A kormánypropaganda eljutott odáig, hogy „Soros György megölte volna az anyját”

Ha van még olyan, hogy „kormánypárti értelmiség” meg „emberarcú fideszes”, akkor most mondaniuk kellene valamit.

Először még sikerült visszafognom magamat.

A hétfői műszak végén rutinosan végigkattintottam a kormánymédiát, hogy milyen címlapokat sikerült produkálniuk a Momentum menetének estéjén, ami mégiscsak a legnagyobb tömegrendezvény volt, amit 2014 óta ellenzéki párt szervezett – értékeljük akárhogy is. Nem ért meglepetés: az Origón és a 888-on egyaránt 2 db belpolitikai hír szerepelt a nyitólapon, méghozzá ugyanaz a kettő. A Lokálon – amely elvileg bulvárportál lenne – kormányzati nyilatkozatok színesítik a képet, úgymond „ellenzéki” témájú hír 2 van, ugyanaz a kettő. És nem, ezek nem a Momentumról szólnak, az egyik Botka László karóráival foglalkozik, a másik pedig Soros György 20 évvel ezelőtti (!) írásával, amely többek között a szülei haláláról szól. Maximálisan aktuális.

Amikor elolvastam magukat a cikkeket, felgyűlt bennem némi indulat, meg is csináltam a fenti screenshotokat, de azt gondoltam, saját mentális épségem megőrzését és olvasóink szellemi épülését is az szolgálja jobban, ha rájuk hagyom az egészet.

De aztán jött a Tv2 és a Tények, és ugyanezt az anyagot még sűrűbb formában belenyomta több százezer néző arcába.

Úgyhogy akkor nézzük, miről van szó. Amennyire lehet, higgadtan.

Az eredeti anyagot megjelentető 888.hu a Project on Death in America (PDIA) nevű program beszámolóját idézi, annak is a bevezetőjét. Ezt a kormánymédia mindenhol Soros „tanulmányának” nevezi, pedig valójában egy személyes hangú előadás szerkesztett változata. Na mindegy. Röviden arról szól, hogy miért tartotta fontosnak Soros, hogy elindítsa a PDIA-t: azért, mert az apja és az anyja halála erre ösztönözte.

Soros elmeséli, hogy az apja kórházban halt meg, egy olyan műtét után, amelyet nem is igazán akart túlélni, mert attól félt, hogy elveszíti az emberi méltóságát – és Soros szerint ez is történt. A műtét után nem sokkal meghalt, és a fia nem ülhetett az ágya mellett, csak távolról nézhette. S ez nagyon megnehezítette a feldolgozást. Az anyja esetében már másképp volt. Őt egy olyan intézetben ápolták, ahol megvolt a lehetősége arra, hogy eutanáziát kérjen. Innentől idézet: „Megkérdeztem tőle, szüksége van-e a segítségemre, tulajdonképpen felajánlottam neki.” A 888 idézete itt megszakad, egy mondat közepén, amely egészében így hangzik: „Tulajdonképpen felajánlottam neki, bár nem különösebben akartam megtenni.” Majd: „Megtettem volna, hiszen úgy éreztem, ennyivel tartozom neki” – idézi a 888 tovább, de a folytatást megint nem: „A döntés pillanatában azonban [az anyja] nem akarta elvenni a saját életét, és én boldog vagyok, hogy így alakult. A döntése lehetőséget adott a családjának, hogy köréje gyűljön, és ott legyen, miközben a halálra készül. Ezúttal kapcsolatban voltunk, egészen a végig.”

Ezt a történetet sikerült úgy lefordítania a kormánymédiának, hogy „Soros megölte volna az anyját”.

Nem, nem fogom minősíteni, milyen színvonal ez. Valakit azzal vádolni, hogy akár az anyját is megölné. Ez még annál is durvább, mint ha valaki azt állítaná, hogy Soros megöleti az ellenfeleit – és most jut eszembe, hogy már az is megvolt.

De nem csak erről van szó.

A 888 ugyanis nem csak olyanokat ír a fenti mondatokból kiindulva, hogy „életellenes, meglepően hidegvérű kijelentést tett saját édesanyja kapcsán az amerikai tőzsdespekuláns”, hanem azt is hozzáteszi, hogy a tanulmányában „döbbenetes kijelentéseknek szorít helyet, melyben az életmentő műtétek, orvosi beavatkozások kapcsán kifejti, hogy azok lényegében feleslegesek”. A Lokál ugyanerről: „Soros György politikai és pénzügyi spekuláns egy tanulmányban fejtette ki az emberi élettel és orvostudománnyal alapvetően összeegyeztethetetlen nézeteit, többek között saját édesanyjával kapcsolatban is.” Az Origo küzdelme a magyar nyelvvel ezt az eredményt hozta: „Soros György egy, az eutanázia legalizálása és az amerikai egészségügyi reform kapcsán elkészített Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) gondozásában megjelentetett tanulmányban írta meg, hogy felajánlotta az édesanyjának, hogy segít neki meghalni.”

Mély levegő.

Ami Soros György „életellenes” és az „orvostudománnyal összeegyeztethetetlen” nézeteit illeti, azokról az idézett előadásból valóban kaphatunk támpontokat. Például Soros arra külön is kitér, hogy a PDIA középpontjában nem az eutanázia áll, mert bár ő személy szerint támogatja azt, de érti, hogy ez ellentmondásos kérdés. A programbeszámolóból értesülhetünk róla, miről szólt valójában a PDIA: fel vannak sorolva azok az egyetemi kutatások, kórházi programok, művészetterápiák, felvilágosító kampányok és törvényhozási javaslatok, amelyek a haldoklók és családjaik jobb körülményeit szolgálják, és amelyeknek megvalósítását, kidolgozását Soros alapítványa támogatta. Ha mindenképpen ki kellene emelni egy elemet, akkor a program középpontjában a hospice áll. A méltóságteljes halál biztosítása, az életvégi ellátás fejlesztése.

Ez ma már Magyarországon is jól ismert mozgalom és szemlélet. Akinek van róla tapasztalata, hogy milyen valakit otthon, a hospice-szolgálat segítségével elengedni, az tudja, mekkora a különbség a kórházi kezeléshez képest.

De hogyan is terjedt ez el nálunk? Üssük csak fel a magyarországi hospice-mozgalom történetét!

E célok érdekében jött létre a Magyar Hospice Alapítvány 1991. április 29-én, dr. Polcz Alaine vezetésével, együttműködésben Göncz Árpád akkori köztársasági elnökkel, dr. Eckhardt Sándorral, az Országos Onkológiai Intézet akkori igazgatójával, dr. Muszbek Katalinnal, az Intézet Pszichoonkológiai Munkacsoportjának vezetőjével. Dr. Polcz Alaine pszichológus, tanatológus előtte már több mint harminc éven keresztül foglalkozott a halál és a haldoklás kérdéseivel, valamint haldokló gyermekekkel a SOTE II. sz. Gyermekklinikáján. A munkához a feltételeket a Soros Alapítvány támogatása tette lehetővé.

Vagy idézzük Polcz Alaine egy interjúját:

– Milyen anyagi támogatást kaptak az induláshoz, illetve miből tartja fenn magát a Magyar Hospice Alapítvány?

– A Soros Alapítvány karolt fel minket. Az első négy évet abszolút nekik köszönhetjük. Jelenleg is támogatnak.

Megint mély levegő.

Most mindegy, hogy ki mit gondol Soros Györgyről. Mindegy, ki mit gondol az eutanáziáról. Ilyesmiken jól el lehet vitatkozni. De az másik kérdés, hogy egy lejáratókampány eljut oda, hogy valakit a saját anyja megölésével, vagy éppen az ellenfelei megöletésével hoznak hírbe. Hogy valakit a gyászával próbálnak besározni. És ha már arra járnak, akkor megköpködnek egy olyan programot, amely életek és halálok ezreinek adott méltóságot. Csak azért, mert Soros támogatta.

És ezek a cikkek nem írják meg magukat és nem a semmiből jönnek: ezt a sorosozó kampányt valakik megrendelték, valakik kitalálták, valakik legyártják.

Kormányhirdetés az Origo ún. cikkében

 

Ilyenkor lehet azt mondani magadnak, ha ezeknél a lapoknál dolgozol, hogy oké, ez nagyon gáz, de nem én írtam. (Senki nem vállalta be, mellesleg, egyik cikknek sincs szerzője.) Lehet azt is mondani magadnak, ha ugyanebben a propagandaüzemben dolgozol, csak másik gyártósoron, hogy oké, ez nagyon gáz, de ez csak a Habony meg a Vajna birodalma, mi jobbak vagyunk, itt a köztévében meg a Figyelőben meg a tudom is én, hol, ilyesmi nem fordulhat elő.

Lehet ezt mondani, de önbecsapás.

Te is tudod, hogy ez ugyanaz a rendszer, amiben a Habony-portáloknak és a Vajna-tévének ugyanúgy megvan a szerepe, mint a gépezet kevésbé mocskos csavarjainak. Amelynek ugyanúgy része a kormány és az ő hirdetései, a közmédia és a formálisan tőlük független, újságnak nevezett propagandaegységek.

És azt is mindenki tudja, hogy ez a rendszer Orbán Viktor parancsára működik. Sokan naivitásnak fogják gondolni ezt a felvetést, de szerintem fontos lenne, hogy ennek a rendszernek a részei, az értelmisége, a médiamunkásai, a politikusai legalább az ilyen extrém esetekben kifejezzék, hogy ez már nem fér bele. Nekik egy kicsit könnyebb lenne este tükörbe nézni. Mindenki másnak meg kicsit könnyebb lenne beszélgetni ebben a szétsorosozott országban.