A szerk.

Vissza, de hogyan?

A szerk.

A múlt héten az Európai Bizottság hátulról illette hazánkat, és zárolt - nem elvett, zárolt - durván 150 milliárdnyi uniós fejlesztési forrást. A bizottság döntését jóvá kell hagynia az uniós pénzügyminiszterek tanácsának, az ECOFIN-nek, amely március 15-én dönt majd. A tanács 27 tagja összesen 345 szavazattal bír, a nagyobb tagállamok többel, a kisebbek kevesebbel, és ebből a 345-ből 255 kell a minősített többséghez.

Azt a pénzt tényleg vissza kéne valahogy szerezni, nem vitás. Ehhez mindenekelőtt tisztán kell látnunk, hogy miért is zárolná a bizottság. A magyarázatról magától Orbán Viktortól értesülhettünk, aki most leginkább a "németeket" győzködi - legutóbb Frankfurtban, egy tartományi üzleti-politikai fórumon, majd a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségében, majd Budapesten, egy német üzletembereknek tartott fejtágítón.

Na ide figyeljetek, német üzletlajték! De szeret benneteket a magyar, egyem a szíveteket! Először is ordító igazságtalanság történt, a legkevesebb, hogy a bizottság a szívünkbe döfte a kettős mércéjét, másoktól, akiknek a hiánya kétszer akkora, miért nem vettek el semmit? A görögöket azért tömik pénzzel, mert 160 százalék a hiányuk, tőlünk meg 0,25 százalék miatt elvesznek? A másik, hogy rosszul tudják. Hogy nem értékelik a reformokat, pedig a reformjaim fáklyaként mutatnak utat a válság éjszakájában. Vágjátok, kaufmannok és geseftmennerek? A harmadik: egyáltalán hogy jönnek ezek ahhoz, hogy leckéztessenek - épp ők, akik felelősek a válságért, de a válság félrekezeléséért mindenképp! Hol késik az európai értelemben vett Budai Gyula?

Ezen érvek részletes cáfolatába most nincs kanalunk belebocsátkozni. De annyit nem tudunk magunkba fojtani, hogy ha a "reform" szó alatt azt értjük, hogy valamely kormány bizonyos cselekvések sorozatát annak érdekében és eredményével végzi el, hogy az állam vagy az önkormányzatok által nyújtott bizonyos, legalább részben közpénzekből fedezett szolgáltatásokhoz az állam polgárai olcsóbban, igazságosabban, méltányosabban és jobb minőségben jussanak hozzá, akkor ebben az országban nem reformok történtek az elmúlt két évben, de lószar se, ahol meg mégis, az inkább ellenreform volt.

Viszont az jól látszik ebből is, meg az általános kormánypárti gyürkőzésből, hogy Orbán Viktor hogyan akarja a lelakatolt pénzeket kivarázsolni a ládikóból. Sperhaknival! Úgy, hogy eléri, hogy a tanács megvétózza a bizottság döntését. Ehhez az kéne, hogy (ismételjük: a 345-ből) 91 szavazatot maga mellé tudjon állítani a magyar diplomácia: és simán elképzelhetőnek tartjuk, hogy Orbán ezt nem tartja elképzelhetetlennek. A sérelmi retorika belpolitikai hasznai evidensek, de mi van, ha ezek az érvek, a "Brüsszel" elleni freedom fight perspektívái más államférfiakban is megpendítenek egy húrt? Páran már dörmögtek is amiatt, hogy az uniónak nem kéne így elbánnia szabadságszerető kis nemzetünkkel - Necas, a cseh kormányfő, a litvánok, Spindelegger, az osztrák külügyminiszter. Bojko Boriszov, a bolgár versenyző is nagy híve a mi fiunk módszereinek (csak épp a megfelelő többsége nincs meg hozzá otthon). Talán nem is reménytelen a 91 szavazatot összeszedni? És Tusk? Hisz ha sikerülne is begyűjteni az összes szerencsétlen sorsú kelet-európai tagországot (mínusz a románok: nem is az, hogy váratlan helyeken szőrösök, de az unió meg az IMF tartja őket lélegeztetőgépen), az egymaga 27 vokssal rendelkező Lengyelország nélkül nem mennénk semmire. De Tusk január végén váratlan rokonszenvvel nyilatkozott Orbánról. És a lengyeleknek is hat százalék a hiányuk, őket is kúrogatta a bizottság, csak aztán megkegyelmezett nekik. Polák, venger, két jó barát, együtt üti bizottságát!

Hagyjuk is most azt, hogy mindez hány okból nem fog megtörténni: hogy a bizottság épp a pénzügyminiszterek tanácsa januári felszólításának tett eleget, amikor befagyasztotta a kohéziós források egy részét. Hagyjuk azt is, hogy a ká-európai kis nemzetek aligha fognak szembemenni Németországgal, azzal az Angela Merkellel, aki épp a bizottság hatalmának kiterjesztésében látja az unió jövőjét. (Különösen ennek fényében groteszk, hogy Orbán pont a német politikai és gazdasági elit előtt gurított gátlás nélkül kormányzati track recordjáról és próbálta a nemzetállami érdekeket az unió egészét képviselő bizottsággal szemben tételezni.)

De mi van, ha mégis megtörténik?

Akkor az lesz, hogy a bizottság visszaadja, illetve nem függeszti fel a 150 milliárdot: de az ennél nagyságrendekkel nagyobb és fontosabb EU-IMF-kölcsönről akkor is ő fog dönteni. A múlt héten elvett pénzt simán visszakaphatja az ország, csak az kell hozzá, hogy Matolcsy fél év múlva valóban hihető számokat prezentáljon az idei és a jövő évi költségvetésről. Hogy most abbahagyják, és legalább novemberig megállják a hazudozást. De Orbán ehelyett a következő csatára készül, amit akkor is elveszít, ha megnyer.

Figyelmébe ajánljuk