"A főváros problémáiból készülök" - Tarlós István, a Fidesz főpolgármester-jelöltje

  • Bogár Zsolt
  • 2006. június 29.

Belpol

Mivel ötvenötödik évét betöltötte, a polgármesterekre vonatkozó speciális törvény alapján nyugdíjas is lehetne. Három évvel ezelőtt határozta el, hogy 2006-ban visszavonul a kerületi politizálástól. 2002-ben is felmerült, hogy a Fidesz őt indítja főpolgármester-jelöltként, ám végül visszalépett Schmitt Pál javára. Múlt szombaton viszont eldőlt: idén Tarlós István óbudai független polgármester lesz Demszky Gábor kihívója.
Mivel ötvenötödik évét betöltötte, a polgármesterekre vonatkozó speciális törvény alapján nyugdíjas is lehetne. Három évvel ezelőtt határozta el, hogy 2006-ban visszavonul a kerületi politizálástól. 2002-ben is felmerült, hogy a Fidesz őt indítja főpolgármester-jelöltként, ám végül visszalépett Schmitt Pál javára. Múlt szombaton viszont eldőlt: idén Tarlós István óbudai független polgármester lesz Demszky Gábor kihívója.

Magyar Narancs: Nem tart attól, hogy úgy jár, mint 2002-ben Katona Kálmán, aki szintén azért lett budapesti listavezető, hogy "húzza" a listát, majd a Fidesz ejtette, és nem lett belőle fővárosi frakcióvezető? Kapott valamilyen biztosítékot a választások utánra?

Tarlós István: A biztosíték egyrészt a saját személyem. Akivel egyszer én becsületmegállapodást kötök, azt az illetőt alkalmasnak tartom, hogy az egyezséget betartsa. Orbán Viktorral szemben nincsenek aggályaim. A pártelnök úr azt is elfogadta, hogy ragaszkodom a függetlenségemhez. Engem négyszer megválasztottak Budapesten polgármesternek, az utóbbi három alkalommal közvetlenül. Ezt sem Katona Kálmán, sem Schmitt Pál nem tudja felmutatni. Ez az én aranyrészvényem ebben az ügyben. Egyébként Katona Kálmánnal nem kívántam a kampányban foglalkozni, de a mai (a hétfői - a szerk.) Népszabadságban álfüggetlennek minősített. A Fidesz 1990 óta valóban támogatja a polgármesterségem, és egyetlen választáson sem állított velem szemben jelöltet. De a szavazócédulámon akkor is mindig az állt, hogy független. Most pedig az a Katona Kálmán tol engem a Fideszhez, aki benne volt az Orbán-kormányban, és úgy vezette a Fidesz fővárosi listáját, hogy a párt logója ott szerepelt a neve mögött.

MN: Az Orbán Viktorral folytatott egyeztetésen voltak személyi feltételei?

TI: Ezek legendák, én is olvastam őket.

MN: Úgy tudjuk, a Fidesz fővárosi listájára az ön kérésére került fel Szikora Linda. ' ki?

TI: Annyi valóban igaz, hogy az óbudai külső választókerületből senki nem szerepelt a fővárosi listán, én viszont szerettem volna, ha valaki képviseli a körzetet. Így kapott befutó helyet Szikora Linda, aki az alpolgármester asszisztense, és három diplomája van. Minden más, hogy a lista összeállításába beleszólásom volt, csak legenda. Tudomásul vettem, és nem is volt abban a kérdésben különösebb vitám Orbán Viktorral, hogy azért, mert én vagyok a Fidesz főpolgármester-jelöltje, még nem nekem van listám, hanem a pártnak. Vagyis nem emeltem vétót senkinek a személye ellen.

MN: A Fidesz fővárosi listájának összetételéből politikusi szemmel mire következtet?

TI: Nem vonok le konzekvenciákat, mert épp az az egyik fő elvem, hogy Budapestet szakmai alapokon kell vezetni, és szakítani kell azzal a szokásjogot nyert szemlélettel, amely mindent politikai szemszögből néz.

MN: Az adott politikai keretek között annak a nyitott várospolitizálásnak, amit ön képviselni kíván, milyen esélyei vannak?

TI: Azért vagyok kényelmes helyzetben, mert nekem nem üres ígéreteket kell négyévente a levegőbe pufogtatnom. "budán valóban bebizonyítottam, hogy eredményesen tudok együtt dolgozni a baloldallal. Annak ellenére, hogy szociálliberális többség van a testületben, folyamatosan, ellenszavazat és tartózkodás nélkül szavazzák meg a költségvetéseket, a beszámolókat és szinte valamennyi lényeges önkormányzati döntést. Pusztán azáltal, hogy kialakítottunk egy kölcsönös megbecsülésen alapuló konstruktív munkastílust.

MN: Orbán Viktor azt mondta, hogy szeretné, ha a Fidesz Budapest-koncepcióját figyelembe venné a programjában. Ez mit jelent?

TI: Se többet, se kevesebbet.

MN: Nincs olyan olvasata, hogy ön eddig Észak-Pest fejlesztéséért lobbizott, melynek több eleme (Gázgyár, Mocsaras, aquincumi híd, M0, panelprogram) is visszaköszön a Podmaniczky Tervben (PT), míg a Fidesz korábban elsősorban Dél-Pesten, a IX. kerületben álmodott nagy fejlesztéseket?

TI: Én nem ismerek olyan Fidesz-programot, ami Dél-Pestet kiemelten kezelné. A kérdés pedig azért is furcsa, mert 16 éve a fővárost a szocialista-liberális koalíció vezeti. Az igaz, hogy a PT sok eleme érinti Észak-Budát. De rossz tapasztalataink vannak az ígéretekkel: a főpolgármester úr "budának már megígérte a római parti gátat, még sincs benne a főváros legújabb hétéves fejlesztési tervében. Ugyanez a helyzet az aquincumi híddal: a PT-ben hátulról a harmadik helyre rangsorolták a beruházást. Egyébként pedig kíváncsiak vagyunk, kitart-e a PT lendülete a kampány befejeztével is.

MN: A pártok Budapest-programja sok ponton egyezik. A tervezett kulcsberuházásokkal egyetért?

TI: Azt kell mondjam, a PT hasonlít a Fidesz Új Budapest Tervéhez (ÚBT), azzal a különbséggel, hogy a PT-nek nagyobb csinnadrattát csaptak. A tervek valós igényeken alapulnak, de rengeteg pénz kell hozzá, és a határidőket is figyelembe véve álomszerűnek tűnnek. Egyértelműbben kellene fogalmazni, különben megint ámításról van szó. Azt is tévedésnek vagy becsapásnak tartom, hogy bármit álmodjék a fővárosi vezetés, arra a főpolgármester azt mondja: Gyurcsány Ferenc megépíti vagy száz százalékban lesz rá uniós támogatás. Mert ez nincs így.

MN: A PT és az ÚBT legerősebb része a közlekedési infrastruktúrával foglalkozik. A Fidesz például a négyes metró és az M0 befejezését, két új hidat, a városi gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésétÉ

TI: Szerkesztő úr, miért van az, hogy a fővárosban tizenhat éve baloldali-liberális vezetés van, de ön az összes kérdésében a Fideszt emlegeti? Nekem nem a Fideszt kell legyőznöm, hanem a főpolgármester urat.

MN: Nekünk viszont tudnunk kell, hogy mi az a program, amit egy független főpolgármester-jelölt egy pártlista élén képvisel.

TI: Én viszont úgy gondolom, hogy a főváros eddigi eredményeit kell összevetni a javaslataimmal, és az eddigi vezetés szellemiségét és hitelességét kell összehasonlítani az én személyemmel és hitelességemmel. Folyamatosan a Fideszről kérdez, én viszont a főváros problémáiból készülök, melyek semmi esetre sem keletkeztethetők a Fidesztől.

MN: Milyen kulcsfejlesztések indulnának el, ha ön lenne a főpolgármester?

TI: Ehhez egész pontosan ismerni kell a főváros pénzügyi helyzetét. Amit tudni lehet, az nem túl biztató. Én például "budát minden valószínűség szerint adósság nélkül adom át. A főváros eladósodása ellenben jó harminc százalék körül van, és még nem ismerjük a visszavonhatatlan kötelezettségvállalások teljes körét. Amíg nem tudjuk, milyen hosszú a takarónk, addig könnyű mindenfélét megígérni. Véleményem szerint rangsorolni kell a fejlesztéseket, és a konkrét pénzügyi helyzet ismeretében dönthetnénk el, mire van realitás és mire nincs. Az sem mindegy, hogy milyen uniós pályázatokon indulhatunk el. Mert egyfelől kell önrész, másrészt e pályázatok java része utófinanszírozású.

MN: Mik a prioritások?

TI: A metróépítést be kell végre fejezni, a levegőtisztaság érdekében sokkal komolyabban kell koncentrálni a felszíni tömegközlekedésre és a parkolási helyzet megoldására. Nem utolsósorban pedig ennek a hihetetlen közterületi rendetlenségnek a megszüntetésére is törekedni kell, amivel a főpolgármester úr nem tudott vagy akart mit kezdeni. A PT-nek és az ÚBT-nek is az talán a gyengéje, hogy túlságosan a fejlesztésekre fokuszál. Ezek fontosak, de a budapesti várospolitika ennél sokkal több. Kötelező alap-feladatok hárulnak a fővárosra az oktatás, az egészségügy, a szociális gondoskodás, a felszíni közlekedés, a közterületi rend és közbiztonság stb. területén. Ezek az ügyek az emberek hétköznapjait jóval közvetlenebbül érintik, mint a távlati fejlesztések. A programok ezen kérdésekkel csak érintőlegesen foglalkoznak. Én viszont erre helyezném a hangsúlyt.

MN: Milyen változásokra gondol a városüzemeltetésben?

TI: Felül kell vizsgálni a fővárosi stratégiai szolgáltató vállalatok működését, és mérlegel-ni kell valamilyen közös irányítás lehetőségét. Szükség lenne egy önkormányzati ingatlanbankra. Jelenleg ugyanis teljesen dezorganizált módon értékesítik a fővárosi ingatlanokat, amit indokolt lenne ésszerűsíteni. A BKV-nál tarthatatlan helyzet, hogy minden évben sokmilliárdos hiányt halmoz fel, amit a főpolgármester jajgatására időnként a kormány lenulláz, majd kezdődik minden elölről a legkisebb racionalizálás nélkül. Különös, hogy a főváros a saját cége költségvetésének legfeljebb tíz százalékát finanszírozza, ennek ellenére úgy beszél, mintha a felét legalább ő fizetné. Holott a cég saját bevételekből állja a költségek felét. Egészséges arány az lenne, ha a ráfordítások egyenlő arányban oszlanának meg a város, az állam és a társaság között - a városi közlekedés sem lenne ilyen drága.

MN: A fővárosi közművek privatizációjának a felülvizsgálatát is kezdeményezné?

TI: Nem állítom biztosan, hogy bármit is vissza lehet csinálni, de meg kell nézni a szerződéseket, hogy mit tudunk tenni, mert ami van, biztosan rossz. A kisfogyasztók vízdíja 139 Ft + áfa, egy kombinált összvonalas bérlet 6900, egy látogatás a Gellértbe 3000 forintba kerül. A működést mindenképp racionalizálni kell az irányítás koncentrálásával. Az pedig, hogy átnézzük a kötelezettségvállalásokat, nem Istentől elrugaszkodott elképzelés.

MN: A Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy javasolja a Főpolgármesteri Hivatal átstrukturálását. Mire gondolt konkrétan?

TI: Ezen még dolgozunk. Polgármesterként 16 éve látom, hogy a fővárosi folyamatokban nagyon sok a párhuzamosság, és rendkívül lassan és vontatottan haladnak az ügyek. A kerületi polgármesterek többségének általános véleménye, hogy amint a közügyek intézése bekerül a fővárosba, az legalább kétszer olyan hosszú ideig tart, mintha csak a kerületben intéződne. Annyi nyilvánvaló, hogy átalakításra van szükség, ami alatt természetesen nem tömeges elbocsátásokat értek, hanem az ügyintézés felgyorsítását.

MN: Sokak szerint a kétszintű önkormányzati rendszer gátja a főváros fejlődésének, és a stratégiai fővárosi beruházásokat ki kellene vonni ebből az erőtérből egy külön tanácsba. Új pozíciójában kinek a pártjára állna?

TI: A kerületekben és a fővárosban is a hatásköröket törvény szabályozza. Ne keltsünk hamis illúziókat, nem lehet csak úgy új testü-leteket kitalálni. Porhintésnek tartom, amit Demszky Gábor a polgármesterek kerekasztalával felvetett. Azt a hamis látszatot kelti, mintha a fővárossal kötendő megállapodások vonatkozásában a kerületek vezetői szabad mandátummal bírnának, és nem csak a képviselő-testületek jóváhagyásával köthetnének egyezséget. Sokkal hasznosabb lenne az előkészítő folyamatokba bekapcsolni a kerületek első embereit. Ezért én a főpolgármesteri kabinetbe vinnék be polgármestereket. Néhányukat saját magam választanám, néhányat pedig ők választhatnának maguk közül. Emellett a polgármesteri értekezleteket is felújítanám, sokkal konstruktívabb szellemiségre törekednék. A jelenlegi rossz közigazgatási rendszerben is lehetne jobban dolgozni.

MN: Orbán Viktor azt várja, hogy visszaszorítsa a városházi döntéshozatalban a korrupciót. Miután az önkormányzat építésügyi hatóságként kulcspozícióban van, nyilván ez a kérdés "budán sem ismeretlen.

TI: Nem állíthatom, hogy az "budai Önkormányzatnál soha nem lehetett korrupciós ügy, bár hozzám feketén-fehéren egyetlen sem jutott el, itt a 16 év alatt ilyen botrány nem volt. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon nem lehet azt állítani, hogy maholnap megszüntetem a korrupciót. Döntési mechanizmusokat viszont lehet úgy átalakítani, hogy az esélyét a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsuk. A legfontosabb, hogy megjelenjen a rendszerben a személyi felelősség, mert ma szinte csak kollektív döntések születnek, és se a végrehajtásnak, se az ellenőrzésnek nincs egyértelmű felelőse. Orbán elnök úrnak is csak arra adtam garanciát, hogy a jövőben milyen szisztéma alapján hozna a főváros döntéseket. Nem pedig arra, hogy kétségesen bizonyítható ügyekben visszafelé rugdosódjak, mint mondjuk Keller László tette.

MN: Említette a rendet: szemét, kosz, plakát, graffiti, hajléktalanprobléma - ilyesmi nincs "budán?

TI: Számítottam erre a kérdésre. Ha most valaki egy fényképezőgépet a kezébe vesz, nyilván tud olyan sorozatot csinálni, hogy milyen szép a főváros, és milyen koszos "buda. De ha véletlenszerűen sorsolnának ki helyszíneket, biztos, hogy nálunk előnyösebb fényképek születnének. A főváros vezetésének régen kezdeményeznie kellett volna az azonnal érvényesíthető nagy összegű bírságok lehetőségét, ami minden példaképnek tekintett országban létezik. Nem az a cél, hogy embereket alaposan megbüntessünk, hanem hogy működjön valamilyen visszatartó erő. Nagyon rosszhiszemű megközelítés ugyanis, hogy személyiségi jog szemetelni.

MN: Ha az előző kérdésre felkészült, nyilván azzal is számol, hogy a kampányban politikai ellenfelei szívesen játszatnának önnel ízléscsendőrösdit: Nitsch- és Serrano-kiállítás-, szigeti melegsátor-kritika, hogy csak néhány vitatott megszólalására utaljunk.

TI: Vannak olyan szervezetek, mint például az SZDSZ ifjúsági tagozata, amely a fővárosban csak bizonyos problémákat lát. Például, hogy lesz-e melegfelvonulás Budapesten vagy nem. Engem elsősorban városműködtetési és városvezetési problémák foglalkoztatnak. Amúgy magam is azt szeretném, hogy minden budapesti érezze jól magát politikai vagy egyéb identitására való tekintet nélkül. Csak ezt úgy tegye, hogy figyelembe veszi mások szempontjait, és nem sérti durván mások érdekét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.