Tarjányi Péter volt rendőrtiszt az elmúlt években főleg kormánykritikus, ellenzékinek tartott médiumokban szólalt meg biztonságpolitikai szakértőként. A történelmi kalandregények kedvelői íróként is ismerhetik, üzlettársával, Dosek Ritával közösen jegyzett munkáit sűrű egymásutánban jelenteti meg a Libri és a Patmos Records, a Hit Gyülekezetének kiadója. Facebook-követőinek száma (234 ezer) meghaladja a legtöbb magyar politikusét.
Néhány hét alatt nagyot fordult a világ Tarjányi körül. Szeptember 15-én jelentette be, hogy „egy egységes ellenzéki erő szervezése érdekében” elindítja a Magyar Progresszív Mozgalmat. A mozgalom tagjainak nyilatkozatai jelentős szerepet játszottak abban, hogy Botka László hétfőn visszalépett az MSZP (és teoretikusan: az egész baloldali-liberális ellenzék) miniszterelnök-jelöltségétől. Tarjányi a hvg.hu-nak maga is elismerte, hogy nyomást helyeztek Botkára.
Nagy visszhangot váltott ki az is, hogy a Tarjányi által nyáron (újra)alapított zoom.hu hírportálról visszavontak két anyagot, az egyik az Orbán család cégügyeiről szóló cikk, a másik a Magyar Progresszív Mozgalom és a zoom.hu viszonyát tisztázó nyilatkozat volt. Tarjányi az első döntést a Magyar Nemzetnek azzal indokolta, hogy a Simicska Lajos tulajdonolta lapoktól nem szeretne átvenni Orbánék gazdálkodásáról szóló anyagokat, a nyilatkozat pedig szerinte véletlenül került ki idő előtt (Zappe Gábor volt főszerkesztő Facebook-bejegyzésében megerősítette, hogy „alapvetően így zajlott a sztori”). „Ez az én újságom. Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni” – mondta Tarjányi, bár hozzátette, az eset után leült a kollégákkal, és arra jutottak, többet nem csinál ilyet.
Informált állampolgár
Az 1969-es születésű Tarjányi 1987-ben kezdte a katonai főiskolát. Moszkvába küldték, de mint a rendőrség történetéről szóló könyvében írja, fél év múlva betegség miatt visszahelyezték Szentendrére. Tanulmányait itthon folytatta, 1990-ben került a Rendőri Ezredhez, a mai készenléti rendőrség elődjéhez, majd 1991 tavaszán a rendőrség Különleges Szolgálatához vezényelték. A Különleges Szolgálat nagyjából a mai Terrorelhárítási Központ (TEK) megfelelője volt, a terrorizmus mellett a szervezett bűnözés különböző formái elleni harc tartozott az egységhez a 90-es években.
Tarjányinak a Meglátni és megveretni című – Nagy József újságíróval közösen írt – könyve szerint volt dolga az elfogott kábítószer-szállítmányok megsemmisítésével, albán drogmaffiába épült be, védte Izrael budapesti nagykövetét, az ide látogató dalai lámát, Göncz Árpádot, a délszláv háborúk béketárgyalóit, az 1994-es budapesti EBESZ-tanácskozáson még Bill Clinton szónoki pulpitusa alatt is állt. Kapott kiképzést Párizsban és az USA-ban, a rendőrséggel 1998-as leszerelése után sem szűnt meg a kapcsolata, civilként számos kurzust tartott a Nemzetközi Oktatási Központban (a köznyelv ezt hívta FBI Akadémiának). „A legnagyobb feladat 2004-ben volt, amikor Irakba mentek ki a rendőreink személybiztosító munkára. Két hónapra letettem a cégvezetői tollat, bakancsot és gyakorlóruhát húztam, beszálltam a felkészítésükbe” – mondja Tarjányi.
1998 februárjában szerelt le, már említett könyve szerint ennek az volt az oka, hogy a szocialista kormányzat által létrehozott Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) rendre elvette tőlük a politikailag kényes ügyeket. Példaként említett egy Komárom-Esztergom megyei olajszőkítési esetet, amelyben állítólag egy akkori kormánypárti – MSZP-s vagy SZDSZ-es – politikus is érintett volt, ám a KBI-hez áthelyezett ügy aktái „elpárologtak”. Tarjányi ma úgy emlékszik, ’96–97-ben valóban voltak „furcsa alkuk”, amelyeket nehezen tolerált. Leszerelésének fő indoka ugyanakkor az volt, hogy pénzt kellett szereznie lánya gyógyíttatására. „A rendőrségnél kapott fizetésem nem volt elég, ezért lettem kényszervállalkozó” – mondja.
Tarjányi a könyve alapján elég tájékozottnak tűnik a rendőri szervek és az azokat felügyelő politikai intézmények ügyeiben. 2007-ig, a könyv megírásáig sorra veszi az országos rendőrfőkapitányok teljesítményét, többször sejteti, hogy le nem zárt nyomozásokról, el nem kapott bűnözőkről is vannak információi. 1992 végén egy kuplerájt figyelt meg társaival. „Nem vagyok rá büszke, de országgyűlési képviselőt és ismert polgármestert is láttam szerelmeskedni” – írja.
Bár következetesen baloldalinak mondja magát, értesülései – úgy tűnik – a jobboldalra is kiterjednek. Pintér Sándorról például egy egészen konkrét történetet oszt meg: eszerint a belügyminiszter többször leült ebédelni egy Orbánék által ejtett nagyvállalkozóval, és a fizetés után látványosan összegyűrte a számlát, így jelezve, nem állami pénzből intézi a vendéglátást. Pintért amúgy „Magyarország leginformáltabb rendőrének”, sőt „a Magyar Köztársaság legjobban informált polgárának” nevezi Tarjányi. A volt kommandós a HVG-nek nyilatkozva „barátjaként” beszélt Hajdu János TEK-főigazgatóról, és azt is elárulta, hosszú évek után telefonon beszélt Csík Zoltán egykori nyomozóval, aki utóbb több cégben is Mészáros Lőrinc tulajdonszerzését készítette elő.
| ||
Csődközelben
Tarjányi már 1997-ben megalapította a tanácsadással és informatikai védelemmel foglalkozó, ma felszámolás alatt álló Proware Kft.-t. Ügyvezetőként leszerelése után jelenhetett meg a vállalkozásban, amelybe 2001 végén beszállt Martinák Tamás, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt tisztje is. Tarjányi úgy emlékszik, néhány év alatt dinamikusan fejlődő vállalkozást hoztak létre, az éves nettó árbevétel 2002-re egymilliárd forint fölé kúszott. Ezért tartja hazugságnak azt az állítást, hogy cégét a 2002-ben elnyert állami megbízások emelték fel.
A 2002-es kormányváltás után a Proware hat állami cég vagy költségvetési intézmény átvilágítására kapott megbízást nettó 160 millió forintért. Érdekesség, hogy a vizsgált intézmények között volt a Nemzeti Autópálya Rt., amelyet akkor Bodnár Zoltán bankár, közgazdász vezetett. Bodnár nemrég Tarjányi mozgalmában tűnt fel; Tarjányi szerint ismeretségük valóban 2002-re nyúlik vissza, az átvilágítások során találkoztak. Az akkori jobboldali sajtó elsősorban azért támadta a Proware megbízását, mert Tarjányiék kormányzati kapcsolataként Juszt László újságírót sejtették. Jusztnak Medgyessy Péter miniszterelnök barátjaként bejárása volt a Miniszterelnöki Hivatalba, Tarjányi és Martinák pedig korábban felügyelőbizottsági tagok voltak az újságíró Clean Produkció Kft. nevű cégében.
Tarjányi az átvilágítások miatt összekülönbözött Keller László közpénzügyi államtitkárral, aki egy ponton levélben tudakolta az érintett állami intézmények vezetőitől, miért a Proware-t választották. Keller a Proware jelentéseivel is elégedetlen volt, szerinte azokat nem lehetett a korábbi menedzsmentek ellen tervezett feljelentésekhez használni. Tarjányi most azt mondja, Keller maximum részjelentéseket kaphatott tőlük, nem voltak közvetlen munkakapcsolatban. Munkájuk nem elsősorban a feljelentések előkészítésére irányult, hanem üzleti racionalizálásra; példaként említi, hogy számos ügyvédi szerződés újratárgyalását kezdeményezték. Egy akkor a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozó forrásunk mindenesetre furcsának tartja, hogy „nem hullottak csontvázak a szekrényből”, és úgy emlékszik, Tarjányit sem támadta a Fidesz úgy, ahogy az várható lett volna. Tarjányi szerint viszont kapott ő rendesen, az „MSZP pitbulljaként” emlegették, több mint negyven sajtópere volt a jobboldali médiával.
Az egyik 2002-ben átvilágított cég, az In-Forrás Kht. ügyei komolyabb villongást is hoztak Tarjányi és a szocialista kormány között. Az In-Forrás ügyvezetője a kormányzati informatikai rendszerek védelmének első részprojektjére írt ki egy 320 milliós pályázatot, amelyet a Proware-t is soraiban foglaló konzorcium nyert meg. Tarjányi szerint a kért eszközöket – több ezer szoftvert – leszállították, ám az állam végelszámolásba vitte a saját vállalatát, és nem fizette ki őket. Az adóhatóság azonban behajtotta a beruházás adóvonzatát, ez vitte csődbe a Proware-t. Baja Ferenc informatikai államtitkár akkor az In-Forrás ügyvezetőjének magánakciójaként beszélt a több mint 300 milliós kiírásról. Az ügyet állami oldalról követő forrásunk most is úgy emlékszik, hogy a kormány eleve az In-Forrás jogutód nélküli megszüntetésével számolt, inkább a Kopint–Datorgból akartak 100 százalékos állami tulajdonú vállalatot csinálni.
Minden bizonnyal az In-Forrás-ügyre utalt Kulcsár Attila bróker 2004-es nyomozati vallomásában, amikor azt állította, hogy a Synergon Rt. kormányzati megbízásai érdekében tízmilliókat adott át Baja Ferencnek. Tarjányi könyvében álnevekkel ugyan, de félreérthetetlenül a saját történetéről beszél, amikor elmeséli, hogy egy informatikai cég egy bróker és egy államtitkár segítségével vette el egy rivális munkáját. Neveket mostani kérdésünkre sem fűzött a történethez. A Baja Ferenccel szemben indult nyomozást egyébként 2006-ban megszüntették, a Kulcsár által elmondottakat semmi nem támasztotta alá.
Nem szeretnek fizetni
Tarjányit későbbi üzleti pályája során sem kerülték el a botrányok. A Demján Sándor cégbirodalmába tartozó, ma már szintén felszámolás alatt álló Arcadom Zrt.-vel kirobbant elszámolási vita miatt 2011-ben két napot őrizetben is töltött. A Tarjányi írótársa, Dosek Rita tulajdonában álló Lama Plus Kft. – amelyben Tarjányi kereskedelmi területen dolgozott – 2010-ben kötött az Arcadommal műszaki és üzletviteli tanácsadásra szóló szerződést, amelynek értelmében az összehozott projektek után 10 százalékos jutalék illette volna őket. Egy végül meg nem valósult szentesi szállodaberuházás után az Arcadom ezt nem akarta kifizetni; és Tarjányi szerint Demjánék 200-300 vállalkozásnak tartoznak összesen 17 milliárd forinttal. Az Arcadom polgári pert indított, és feljelentést is tett, ennek nyomán emelt vádat 2013-ban az ügyészség Tarjányi és egy társa ellen jelentős kárt okozó csalás miatt. Az eset kapcsán indult polgári perekben és a büntetőügy első, elkülönített részében jogerősen Tarjányiéknak adtak igazat, a másik rész a polgári ügyek elhúzódása miatt még „lóg a levegőben”.
Saját bevallása szerint Tarjányi egy cége 2004 és 2008 között a Quaestornak is adott tanácsokat a győri ETO Park beruházással összefüggésben, sőt, az üzletember ebben a minőségében a magyar–horvát közös rendezésű labdarúgó Eb pályázatába is beszállt. „Azt képviseltük, hogy összesen három magyarországi stadion kell a rendezéshez, egy Budapesten, egy Győrött és még egy a Dunántúlon” – mondja. A Quaestor 2015-ös bedőlése utáni cikkekben csak pénztemetőként emlegetett ETO Parkot Tarjányi nem tartja kudarcnak. Azt mondja, nagy műszaki teljesítmény, hogy megépült egy működő szálloda, bevásárlóközpont, egy iskola és a stadion összesen 14–15 milliárdnyi hitelből, „amennyit ma egy néhány ezres stadionra költ a kormány”. 2009 után minden kapcsolatot megszakítottak a Quaestorral, amely Tarjányi szerint nem szeretett fizetni, nekik máig is tartozik.
Tarjányi első médiavállalkozásaként 2008-ban hozta létre a zoom.hu-t, azonban kicsit több mint egy év működés után továbbadta egy – mint később kiderült – Seychelle-szigeteki cégnek, amely azonnal be is zárta a portált. „Hittem abban, hogy egy közepes hírportállal szépen lehet építkezni, a válság után azonban megcsappantak a hirdetési bevételek. Az internetes tévé üzletágban is nagyon bíztam, a stúdió elképesztő mértékben égette a pénzt. Az idő minket igazolt, de 2008-ban megelőztük a korunkat” – mondja. A zoom.hu mostani elindításától nem vár rövid távú megtérülést, sőt azzal is tisztában van, hogy talán sosem térül meg a befektetés, amire azért volt szükség, mert „megszűnőben van a független média”.
2009-től 2014 végéig Tarjányi tulajdonosa volt a propeller.hu hírgyűjtő oldalnak is. A propeller.hu-t korábbi üzlettársai – Liebig Zsolt és Szegő Péter – 2016 szeptemberében adták el a Rákosi Tamás milliárdos érdekeltségébe tartozó IKO Digitalnak. Az IKO az elmúlt években a Tv2 egyik legnagyobb beszállítója lett, idén júniusban maga Andy Vajna is részesedést szerzett az IKO Csoportban. Tarjányi azt mondja, neki semmi ráhatása nem volt „Péterék üzletére”, a vevő személyéről is csak pár hónapja szerzett tudomást, nem is akarja kommentálni. Szegő Péterrel megint együtt dolgozik, a zoom.hu lapigazgatójává tette.
Pénzeket mozgat meg
Amikor arról kérdezem, most miből él, Tarjányi első helyen a regényeiből származó bevételeket említi. Ezek „nagyon szépen fogynak”, angolul és spanyolul is megjelentek, és már a német és héber fordításuk is készen van. Az üzletembernek saját elmondása szerint komoly megtakarításai vannak korábbi cégeiből, és üzlettársa, Dosek Rita vállalkozásai is hoznak bevételt. Ebből indították újra a zoom.hu-t, a működési költség körülbelül 40 százalékát pedig szponzorok adják össze. „PR-ügynökségem képviselte az SAP-t és a HP-t is, számos ismerősöm van multinacionális techvállalatok felsővezetésében. Tudok pénzeket mozgatni” – mondja. Hozzáteszi, többször segített a Madarász utcai Gyermekkórháznak, de ellenzéki médiumokat is rendszeresen támogat.
Tarjányi a 2002–2003-as Proware-ügy után sem tágított az MSZP közeléből. Gazdasági Reform Klub néven kis- és középvállalkozások vezetőiből szervezett lobbicsoportot, a kormány gazdaságpolitikáját próbálták befolyásolni – kevés sikerrel. 2004 és 2015 között ugyan beszélgetett szocialista politikusokkal, de a párt vezetésével nem volt kapcsolata. 2015 vége felé kérte ki először a tanácsait Molnár Zsolt, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, majd néhány hónappal később megkezdődött a miniszterelnök-jelölt keresése és a kampánytervezés.
A biztonságpolitikai szakértő állítja, Molnár mellett társadalmi munkában, nem hivatalos tanácsadóként dolgozik, a párt ügyeivel nem foglalkozik, „arról például fogalmam sincs, mit csinál az MSZP budapesti szervezetében” Molnár. Minősített, titkos iratokba nem nézhet bele, nyilvános adatok alapján segíti a szocialisták munkáját. Bevallása szerint részt vett például a Felelősség és Biztonság program kidolgozásában és egy, a terrorizmus finanszírozása elleni fellépésről szóló törvényjavaslat elkészítésében. Mozgalmáról azt mondja, szakértők laza tömörülése, „nem fogunk zászlókkal meg világító mobiltelefonokkal utcára vonulni. Ott vagyunk programunkkal az ellenzék mögött, ha kérik, stratégiai kérdésekben pedig markáns véleménnyel, jó értelemben vett nyomásgyakorlással tükröt tartunk eléjük.”
Felmerül persze a kérdés: az a Tarjányi Péter, aki úgy érzi, 2002-ben százmilliókat bukott a Medgyessy-kormány miatt, és aki alig burkoltan rendőrségi ügyek 1996–1997-es leállításával vádolja a Horn-kormányt, ma miért akar mégis „segíteni” a szocialistáknak? „Attól, hogy voltak olyanok az MSZP-ben, akik nekem és a hozzám közel állóknak is sokat ártottak – mondja erről –, még baloldali ember vagyok, mindig is az voltam. Nincs bennem sértődöttség. Nekem a baloldalon van dolgom, és ebben az első mérföldkő az MSZP, mint a szélsőjobbon kívüli ellenzék még mindig legnagyobb ereje.”
