Bőven meglesz a nagyobbik ellenzéki pártnak az a kérdésenként minimum 200 ezer támogató aláírás, amely elengedhetetlen a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat eltörölni szándékozó, kötelező érvényű népszavazás kiírásához. A Fidesz több ezer aktivistája a hét végén a szükségesnél többet gyűjtött össze, ám nem fölöslegesen, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint az ívek mintegy negyede valamilyen formális adathiba miatt veszendőbe megy. Tipikus hiba - és a Narancsnak beszámoló fideszesek szerint ezúttal is előfordult -, hogy az azonosító jel helyett a személyi igazolvány számát tünteti föl az aláíró az íven, vagyis várhatóan ezúttal is több tízezer szignót szűr majd ki a hitelesítő Országos Választási Bizottság (OVB). Az aláírások rohamtempóban történt összegyűjtéséből ugyanakkor nehéz volna egyértelmű következtetéseket levonni a népszavazás majdani érvényességére, illetve eredményére (habár érdekes, hogy a beszámolók szerint jó néhány nyugdíjas nem írta alá a tandíjas ívet, a fiatalabbak viszont elutasították a vizit- és ágydíjról szólót). Az aktivisták házról házra, ajtóról ajtóra járva gyűjtötték az aláírásokat, néhány százezer elkötelezett jobboldali vagy a szociális jogait féltő szavazóba pedig két nap alatt sem lehetetlen belebotlani. Hogy 48 óra vagy kilenc nap kell-e a megfelelő mennyiség összegyűjtéséhez, annak jogi értelemben nincs relevanciája (lásd keretes írásunkat), politikai tekintetben viszont egyértelmű a célja: Gyurcsány Ferenc "köztisztasági" pontjai ne tudják utolérni a Fidesz szociális kérdéseit. Pedig a kormányfői kezdeményezés kiváló ürügyet szolgáltatott ahhoz, hogy Orbán Viktor reálisabb célokat tűzhessen ki maga elé, mint a kormány rapid megbuktatása vagy a milliós nagyságrendű támogatói aláírás begyűjtése.
Orbán túlvállalta magát
- ezt a Narancsnak az ügyben nyilatkozó mindegyik Fidesz-politikus elismerte, igaz, hozzátették: ha már belevágott, nem visszakozhatott. Az ellenzéki vezér - miután a kormánypártok nem engedtek egy évvel ezelőtti 72 órás ultimátumának és a parlamenti bizalmi szavazáson megerősítették a miniszterelnököt - tavaly október 23-án jelentette be, hogy hét pontban kezdeményez népszavazást a "mélyülő szociális válság megoldására". Hat kérdés (a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséről, valamint a kórház-privatizáció, a patikán kívüli gyógyszerárusítás és a külföldiek földvásárlásának megakadályozásáról) fél éven át ide-oda pattogott az OVB és az Alkotmánybíróság (AB) között. A Fidesz előbb megpróbálta "összevárni" mindet, és addig nem elkezdeni az aláírásgyűjtést, amíg mindegyik meg nem járta a jogorvoslati fórumokat (sőt, esetleg hozzácsapni az övékéhez a társadalombiztosítás és a magántőke viszonyát szondázó magánkezdeményezést is), mára viszont maradtak az első három (és legnépszerűbbnek tűnő) kérdésnél - ez egyébként már jóval Gyurcsány kezdeményezése előtt eldőlt. Bennfentes forrásaink ezt a már említett túlvállalással magyarázták: Orbán eszerint a tavaly őszi lázas napok hevében kényszerült arra, hogy a gyors kormánybuktatás ígéretével egyfelől pacifikálja az MSZP-SZDSZ hatalmát akár fegyveres erőszakkal is megdönteni kívánó szélsőjobboldali radikálisait, másrészt ugyanezzel az ígérettel kívánta a táborában tartani a piackonform, mérsékelt konzervatív pártot támogatni kívánó üzleti és értelmiségi köröket. A jobboldal integritása érdekében a Fidesz elnöke azonban nem engedheti meg, hogy érdektelenségbe fulladjon akár egy-két kérdés is, ezért a három "díjas" fölvetésre szűkítette a problémát. Átütő eredményt ugyan ettől sem várhat - és a Fideszben az általunk megkérdezettek nem is várnak -; ezzel magyarázzák, hogy Orbán "kihelyezte" a kampányt a pártbeli háttérrel nem rendelkező (ámbár a fővárosi Fidesz-frakciót vezető) Tarlós Istvánnak. Vannak azonban, akik Orbán lépésében az "oszd meg, és uralkodj" taktikát vélik fölfedezni, amennyiben a pártelnök a budapesti fideszes polgármesterek (mindenekelőtt Pokorni Zoltán és Rogán Antal) politikai erejével szemben pozicionálta Tarlóst. Ugyanakkor információink szerint Tarlós több húzása is kétségeket keltett a pártvezetésben, s attól tartottak, hogy a kampány kétfejűvé válik (Tarlós vs. Kubatov Gábor párt- és Nyitrai Zsolt operatív igazgató). A bennfentesek számára emiatt kivihetetlennek tetszett az Orbán elvárta, kérdésenkénti több mint egymillió szignó összegyűjtése. Ebben a helyzetben viszont Orbánnak
kapóra jött
a miniszterelnöknek a referendumot elinflálni kívánó projektje, és a Fidesz vezetője az OVB előtti minél gyorsabb prezentációra hivatkozva bújhatott ki saját, egyre teljesíthetetlenebbnek látszó feltételei alól. (Igaz, a Fidesz most azt mondja, az aláírások hivatalos leadása után is gyűjtik a szignókat - de azokat már senki sem számolja meg hitelesen.)
Az orbáni "szociális" és a gyurcsányi "tisztasági" kérdések közös referendumon megjelenése azonban változatlanul reális veszély a Fidesz számára, noha utóbbiak messze nincsenek abban a szakaszban, hogy népszavazásra kerülhessenek. Épphogy beindultak azok az ötpárti, öt munkacsoportos egyeztetések, amiket az SZDSZ hívott össze azért, hogy bármiféle megegyezéssel elejét vegye a gyurcsányi kérdések népszavazásra bocsátásának. A Narancs által megkérdezett tárgyalási résztvevők mindegyike valamilyen - mégoly sovány - eredményt remél a tárgyalásoktól. Egy szocialista delegált szerint mindegyik résztvevő számára "két és fél" lényeges ügy van: a pártfinanszírozás és a képviselői javadalmazás teljesen, míg a pályázati összeférhetetlenség szabályozása félig (ez utóbbi magától értetődőnek tetszik mindenki számára, ráadásul feles törvényben is szabályozható). Információink szerint elvben a Fidesz-KDNP támogatná a párt- és kampányfinanszírozás átalakítását, jóllehet azzal a feltétellel, hogy a pártok állami juttatásainak jelentős emelését nem az ezt szabályozó jogszabályba, hanem a költségvetési törvénybe illesztik. Ez egyfelől jogi nonszensznek tűnik, mivel a mindenkori kormánytöbbség szabná meg - és adott esetben eliminálná - ellenzékének forrásait. Másrészt viszont nagyon is érthető: a Fidesz az "emberek" szociális jogainak "visszaszerzése" közben nem egyezhet bele a népszerűtlen politikusok zsebének látványos megtömésébe (képviselői fizetésemelések, több pénz a kampányra) - ha viszont a kormány dönt erről, az persze más.
A Fidesz a múlt hét végére ígérte álláspontjának kialakítását ezekben a kérdésekben (illetve a polgármesteri-képviselői összeférhetetlenség ügyében), de ezt végül nem tartották be. Egy pártvezető ezt hivatalosan azzal indokolta, hogy az egyelőre konfúz kormánypárti álláspontok egyértelműsítéséig "hagyják főni az MSZP-t", informálisan viszont arra utalt, hogy Orbán a saját pártjában nem akart hasonló vitát, mint ami a szocialistáknál kitört az összeférhetetlenség miatt.
A kormányoldal csakugyan nem egységes a részletkérdésekben: Gyurcsány például az új pártfinanszírozási szabályok 2009-es, míg Lendvai Ildikó frakcióvezető az egy évvel korábbi bevezetését javasolta. Másfél héttel ezelőtt az MSZP-képviselőcsoport hiába döntött az összeférhetetlenségi szabályok 2011-es bevezetése mellett, a vonatkozó ötpárti munkacsoport előtt a résztvevők szerint legalább négy tervezet fekszik, köztük a 2014-es szétválasztással és a 2010-es, egyfizetéses szisztémával.
Nem egy hasonló típusú tárgyalássorozatot jellemeztek már konstruktívnak a résztvevők, amely a végén aztán részletkérdéseken bukott el - nos,
jelenleg sem látszik
az egyeztetések vége. A kormányoldal átviheti ugyan az egyszerű többséget igénylő törvényeket: a már említetteken kívül ide tartozik a kormánytagok és a köztisztviselők, illetve cégeik vagyon- és adóbevallásának nyilvánosságra hozatala, amit a Fidesz terjesztett ugyan be, de Gyurcsány gyorsan a magáévá tett. A többi ügyben azonban a kétharmados törvényekhez nélkülözhetetlen Fidesz-KDNP jól láthatóan a kivárásra játszik, hogy a folytatódó tárgyalások és apró közeledések közepette a miniszterelnök ne válthassa be fenyegetését a népszavazásra vitellel - amitől a leginkább tart az ellenzéki párt. A szabaddemokraták is a tárgyalások folytatása mellett törtek lándzsát, ámbár nem világos, mit mond a kisebbik kormánypárt két hónap múlva, ha - mint most valószínűnek tűnik - végképp ellaposodnak a tárgyalások.
MenetrendBár Tarlós kampányfőnök múlt péntek délután indította a 48 órát visszaszámláló kronométert, akadtak túlbuzgók, akik már délelőtt elkezdték az aláírásgyűjtést. Jogilag ez teljesen mindegy: a Fidesz órája nem Tarlós gombnyomásától, hanem az AB végső áldásától kezdve ketyeg. Múlt hétfőtől számolva lett volna négy hónapjuk, de ha ígéretük szerint lapzártánk után, október 24-én letették az íveket, akkor kilenc nap alatt abszolválták a feladatot. Aminek megvan a kockázata, mivel ezután nem nyújthatnak be pótlólag - esetleg csak néhány tucat hiányzó szignót tartalmazó - új íveket. Az általunk megkérdezett szakértők annak viszont nem látták akadályát, hogy a Fidesz továbbra is gyűjtse a támogató aláírásokat. Ezeket már nem nyújthatják be sehová, de ha nem követnek el tiltott adatkezelést vagy személyes, szenzitív adatokkal való visszaélést, akkor nincs, ami tiltaná a szimpátia-aláírások összeszedését. A Fidesz három kérdéséről minden bizonnyal 2008 március-áprilisában dönthetnek a választók. A benyújtott íveken szereplő aláírások hitelességéről az OVB-nek 45 nap alatt kell véleményt mondania; a jogorvoslati határidő három nap, amiről a Legfelsőbb Bíróság újabb három napon belül határoz. A választási bizottság elnöke a pozitív elbírálásról azonmód tájékoztatja az Országgyűlést, a házelnök a következő ülésnapon bejelenti, majd a képviselőknek 15 napon belül mérlegelési jog nélkül dönteniük kell a népszavazás kiírásáról. Ez ugyan nyolc napon belül szintén megtámadható, de az AB soron kívül dönt az esetleges beadványról, és az időközben tájékoztatott államfőnek hiába van még újabb tizenöt napja a dátum meghatározására, ha azt nem teheti a Ház döntésétől számított 90 napon túlra, és kell, hogy maradjon 43 nap a kampányra is. Mindezt figyelembe véve a hátralévő idő nem több öt, öt és fél hónapnál (51+22+90), ezzel szemben a kormányfő nyomására másfél száz szocialista képviselő által kezdeményezett népszavazás időpontja legalábbis bizonytalan. Elvben nem kizárható ugyan, hogy Gyurcsányé utoléri Orbánét, hiszen neki nem kell össznépi aláírásgyűjtésbe fognia. A múlt hétfőn már benyújtott húsz kérdésből jó néhány jogi relevanciája azonban legalábbis kérdéses. (Keszthelyi András miniszterelnöki főtanácsadó az általa két és fél hete benyújtott tizenötöt visszavonta, míg Szerető Szabolcs Magyar Nemzet-főszerkesztő-helyettes öt kérdését nem engedte át az OVB. A Fidesz várhatóan nem ragaszkodik majd az elterelésül beadott és ugyancsak kevés relevanciával bíró újabb nyolc pontjához.) A szocialista javaslatok közül jó pár kevéssé konkrét, illetve a törvényi helyre hivatkozó - és céljuk szerint a "szétmódosításokat" megakadályozó - kérdések megválaszolása előzetes tanulmányok nélkül nem lehetséges. Ezek miatt egyáltalán nem kizárt, hogy Gyurcsányéknak - ha el akarják érni a céljukat - a Fideszéihez hasonló jogorvoslati procedúrákon kell keresztülesniük. És még ha klappolna is minden, a fakultatív népszavazás kiírásáról az Országgyűlés többségének kell döntenie - amiben nem feltétlenül áll a miniszterelnök mögött az SZDSZ, a kormánypárti polgármesterekről nem is beszélve. |
