Állampolgárnak lenni bátorság ma Magyarországon - mondja a tanár, aki egyedül kezdte a polgári engedetlenséget az iskolájában

Belpol

Simkó Edit, a TASZ idei SZABAD-díjának egyik jelöltje saját bevallása szerint csak azt tette, amit helyesnek gondolt. 

magyarnarancs.hu: Miért lett pedagógus?

Simkó Edit: Mindig is nagyon szerettem olvasni, illetve a környezetem sokszor megerősített abban, hogy tudok hatni az emberekre, ezért is volt evidens, hogy a tanári pálya felé veszem az irányt. Szeretem a munkámban azt, amikor látom, hogy attól, amit mondok vagy teszek, a diákok szellemileg és érzelmileg gazdagodnak.

magyarnarancs.hu: Olyan iskolában dolgozik (Simkó Edit egy fővárosi általános iskola tanára - a szerk.), ahol főleg sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek tanulnak. Számos olyan oktatási intézmény van ma Magyarországon, ahol papíron az iskola vállal SNI-s diákokat, ám a gyakorlatban nem adják meg azt a segítséget számukra, amelyre szükségük van a fejlődéshez. Ön milyen módon foglalkozik az ilyen tanulókkal?

SE: A játékosságon és a rugalmasságon van a hangsúly. Nagyon jól kell tudnom alkalmazkodni ahhoz, hogy éppen milyen hangulatban vannak. A figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral élő gyermekek esetében ez különösen fontos.

Ami a tananyagot illeti, próbálom úgy átadni, hogy lássák az értelmét, tudják kapcsolni a saját életükhöz, mert akkor könnyebben sajátítják el a tudást.

Az is fontos nálunk, hogy kiscsoportos osztályaink vannak.

Hozzánk általában olyan gyerekek érkeznek, akik már megjártak néhány intézményt, ahol számos kudarcot esetleg megaláztatást éltek át, tehát sok szempontból meggyötört diákokról beszélünk. Az első lépés nálunk ebből kifolyólag az, hogy taníthatóvá tegyük a gyereket. Ez azt jelenti, hogy megértetjük vele, itt nem fogunk harcolni egymással, hanem tanulunk és megkeressük azt, hogy kinek mi az erőssége, ki miben tehetséges, ezáltal önbizalmuk is lesz. Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon sok egyéni munkát végzek a gyerekekkel.

Ma már az iskolákban sok az SNI-s gyerek, csak jellemzően nem foglalkoznak velük megfelelően. Nagyon fontos leszögezni, hogy amiért most tiltakoznak a pedagógusok, az nem csak a pénzről szól, ez nemcsak bérharc, annál sokkal több. A gyermekek alapjoga sérül azáltal, hogy ellátatlanul maradnak az iskolákban, és nem a számukra megfelelő oktatásban, illetve figyelemben részesülnek. Az odáig rendben van, hogy a pedagógiai szakszolgálaton megállapítják, hogy a gyermek SNI-s, a törvény pedig előírja, hogy egy ilyen diákhoz milyen szakembereket kell biztosítania az iskolának. Csakhogy nincsen elég fejlesztőpedagógus, pedagógiai asszisztens. A pedagógusok polgári engedetlensége nem csupán a pénzről szól, hanem arról is, hogy borzasztó hiányosságok vannak a rendszerben.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

magyarnarancs.hu: Idén februárban az iskolájából egyedüliként kezdett polgári engedetlenségbe. Akkor azt nyilatkozta, hogy a vezetőség kooperatív módon állt ehhez: elfogadták a helyzetet és megoldották az ön helyettesítését. Azóta változott-e valami az intézményében, félnek-e a kollégái ön mellé állni?

SE: Igaz, hogy egyedül kezdtem el a polgári engedetlenséget, de később a pedagógussztrájkhoz hat kollégám csatlakozott, így már nem voltam egyedül ebben a helyzetben. Viszont ez még nagyon kevés ahhoz, hogy rendszerszintű változást érjünk el. Ráadásul a sztrájkot teljesen „felpuhították”, szinte a gyerekek sem veszik észre. Magyarországon ma csak az szülő érzékeli, hogy baj van, akinek nem mindegy, hogy milyen oktatásban részesül a gyermeke. Sajnos azonban van egy masszív réteg, aki nem foglalkozik ezzel és nem érdekli, hogy a gyereke mennyire lesz versenyképes a munkaerőpiacon.

magyarnarancs.hu: Szeptember elején volt egy akciója. Kiment a Nyugati térre, ahol arra kérdésre adott választ az utca emberének, hogy mi a baj a magyar közoktatással. Mit tapasztalt, hogyan fogadták ezt a járókelők?

SE: Végül nem egyedül voltam kint, mert pár nappal az akció előtt megkeresett egy másik intézményből egy pedagógus azzal, hogy szívesen csatlakozna hozzám. Összeségében jó hangulatban telt a nap. Egy fiatal fiú jött oda hozzánk, támogatásáról biztosított minket, majd elment és kisvártatva visszajött egy barátjával. Kiderült, profi zenészek, és adtak egy minikoncertet értünk. Tizenegy óra körül pedig megjelentek kollégák a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, ami nagy öröm és egymásra találás volt. Érdekes, hogy aki odajött hozzánk beszélgetni, egyetértett velünk és biztatott, viszont, aki nem támogatja a pedagógusok ügyét, az csak menet közben kiabált oda. Jellemzően azt vágták a fejemhez, hogy miért nem vagyok a helyemen, és végzem a munkámat.

Sokan jönnek azzal, hogy az előző kormányok alatt sem voltak anyagilag megbecsülve a pedagógusok és a korábbi politikai vezetés is követett el hibákat. Igen, de az tény, hogy ilyen szintű leépülésre, mint ami ezalatt a tizenkét év alatt ment végbe ezen a területen, nem volt példa. Az oktatás az alapját képezi a társadalomnak, és nagyon fontos lenne, ha a döntéshozók így is tekintetének erre.

magyarnarancs.hu: Ön is a SZABAD-díj jelöltjei között van. Mit jelent önnek a jelölés és mit gondol, milyen jelentősége van?

SE: Nagyon meglepődtem és kértem a TASZ munkatársait, győzzenek meg arról, hogy nekem tényleg a jelöltek között van a helyem. Végül beláttam, hogy valóban nagy dolog az, amit tettem. Ilyen visszajelzések jönnek mindenfelől. Nem képviselek egyetlen szervezetet sem, mögöttem nem áll formálisan senki. Azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van olyanokra, akik elindítanak bizonyos ügyeket. Valószínűleg más szabadságfokon élek, mint mások, ezért nem esett nehezemre beleállni ebbe. Ugyanakkor csak közös erővel érhetünk célt. Nekem nagyon fájt, amikor a szeptember 2-ai diáktüntetés után hétfőn kinyitottak az iskolák.

Visszatérve a díjra: nagyon megtisztelő, de közben végtelenül szomorú is, mert ha engem lehet erre jelölni. Akkor az azt jelenti, hogy állampolgárnak lenni bátorság ma Magyarországon.

Simkó Edit a továbbiakban egy olyan akció elindítását tervezi, amelynek során húszezer pedagógus tenné letétbe a felmondását. Amint összejön a húszezer fő, egyszerre indítanák el pedagógusi munkaviszonyuk megszüntetését. Akkor maradnának csak az iskolákban, ha az alábbi feltételeket teljesítené a kormány (a 19 pontos követelésből a legfontosabbakat emeljük ki):

  • azonnali alapbéremelés: 2022 szeptemberében 50%, 2023 januárjától pedig olyan mértékű további béremelés, amennyi az akkori diplomás átlagbér eléréséhez szükséges.
  • A pedagógusok fizetése inflációkövetően változzon, a bértáblán szereplő összegek a minimálbér emelésével párhuzamosan, automatikusan emelkedjenek.
  • Csökkentsék a kötelező óraszámot úgy a tanárok, diákok, mint az óvodapedagógusok esetében, azzal, hogy az iskolában dolgozó pedagógusok kötelező óraszáma heti 18 tanóra, a diákoké alsóban heti 20 tanóra, felső tagozattól 25 tanóra legyen. Az óvodában dolgozó pedagógusok csoportban töltött óraszáma 25 legyen. A pedagógusok minden ezen a kötelező mértéken felüli túlóráját ki kell fizetni.
  • Az intézményi önrendelkezés biztosítása: az intézményben dolgozók dönthessenek az intézményvezető személyéről. Az intézményvezetők kapják vissza valódi, felelős döntéshozói felhatalmazásaikat.
  • Töröljék el a kötelező 6 éves kori beiskolázás kényszerét, a tankötelezettség 18 éves korig tartson.
  • Vezessék vissza a szabad tankönyvválasztás intézményét.
  • Az iskolai étkezés legyen ingyenes.
  • Önálló oktatásügyi minisztérium létrehozása egy éven belül.
  • Egy éven belül vegyék vissza az oktatási intézményeket az önkormányzatok, a megfelelő fenntartási költségek biztosítása mellett, szüntessék meg a tankerületeket.
  • Az oktatási kormányzat egy éven belül biztosítsa annak feltételeit, hogy valódi szakmai és társadalmi konszenzusra építő módon valósuljon meg a NAT reformja, a tanszabadság, a nyelvoktatás megerősítése, a felvételi és érettségi rendszer felülbírálata.
  • Újítsák meg a pedagógusképzést.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk