A gazdaságtalan
működés okai
közül a leggyakrabban a feladatokhoz képest túlméretezett apparátust, a televízió igényeivel köszönő viszonyban sem álló Szabadság téri épületet (Tőzsdepalota), a kiforratlan finanszírozást (aminek részét képezte a költségoldal teljes átláthatatlansága) és az utóbbihoz kapcsolódó fejetlen költekezést emlegették 1996 előtt - akkor tehát, amikor a tévé még költségvetési intézményként volt kistafírozható.
Az erre az időszakra jellemző pazarlást remekül illusztrálja az egyik örökzöld tévés anekdota, a Dallas-sztori. A szappanopera magyarországi sugárzási jogát még Hankiss Elemér elnöksége alatt szerezte meg az MTV, ám az ő eltávolítása után az elnöki jogkörrel felruházott Nahlik Gábor alelnök lemondta a további részeket. A jogra egy magántársaság csapott le, és nem csinált rossz boltot: a Dallas-rajongók addig ostromolták a tévét, míg az végül kénytelen volt megvenni a vetítési jogot a magáncégtől. Ez valamelyest felsrófolta az árat, ráadásul az eladást a cég egy több tíz millió forint értékű filmcsomag megvásárlásához kötötte. Az MTV pedig fizetett.
A többpárti egyeztetések és szűnni nem akaró viták után 1995 végén elfogadott médiatörvény révén a helyzet jottányit sem javult. Sőt inkább súlyosbodott: az rt.-vé váló televízió jogelődjétől komoly adósságokat örökölt; ezek átvételére a jogszabály által tulajdonosnak "kinevezett" MTV Közalapítványt nem kötelezték ugyan, ám az állam képviselője nyilvánvalóvá tette: az elutasítás a társaság indulóvagyonának megfelelő mértékű lefaragását eredményezi. Ezek mellé az MTV tetemes túlsúllyal küszködő szervezetet kapott, finanszírozása az első perctől bizonytalannak tűnt (az akkori helyzetről csak annyit: az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságában parázs vita folyt arról, hogy nem kellene-e parlamenti biztost kinevezni az MTV élére, aminek szükségessége a rádiónál nem merült fel; a javaslatot végül arra hivatkozva utasították el, hogy a biztosság "nem kríziskezelő intézmény").
A köztévé bevételei
egyik pillérét jelentő előfizetési (később üzemben tartási) díjak garantált beszedése nem volt biztosított (és a Duna Televízió színre lépése miatt az MTV-re jutó rész amúgy is csökkent), továbbá a duális rendszerben a zöld jelzést kapott kereskedelmi csatornákkal a reklámtortán is osztoznia kellett (emiatt néhány képviselő pótlólagos költségvetési források megmozgatását tartotta indokoltnak, javaslatuk azonban süket fülekre talált). Ingatlanok és egyebek (például az akkoriban még számottevő eszmei és anyagi értéket hordozó archívum) formájában vagyonhoz juttatták ugyan a köztévét, de az ügylet komolyságát erősen megkérdőjelezte, hogy a felmérést egy alig ismert cég végezte, amely végül 18 milliárd forintos értéket állapított meg. Ez többek szerint a közelében sem járt a valóságnak: az 1996 végén a televízió tulajdonába adott több fővárosi és vidéki ingatlan, illetve a reálisnál alacsonyabb értékűre becsült archívum jóval magasabb bekerülési értéket indokolt volna. A rendelkezésre álló néhány hónap alatt azonban képtelenség volt tisztességes vagyonmérleget készíteni: az összehasonlítási alapként szóba sem jöhető BBC-nél például három és fél évet vett igénybe a vagyontárgyak számbavétele.
Mindezt tetézte, hogy a médiatörvény - amelyet röviddel a végszavazás előtt Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter pénzügyi és költségvetési szempontból kiérleletlennek és kidolgozatlannak nevezett - nem határolta pontosan körül az MTV Rt. működésének feltételeit. A tulajdonos az MTV Közalapítvány lett, ennek megfelelően a tulajdonosi kontrollt elvileg az alapítvány kuratóriuma gyakorolja. A társaság vezérigazgatója a tévéelnök, aki azonban bizonyos nagyságrend fölötti ügyleteknél osztozik a felelősségben a kvázi-igazgatóságként működő kuratóriumi elnökséggel, amelynek viszont egyetlen igazi lehetősége van a tévéelnök megregulázására, mégpedig a kuratórium beleegyezését igénylő menesztés formájában (lásd Tehetetlenségi nyomaték című keretes írásunkat).
Ez a sors vár Szabó László Zsoltra is, legalábbis a kuratórium február végi ülésén napirendi pont lesz
a tévéelnök visszahívása,
aki 1999 májusától elnöki feladat- és jogkörben eljáró ügyvezető alelnökként, júliusától pedig elnökként áll a televízió élén. (A sorozatban meghiúsuló tévéelnök-választási kísérletek miatt 1998 közepén lemondott kuratóriumi elnökségtől a Szabót elnöki székbe helyező "csonka kuratóriumig" terjedő eseménydús időszakra hely hiányában nem térünk ki.) (A pályázatában vállaltakról lásd Így pályázott című keretes anyagunkat.)
Szabó hosszas huzavonát követően láthatott hozzá küldetésének teljesítéséhez az MTV-be küldött azon "csupa életerős, harmincas fiatalemberek" egyikeként, "akik itt végre rendet fognak csinálni". (A szavak Schmidt Máriától, a miniszterelnök tanácsadójától valók, aki az 1999 áprilisában elhangzott mondatait tavaly márciusban, az általa a Magyar Hírlap szerkesztősége ellen indított sajtó-helyreigazítási perben tanúként beidézett tévés szájából hallhatta viszont; és hozzáfűznivalója nem volt.)
A rendcsinálás vezérmotívuma a tömeges elbocsátás volt. Ennek szükségszerűségét kevesen vitatták, azonban az elemi erkölcsi normákat nélkülöző módszerek, valamint a szakmai érveket teljesen háttérbe szorító politikai megfontolások általános felháborodást keltettek, "talán még azok is felszisszentek, akik profitáltak a köztévé rekatolizálásából". Ennek eredményeként az MTV csatornái a virágzó szocializmus időszakában dívó közszolgálatiság fogalmát is meghaladták, az utolsó nézőket is elhajtották a képernyők elől.
S amíg a jobboldal fokozatosan maga alá gyűrte - Vásárhelyi Mária szavaival élve - a "szoftvert", a "hardverre" is akadt jelentkező a közelmúltban kimúlásra ítélt ÁPV Rt. "személyében". A tavalyelőtt beindult
tévékonszolidáció
keretében az ÁPV Rt. 3,1 milliárd forint plusz áfáért megvehette a Szabadság tér 5-6. szám alatti épületet, majd hatmilliárd forint értékben további ingatlanok - köztük az MTV központi, Szabadság tér 17. szám alatti épületének - megvásárlására kapott felhatalmazást. (Mindeközben az MTV Rt. könyvvizsgálója a televízió vagyonának várható számottevő, az alaptőke harmadát elérő csökkenéséről még 1998 szeptemberében értesítette a Fővárosi Bíróságot mint cégbíróságot; a tőkevesztés később be is következett: a 16 milliárd forintos alaptőkét előbb 8, majd 1,2 milliárdra szállították le.)
A korábbi tulajdonos 2001 végéig bérelheti egykori székházát, azt követően a Bojtár utcában addigra felépítendő, infrastruktúrájával együtt tízmilliárd forintot meghaladó értékű létesítménybe költözik. Utóbbi létrehozását az ÁPV 2,5 milliárddal támogatja, tavaly decemberben pedig az MTV 17 ingatlanjának 1,3 milliárd plusz áfa áron történő megvásárlását is jóváhagyta a kormány. A közel 15 milliárdos apanázsban nem merült ki a kormány nagyvonalúsága, hiszen a kétéves költségvetésben elengedték a tévé 2000. november végéig felhalmozott köztartozását is. Első nekifutásra még pusztán 7,2 milliárd forintról volt szó, ám augusztus utolsó napjától november 30-ig az összeg 9,5 milliárdra duzzadt, ami nagy vitát váltott ki a költségvetési bizottságban. Az ellenzéki képviselők nemcsak azt kifogásolták, hogy a hiány keletkezéstörténetét jótékony homály fedi, hanem azt is, hogy semmiféle garancia nincs arra, hogy a deficit nem termelődik újra.
Az MTV-nél nem csak a kilábalási terv hiányzik, az idei üzleti terv sokadik verzióját sem sikerült egyelőre elfogadtatni a kuratóriummal (a sorban a második változat az MTV felügyelőbizottságának elnöke szerint azt jelentette volna, hogy a közszolgálati televízió teljes vagyonát feléli, és 2002-től bezárja kapuit). A legutóbbi ülésen a tévéelnök által benyújtott indítványt tárgyalták ugyan, ám a testület olyan tervet vár, amiből a cég gazdaságos működése olvasható ki. Kérdés, hogy a javasolt költségcsökkentés mennyire járható út, hiszen egyes hírek szerint a televíziónak
már arra sincs pénze,
hogy a legnézettebb műsorok gyártóit kifizesse. Ha pedig ezek is bedobják a törülközőt, az az amúgy is vékonyan csordogáló reklámbevételek további apadásához vezetne. Azt sem tudni egyelőre, miféle és főleg mekkora összegről beszélt a kuratórium elnöke, aki a közelmúltban azt állította: az MTV rövid időn belül komoly bevételhez jut.
Bár hivatalos döntés még nem született, biztosnak látszik Szabó László Zsolt visszahívása: ennek legbiztosabb jeleként a kormányfő egyik szokásos szerdai rádiónyilatkozatában kritizálta az MTV-t, mintegy megadva a kilövési engedélyt. Szabó eltávolítása persze nem old meg semmit: a helyzeten az változtathatna, ha a mainál átláthatóbb lenne a működése, nyilvánossá válnának azok az információk, amelyek túlnyomó részét megismerni egyébként mindenkinek alkotmányos joga, s ha végre az MTV feladataihoz igazítanák a finanszírozást. Utóbbihoz kellő támpontot nyújthatna egy, a korábbihoz hasonlóan átfogó számvevőszéki vizsgálat, amelyet néhány kurátor nemrég szorgalmazott is. Az Állami Számvevőszék rövid távú munkatervében a tévé átvilágítása nem szerepel ugyan, de - múlt heti közleményük szerint - ha az illetékes parlamenti bizottságok erre felkérnék a hivatalt, részéről nem lenne akadálya egy soron kívüli ellenőrzésnek.
Csák Csongor
Vidéken a helyzet
"Nem tudná hamarabb fölgyújtani magát? Mondjuk egy órával, mert akkor simán bekerülhet az esti híradóba. Meg tudja, a fényviszonyok is jobbak lennének" - ajánlott az egyik kereskedelmi televízió szerkesztője időpontot öngyilkos akciójához annak a pécsi asszonynak, aki végső elkeseredettségében a Fő téren akarta magát fölgyújtani. A nő elvált, és egyedül neveli két gyermekét. Volt férje a Pécsi Regionális Stúdiónál dolgozott, ám amióta elküldték onnan, nem kap gyerektartást, mert az APEH zárolta a férfi számláját.
Az MTV pécsi, szegedi és debreceni körzeti stúdióiban a külsős munkatársak már csaknem fél éve nem kapták meg a pénzüket. Ez azért is kellemetlen, mert például a Szegedi Körzeti Tévében a műsorkészítők csaknem 90-95 százaléka külsős. Egy operatőr elmondta: neki nyolcszázezer forinttal tartozik az MTV, egy riporter pedig a köztévétől több mint félmilliót vár a számlájára. A három stúdió munkatársainak összesen 240 millióval lóg a köztévé.
A mostoha körülmények miatt a televízió munkatársai életművészeket megszégyenítő életmódot folytatnak. Van olyan technikus, aki a keverőpult mellől egyenesen pincérkedni megy egy étterembe. Mások alkalmi munkákat vállalnak: például bevásárlóközpontokban húsvéti nyúlnak vagy Mikulásnak öltözve jó pénzt lehet keresni.
A körzeti tévé külsősei február másodikán nyílt levelet írtak Szabó László Zsoltnak, az MTV elnökének, akit arra kértek, hogy tíz napon belül, azaz február 12-ig rendezze az elmaradt juttatásokat. Az elnök erre a múlt hét elején egy kemény hangvételű levélben válaszolt, amit nem kívánt nyilvánosságra hozni, mondván, a benne foglaltak az MTV belügyei.
Magukat megnevezni nem kívánó tévések a Magyar Narancsnak elmondták: Szabó László Zsolt visszautasította azokat a vádakat, melyek szerint több tíz millió forintos jutalmat kaptak volna az MTV vezetői, valamint a televízió elnöke tagadta, hogy bármiféle titkos tárgyalások folynának a vidéki stúdiók privatizációjáról.
Belénessy Csaba, az MTV regionális, határon túli és kisebbségi főszerkesztőségének vezetője azonban elismerte: az MTV-nek van privatizációs terve a vidéki stúdiókra nézve. Arra a kérdésre, hogy osztogattak-e több tíz millió forintos jutalmakat, Belénessy csak ennyit mondott: "Én nem kaptam jutalmat."
Közben a pécsi szerkesztőség vezetője, RuzsicskaMária lemondott tisztségéről. A Narancs birtokába jutott lemondólevélben Ruzsicska azt írja: "Az MTV Rt. vezetőinek koncepciójával, módszereivel és a jelenlegi történésekkel nem tudok azonosulni, a Magyar Televízió körül kialakult erkölcstelen helyzetet nem akarom felvállalni."
Az MTV vidéki szerkesztőségeiben kialakult fejetlenségért a külsősök Belénessyt tették felelőssé, akit lemondásra szólítottak fel. Belénessy azonban nem kíván pozíciójától megválni. Előre jelezte: február 12-ig a pénzt a vidéki tévések nem kapják meg, ezért a külsősök február 14-ig adtak határidőt az MTV vezetésének.
Ha nem lesz pénz, akkor olyat teszünk, amire még nem volt példa a magyar sajtó történetében - mondta a Magyar Narancsnak az egyik vidéki tévés. Egyes információk szerint a pécsi, szegedi és debreceni stúdió vezetői tárgyalásokat folytattak a helyi városi tévék főszerkesztőivel annak érdekében, hogy ha esetleg a körzeti tévéseknek sztrájkolni támadna kedvük, műsor akkor se maradjon el.
"Ha esetleg fizetnek, akkor is minden erőnkkel arra törekszünk, hogy le tudjunk ülni tárgyalni az MTV új elnökével, ugyanis azt rebesgetik, hogy Szabó László Zsoltnak hamarosan mennie kell - mondta lapunknak Baricz Árpád, a szegedi külsősök szószólója. - Azt szeretnénk elérni, hogy rendszeresen fizessenek, és ne legyen különbség a pesti és a vidéki árak között, valamint hogy tájékoztassanak bennünket a vidéki stúdiók jövőjéről." Az utóbbival kapcsolatban Belénessy Csaba egy gyárhoz hasonlította az MTV-t, mondván: a Pick dolgozóit sem tájékoztatják a vezetők, hogy milyen tárgyalásokat folytatnak a cég jövőjéről.
Az MTI értesülései szerint a lapzártánkat követő kedden rendkívüli ülést tart a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöksége, s valószínűleg jóváhagyják a Magyar Televízió Bojtár utcai ingatlanának értékesítéséről szóló szerződést. Bakó Lajos, a kuratórium elnöke a távirati irodának elmondta: az ÁPV Rt. által alapított és tulajdonolt Médiapark elnevezésű ingatlanbefektető kft. vásárolja meg a Bojtár utcai ingatlant. Bakó a tranzakciótól az MTV Rt. gazdasági helyzetének konszolidálását várja, mert napokon belül mintegy kétmilliárd forint érkezik a köztévé számlájára. Az elnök kijelentette: "A keddi rendkívüli elnökségi ülésen felszólítom Szabó László Zsolt tévéelnököt, hogy a bevételekből elsősorban az elmaradt kifizetéseket biztosítsa a megbízásos szerződések alapján."
Kunstár Csaba
Tehetetlenségi nyomaték
A kuratórium és elnökségének hiányos fegyverzete leginkább Peták István regnálása idején éreztette hatását, aki gyors és átfogó átalakítást ígérő programjával 1996 nyarán lett az MTV elnöke. Ehhez képest egy évvel később még semmiféle koncepciót nem tudott felmutatni a reform mikéntjét illetően, így az elnökség Peták visszahívását javasolta a kuratóriumnak, amely azonban ezt elutasította. Az elnökség így csak nézni tudta a szájával, ahogy "az rt. vezetése még a tv2 név levédését is elmulasztotta, és később sem tett hatékony jogi lépéseket a névhasználat kérdésében". A törvénysértésre utaló jelek szaporodása, a szponzorációs szabályok sorozatos felrúgása aztán végül elvezetett odáig, hogy 1998 elejére a kuratórium is elveszítse a türelmét, és kirúgja Petákot. Az eset tanulságát a kuratórium az Országgyűlésnek készített beszámolójában így fogalmazta meg: a médiatörvény akadályozza, gyakran lehetetlenné teszi a televízió "célszerű működésének kikényszerítését", részletes cselekvési program hiányában teret adva a tévéelnök rögtönzéseinek, túlzott kötelezettségvállalásainak. A kuratórium a részvénytársaságra jellemző igazgatóság létrehozását szorgalmazta, ami nézetük szerint "erősítené az MTV belső kritikai légkörének kialakulását".
Az Állami Számvevőszék az MTV Közalapítvány és az MTV első másfél évéről készített jelentésében a kuratórium szemére vetette, hogy az "a médiatörvényben foglalt visszahívási lehetőségen kívül semmilyen más szankciót vagy szankciórendszert nem állított be szabályozási rendszerébe a kuratóriumi (elnökségi) határozatok nem teljesítése esetére".
Így pályázott
"Az elnöki pályázat gyújtópontjában a végtermék, tehát a műsorfolyam megújítása áll. Ennek érdekében elsősorban az MTV Rt. szervezetének és gazdálkodásának új alapokra helyezése, a likviditás helyreállítása és mindezzel összefüggésben az alkalmazotti létszám ésszerű csökkentése és a technika fejlesztése szükséges. Az elnöki pályázat szerint a közszolgálati televízió alapvető feladata a hiteles tájékoztatás, a művelődés segítése, a nemzeti és egyetemes kulturális értékek megőrzéséhez és terjesztéséhez való hozzájárulás. Összességében nem csupán értékek közvetítése, hanem teremtése is. (...) E célok elérése olyan átlátható, pazarlásoktól mentes gazdálkodást feltételez, amely a társadalmi átalakulás viszonyrendszerében - üzleti és gazdasági etikai értelemben - normaképző erővel is bír." (Részlet az MTV Közalapítvány kuratóriumának országgyűlési beszámolójából.)
