A kormánypropaganda eljutott odáig, hogy „Soros György megölte volna az anyját”

  • Urfi Péter
  • 2017. május 3.

Belpol

Ha van még olyan, hogy „kormánypárti értelmiség” meg „emberarcú fideszes”, akkor most mondaniuk kellene valamit.

Először még sikerült visszafognom magamat.

A hétfői műszak végén rutinosan végigkattintottam a kormánymédiát, hogy milyen címlapokat sikerült produkálniuk a Momentum menetének estéjén, ami mégiscsak a legnagyobb tömegrendezvény volt, amit 2014 óta ellenzéki párt szervezett – értékeljük akárhogy is. Nem ért meglepetés: az Origón és a 888-on egyaránt 2 db belpolitikai hír szerepelt a nyitólapon, méghozzá ugyanaz a kettő. A Lokálon – amely elvileg bulvárportál lenne – kormányzati nyilatkozatok színesítik a képet, úgymond „ellenzéki” témájú hír 2 van, ugyanaz a kettő. És nem, ezek nem a Momentumról szólnak, az egyik Botka László karóráival foglalkozik, a másik pedig Soros György 20 évvel ezelőtti (!) írásával, amely többek között a szülei haláláról szól. Maximálisan aktuális.

false

false

false

Amikor elolvastam magukat a cikkeket, felgyűlt bennem némi indulat, meg is csináltam a fenti screenshotokat, de azt gondoltam, saját mentális épségem megőrzését és olvasóink szellemi épülését is az szolgálja jobban, ha rájuk hagyom az egészet.

De aztán jött a Tv2 és a Tények, és ugyanezt az anyagot még sűrűbb formában belenyomta több százezer néző arcába.

false

Úgyhogy akkor nézzük, miről van szó. Amennyire lehet, higgadtan.

Az eredeti anyagot megjelentető 888.hu a Project on Death in America (PDIA) nevű program beszámolóját idézi, annak is a bevezetőjét. Ezt a kormánymédia mindenhol Soros „tanulmányának” nevezi, pedig valójában egy személyes hangú előadás szerkesztett változata. Na mindegy. Röviden arról szól, hogy miért tartotta fontosnak Soros, hogy elindítsa a PDIA-t: azért, mert az apja és az anyja halála erre ösztönözte.

Soros elmeséli, hogy az apja kórházban halt meg, egy olyan műtét után, amelyet nem is igazán akart túlélni, mert attól félt, hogy elveszíti az emberi méltóságát – és Soros szerint ez is történt. A műtét után nem sokkal meghalt, és a fia nem ülhetett az ágya mellett, csak távolról nézhette. S ez nagyon megnehezítette a feldolgozást. Az anyja esetében már másképp volt. Őt egy olyan intézetben ápolták, ahol megvolt a lehetősége arra, hogy eutanáziát kérjen. Innentől idézet: „Megkérdeztem tőle, szüksége van-e a segítségemre, tulajdonképpen felajánlottam neki.” A 888 idézete itt megszakad, egy mondat közepén, amely egészében így hangzik: „Tulajdonképpen felajánlottam neki, bár nem különösebben akartam megtenni.” Majd: „Megtettem volna, hiszen úgy éreztem, ennyivel tartozom neki” – idézi a 888 tovább, de a folytatást megint nem: „A döntés pillanatában azonban [az anyja] nem akarta elvenni a saját életét, és én boldog vagyok, hogy így alakult. A döntése lehetőséget adott a családjának, hogy köréje gyűljön, és ott legyen, miközben a halálra készül. Ezúttal kapcsolatban voltunk, egészen a végig.”

Ezt a történetet sikerült úgy lefordítania a kormánymédiának, hogy „Soros megölte volna az anyját”.

Nem, nem fogom minősíteni, milyen színvonal ez. Valakit azzal vádolni, hogy akár az anyját is megölné. Ez még annál is durvább, mint ha valaki azt állítaná, hogy Soros megöleti az ellenfeleit – és most jut eszembe, hogy már az is megvolt.

De nem csak erről van szó.

A 888 ugyanis nem csak olyanokat ír a fenti mondatokból kiindulva, hogy „életellenes, meglepően hidegvérű kijelentést tett saját édesanyja kapcsán az amerikai tőzsdespekuláns”, hanem azt is hozzáteszi, hogy a tanulmányában „döbbenetes kijelentéseknek szorít helyet, melyben az életmentő műtétek, orvosi beavatkozások kapcsán kifejti, hogy azok lényegében feleslegesek”. A Lokál ugyanerről: „Soros György politikai és pénzügyi spekuláns egy tanulmányban fejtette ki az emberi élettel és orvostudománnyal alapvetően összeegyeztethetetlen nézeteit, többek között saját édesanyjával kapcsolatban is.” Az Origo küzdelme a magyar nyelvvel ezt az eredményt hozta: „Soros György egy, az eutanázia legalizálása és az amerikai egészségügyi reform kapcsán elkészített Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) gondozásában megjelentetett tanulmányban írta meg, hogy felajánlotta az édesanyjának, hogy segít neki meghalni.”

Mély levegő.

Ami Soros György „életellenes” és az „orvostudománnyal összeegyeztethetetlen” nézeteit illeti, azokról az idézett előadásból valóban kaphatunk támpontokat. Például Soros arra külön is kitér, hogy a PDIA középpontjában nem az eutanázia áll, mert bár ő személy szerint támogatja azt, de érti, hogy ez ellentmondásos kérdés. A programbeszámolóból értesülhetünk róla, miről szólt valójában a PDIA: fel vannak sorolva azok az egyetemi kutatások, kórházi programok, művészetterápiák, felvilágosító kampányok és törvényhozási javaslatok, amelyek a haldoklók és családjaik jobb körülményeit szolgálják, és amelyeknek megvalósítását, kidolgozását Soros alapítványa támogatta. Ha mindenképpen ki kellene emelni egy elemet, akkor a program középpontjában a hospice áll. A méltóságteljes halál biztosítása, az életvégi ellátás fejlesztése.

Ez ma már Magyarországon is jól ismert mozgalom és szemlélet. Akinek van róla tapasztalata, hogy milyen valakit otthon, a hospice-szolgálat segítségével elengedni, az tudja, mekkora a különbség a kórházi kezeléshez képest.

De hogyan is terjedt ez el nálunk? Üssük csak fel a magyarországi hospice-mozgalom történetét!

E célok érdekében jött létre a Magyar Hospice Alapítvány 1991. április 29-én, dr. Polcz Alaine vezetésével, együttműködésben Göncz Árpád akkori köztársasági elnökkel, dr. Eckhardt Sándorral, az Országos Onkológiai Intézet akkori igazgatójával, dr. Muszbek Katalinnal, az Intézet Pszichoonkológiai Munkacsoportjának vezetőjével. Dr. Polcz Alaine pszichológus, tanatológus előtte már több mint harminc éven keresztül foglalkozott a halál és a haldoklás kérdéseivel, valamint haldokló gyermekekkel a SOTE II. sz. Gyermekklinikáján. A munkához a feltételeket a Soros Alapítvány támogatása tette lehetővé.

Vagy idézzük Polcz Alaine egy interjúját:

– Milyen anyagi támogatást kaptak az induláshoz, illetve miből tartja fenn magát a Magyar Hospice Alapítvány?

– A Soros Alapítvány karolt fel minket. Az első négy évet abszolút nekik köszönhetjük. Jelenleg is támogatnak.

Megint mély levegő.

Most mindegy, hogy ki mit gondol Soros Györgyről. Mindegy, ki mit gondol az eutanáziáról. Ilyesmiken jól el lehet vitatkozni. De az másik kérdés, hogy egy lejáratókampány eljut oda, hogy valakit a saját anyja megölésével, vagy éppen az ellenfelei megöletésével hoznak hírbe. Hogy valakit a gyászával próbálnak besározni. És ha már arra járnak, akkor megköpködnek egy olyan programot, amely életek és halálok ezreinek adott méltóságot. Csak azért, mert Soros támogatta.

És ezek a cikkek nem írják meg magukat és nem a semmiből jönnek: ezt a sorosozó kampányt valakik megrendelték, valakik kitalálták, valakik legyártják.

Kormányhirdetés az ún. cikkben

Kormányhirdetés az Origo ún. cikkében

 

Ilyenkor lehet azt mondani magadnak, ha ezeknél a lapoknál dolgozol, hogy oké, ez nagyon gáz, de nem én írtam. (Senki nem vállalta be, mellesleg, egyik cikknek sincs szerzője.) Lehet azt is mondani magadnak, ha ugyanebben a propagandaüzemben dolgozol, csak másik gyártósoron, hogy oké, ez nagyon gáz, de ez csak a Habony meg a Vajna birodalma, mi jobbak vagyunk, itt a köztévében meg a Figyelőben meg a tudom is én, hol, ilyesmi nem fordulhat elő.

Lehet ezt mondani, de önbecsapás.

Te is tudod, hogy ez ugyanaz a rendszer, amiben a Habony-portáloknak és a Vajna-tévének ugyanúgy megvan a szerepe, mint a gépezet kevésbé mocskos csavarjainak. Amelynek ugyanúgy része a kormány és az ő hirdetései, a közmédia és a formálisan tőlük független, újságnak nevezett propagandaegységek.

És azt is mindenki tudja, hogy ez a rendszer Orbán Viktor parancsára működik. Sokan naivitásnak fogják gondolni ezt a felvetést, de szerintem fontos lenne, hogy ennek a rendszernek a részei, az értelmisége, a médiamunkásai, a politikusai legalább az ilyen extrém esetekben kifejezzék, hogy ez már nem fér bele. Nekik egy kicsit könnyebb lenne este tükörbe nézni. Mindenki másnak meg kicsit könnyebb lenne beszélgetni ebben a szétsorosozott országban.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.