami azért is nagy szó, mert Monsieur Doumani mögött nem áll sem nagy hatalmú ügynökség, sem lemezkiadó.

Míg kezdetben főleg feldolgozott népzenét játszottak, az Angathin túlnyomó része saját szerzemény. Akusztikus gitárra (Angelos Ionas), a buzukiféle tzourasra (Antonis Antoniou) és harsonára (Demetris Yiasemides) hangszerelve, vagyis meglehetősen szokatlanul. A prímet a tzouras viszi, és olyan hang­ütéssel, hogy az Angathin számait ne tudjuk megkülönböztetni a városi görög zenéktől – valahogy úgy fest, mintha valami vagány, ro­ckos rembetikát hallanánk. Időnként betépett szólókkal, időnként bekeményítve, időnként más égtájak és stílusok felé fordulva, például a népszerű ciprusi rapper, JULIO közreműködésével. Így nemcsak frissnek, de változatosnak is tűnnek Antoniou dalai, s ráadásul a karcosságuk is példás. Tüske – jelenti az album címe, utalva a megosztott ciprusi társadalom feszült politikai helyzetére és burjánzó korrupciójára. (Szerzői kiadás, 2018)


 

 

 

 

Eskorzo: Alerta Caníbal A granadai Eskorzo azt a fúziós latin zenét tolja, aminek a Mano Negra volt az egyik úttörője, és ma roppant népszerű Spanyolországban. Többek közt a Che Sudaka, a La Selva Sur, a La Pegatina és a Txarango műveli a fesztiválok népé­nek felhőtlen örömére. Dallamosak, energikusak, és lehet rajtuk ugrálni rogyásig; mindössze az okozhat gondot, ha lemezen bizonyítaniuk kell…

Szabályt erősítő kivételnek eddig csak a La Selva Sur tűnt számomra, de új lemezével most felzárkózott mellé az 1995-ben alakult Eskorzo is. Annyira, hogy kínosnak érezzem: az előző öt dobásukról lemaradtam. Kannibálos címe alapján persze valami véres metálra gyanakodtam, de nincs benne semmi marcangolás. (A jelek szerint mélyebb, tágabb, jelképesebb értelmében használták az urak. Egy kormányra, például, amely éhezteti a rászorulókat, és felzabálja a jövőt.) Megnyalhatjuk mind a tíz ujjunkat: az Alerta Caníbal számai lényegében egytől egyig nagy élvezettel fogyaszthatók. Pillanatok alatt kiderül, hogy nincs ezekben sem hullámlovaglás, sem közhely, sem olcsó töltelék. Az elemeit ismerjük: állat latin rock alapon markáns cumbia-, ska- és salsabefolyás, de ahogyan ezt vegyítik, az eredetiségre és kiváló arányérzékre vall. Nyolcan tolják, szóval nem spórolnak ki egyetlen kívánatos hangszert sem, és amikor a fúvósok összedugják a fejüket, az akkor elementárisan kannibál… A rend kedvéért megemlítendő az Amparanoia közreműködése, és egy külön piros pont jár a The Guns of Brixton című Clash-nóta feldolgozásáért. (Rootsound Music, 2017)


Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?