Leszaladok a boltba, veszek libatöpörtyűt, kis paradicsomot vacsorára, meg egy gázüzletágat, helyezte kilátásba a családfő a hétvégén. És nagyot nézett mindenki a családban: fater, megbuggyantál? Nem is gázüzletágat mondott amúgy, hanem E.ON-t, úgyhogy azóta sem lehet pontosan érteni, hogy mit is akar venni töpörtyűn kívül, mivel az E.ON, a világ egyik legnagyobb energiaszolgáltató multinacionális vállalata, illetve annak magyarországi leányai gáz-nagy- és -kiskereskedelemmel, gáztárolással, valamint áramtermeléssel és -kereskedelemmel is foglalkoznak. Most akkor mit akar venni Orbán Viktor? Helyesen fogalmazva: vetetni velünk? És miért?
Egy telefon, oszt ömlik a gáz
Fotó: Varga György / MTI
Lehet, hogy tényleg a gáznagykereskedő céget, az E.ON Földgáz Trade Zrt.-t akarja megszerezni, azt, amelyik egy 2015-ben kifutó szerződés értelmében megveszi a Gazprom gázát (a magyar gázfelhasználás vagy 80 százalékát), és továbbadja a magyar gázkiskereskedőknek. Ennek az lehetne az értelme, hogy a gáz vételi és eladási ára közti különbséget, azaz az E.ON marzsát ezentúl egy magyar állami cég - a Magyar Villamos Művek - tegye zsebre, vagy már el se kérje a fogyasztóktól. Ha a német 5-ért veszi a gáz zacskóját az orosztól, és 7-ért adja tovább a magyarnak, akkor boltoljon a magyar az orosszal, adjon neki 6-ot, és még mindig beljebb van 1-gyel! Ez jó ötlet, vagy annak tűnik - és azért csak tűnik annak, mert az E.ON, mivel nagy tételekben vásárol a Gazpromtól, jobban tud alkudni is, mint a magyar kormány. Arról nem is beszélve, hogy ha a magyar kormánynak kell megállapodnia a Gazprommal, nemcsak gazdasági, de politikai értelemben is kiszolgáltatottá válhat - az összes cár közül épp Vlagyimir Putyinnak. Valamint: ha a magyar-orosz hosszú távú gázvásárlási szerződés 2015 tavaszáig érvényes, erre a rövid időre miért érné meg kivásárolni az E.ON-t az üzletből? Vajon az EON árrése - ami tehát a magyar kormány cégét gazdagítaná tovább - fedezné-e a vételárat? Ki tudja?
Lehet az is, hogy Orbán az E.ON gáztárolóira, azaz az E.ON Földgáz Storage Zrt.-re költené az adófizetők pénzét: de ez se tűnik valami frenetikus üzletnek. A magyarországi tárolókapacitás a legnagyobb a környéken, és biztos nem árt, ha van ilyenünk, jól jött például 2009 elején, amikor az ukrán-orosz gázvita miatt épp nem jött a gáz keletről: nemcsak magunknak tudtunk eleget félretenni, még Szerbiát is kisegítettük. De békeidőben, amikor a gáz ára inkább stagnál, a tárolók csak viszik a pénzt - az E.ON is erősen küzd. Tudja valaki, hogy fogunk ebből jól kijönni?
Meglehet, az E.ON kivásárlása csak az első lépése lenne a teljes energiatermelő és -szolgáltató szektor, az összes nagy- és kiskereskedő, vezeték-, cső-, elosztó-, tároló- és trafóház-tulajdonos államosításának: talán ezt értette Orbán azon, hogy "nonprofittá" alakítja a szektort. Ám ez, amíg Magyarország az Európai Unió tagja, aligha fog összejönni, még akkor sem, ha amúgy Orbánnak megvannak a módszerei - a különadók meg a hatósági árszabályozás - arra, hogy a magyarországi energiacégeket, így az E.ON-t is megkopassza, netán addig kopassza, hogy azok egy pont után feladják a harcot, és a további veszteségeket elkerülendő akár nulla forintért szabaduljanak meg itten befektetéseiktől. Ezt a módszert rendes országokban viszont útonállásnak hívják; és az ország kára nem csak abból fakad, hogy az államosított energiaipar szar lesz, pont olyan, mint amilyen szar az államosított akármi volt 1989 előtt, és drága is lesz, hisz nem lesz verseny. Hanem abból, hogy Orbán után évekbe fog tartani, amíg valaki egy hosszabb távú, kölcsönösen előnyös üzlet reményében idetolja a képét.
Ha sok pénzt kell érte adni, ha semennyit - sem az E.ON, sem a többiek kivásárlása a legcsekélyebb összefüggésben nem áll a közjóval és ennek az országnak a külérdekeivel, polgárainak a jólétével. Hacsak a közjó fogalmába bele nem értjük azt a pazar érzést, amit az E.ON cégein átfolyó évi 1500 milliárd forint magáncélú megdézsmálása jelent.
