A szerk.: Charlie-k vagyunk

A szerk.

Azért vagyunk Charlie-k, mert csak.

Azért vagyunk Charlie-k, mert két fanatikus gyilkos meggyilkolt nyolc újságírót. Ezen a módon, a Magyar Narancs e heti számának címlapjára kihelyezett kis fekete flekkel juttatjuk kifejezésre szolidaritásunkat – egyfelől az áldozatok iránt, másfelől azon ismeretlen kollégák és nem kollégák iránt, akiket ez a merénylet megfenyegetett.

Ebben a helyzetben sem mellékes az, hogy mit gondolunk a Charlie Hebdóról és rajzairól. Ártatlan emberek halomra lövését elítélni egy dolog; de valamiféle összetartozást vállalni velük megint egy másik. A szolidaritásra magyarázatot kell adnunk saját magunknak is.

false

 

Fotó: MTI/EPA

A Charlie Hebdo elveiről, írásairól, nézeteiről való tudásunk erősen korlátos – a múlt hétig a lap létezéséről is legfeljebb halvány fogalmunk volt. Arról, hogy a néha szellemes, néha infantilis, sőt, ordenáré vallásellenesség a francia kulturális hagyomány kontextusában mennyire volt felforgató vagy radikális, még kevesebb lövésünk van – úgy sejtjük, kevéssé. De azt tudjuk, hogy a Charlie az iszlámot, a zsidó és a katolikus vallást egyformán és egyforma vehemenciával, sőt durvasággal gyalázta. És ami a legfontosabb: a Charlie nem biztatott erőszakra. A Charlie nem uszított és nem fenyegetett senkit, legfeljebb azzal, hogy nevetségessé teszi; leginkább saját maga előtt. Igen, a Charlie-t olvasva sokan érezhették mélyen megsértve magukat – de a Charlie-t nem volt kötelező olvasni. A Charlie továbbá nem akarta magánvilágnézetét, az ateizmust hivatalossá tenni, ne adj’ isten elpusztítani ideológiai ellenfeleit. Azt a szabadságot, amit magának megkövetelt – hogy a saját fejével gondolkodhasson –, nem tagadta meg mástól sem. E szabadság nélkül nincs jó társadalom és jó politika; s ezért nem szabad megengednünk, hogy erre a szabadságra erőszak legyen a válasz. Meglehet, a Charlie – az egyes vallásokkal szembeni részrehajlás-mentessége dacára, hiszen mindet ugyanúgy megvetette – az iszlám követőit bántotta a leginkább, s ez, tekintettel a franciaországi muszlimok marginális helyzetére, szegénységére és kiszorítottságára, számunkra, e lap számára idegen és visszatetsző*; mint ahogy gúnyolódni is leginkább a politikai vallásosságon szoktunk. Most azonban a bátorságuk előtt emelünk kalapot. És nem csak azért, mert a Charlie nálánál sokkal erősebb, hatalmasabb és gazdagabb intézményekbe kötött bele. A lap szerkesztőségét 2011-ben egyszer már kibombázták, újságírói, rajzolói állandó halálos fenyegetettség árnyékában dolgoztak.

Ezért gondoljuk őket a szabad gondolat mártírjainak.

 

* Ez a szöveg január 13-án íródott, azóta erről - részletesebb információk birtokában - némiképp mást gondolunk, a kérdésre hamarosan visszatérünk.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)