"Most nem az a kérdés, hogy lesz-e jó oktatás, hanem hogy lesz-e oktatás egyáltalán"

Belpol

A Republikon Intézet kerekasztalán arról beszélgettek a pedagógus-megmozdulások szervezői, hogy miért nem szólt nagyobbat a tanév eleji tiltakozási hullám. Feladni azért nem fogják. 

Iskolai tiltakozásokkal indult a 2022/2023-as tanév, miután a pedagógus-szakszervezetek a sztrájktárgyalások során nem tudtak megállapodni a kormánnyal a követeléseikről, elsősorban a jelentős és azonnali béremelésről.

Az előző tanév végén a kormány először rendelettel, később törvénnyel lényegében ellehetetlenítette a jogszerű iskolai sztrájkot (nagyon szigorú követelményeket határozott meg a "még elégséges szolgáltatásra"), ezért a tiltakozni kívánó pedagógusok és tantestületek többsége most a polgári engedetlenséget választja a munkabeszüntetés formájaként. A Republikon Intézet csütörtöki kerekasztal-beszélgetésén azonban az derült ki, hogy

az akciók szervezői sem igazán elégedettek azzal, amekkora tömeget eddig sikerült megmozgatniuk.

Ónody-Molnár Dóra, a beszélgetés moderátora azzal vezette fel a témát, hogy csak az elitiskolákat érte el az elégedetlenségi hullám, Tollner József, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanára azonban azt mondta erre, örülne, ha legalább az elitiskolákat elérte volna. "Még a körülbelül húsz, magát élenjárónak nevező gimnázium sem állt bele egyöntetűen az akcióba, pedig az már segített volna" - mondta Tollner, akinek a tantestülete eddig két napon tagadta meg a munkát. 

A pedagógus nem a kistelepülések pedagógusaitól várná a csodát, de "ha a főváros és az 5-6 legnagyobb város pedagógusainak 70 százaléka csatlakozna az akcióhoz, akkor már azt mondanám, hogy nyertünk". Tollner nincs túl jó véleménnyel a pedagógustársadalomról; szerinte sokan látják a problémákat, de csak akkor állnának be tiltakozni, ha már lenne 50 ezer elégedetlenkedő pedagógus, és nekik kellene 50 ezer egyedikként csatlakozni. Annak azért örül, hogy a pedagógusok megmutatták, az oktatásban a legfelsőbb szintenelrendelt döntések nem tudnak olyan akadálytalanul lecsorogni, mint a Pintér Sándor által felügyelt belügy egyéb területein.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, aki maga nem szervezője vagy résztvevője a mostani tiltakozásoknak, azt mondta, nem is túl optimista azzal kapcsolatban, hogy ilyen módon lehet-e eredményeket elérni. "Inkább azt szoktam javasolni a kollégáknak, hogy a sikerélményt keressék az osztályteremben" - mondta, és ezzel nem váltott ki osztatlan lelkesedést a panelbeszélgetés résztvevőinek körében.

A pedagógus kar a Klebelsberg Központ elnökétől úgy tudja, hogy szeptember 1-jén és 2-án négy, az 5-i héten összesen kilenc iskolában volt polgári elégedetlenség, így Horváth szerint a média némileg felnagyított képet mutat az engedetlenségi hullám erősségéről. Pilz Olivér, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára és a Tanítanék Mozgalom aktivistája valamivel jobb adatról számolt be: azt mondta, a tanév eleje óta több mint húsz iskolában volt polgári engedetlenség, és egy-két helyen hagyományos sztrájkot is szerveztek.

Azt ugyanakkor Pilz is elismerte, hogy a 2016-os tanármegmozdulások óta "erodálódott" az oktatással elégedetlenkedők társadalmi háttere, most nem tudnak akkora tüntetéseket összehozni. Ennek szerinte részben a koronavírus-járvány, részben az áprilisi választás utáni apátia lehet az oka. "Az iskolán belüli tiltakozás csak egy eleme lehet a küzdelemnek, társadalmasítanunk kell az ügyet, például olyan megmozdulásokkal, mint a hétfői élőlánc a miskolci iskolánk körül" - magyarázta Pilz Olivér.

 
Szabó Zsuzsa, Horváth Péter, Pilz Olivér, L. Ritók Nóra, Tollner József és a moderátor Ónody-Molnár Dóra 

Abban egyetértettek a beszélgetés résztvevői, hogy a kistelepülések pedagógusait az egzisztenciális félelem és kiszolgáltatottság miatt nagyon nehéz bevonni bármilyen tiltakozásba. A félelmekre ráerősíthetett, hogy a Belügyminisztérium a tankerületeken keresztül kirúgással fenyegetett meg minden polgári elégedetlenkedő tanárt. A budaörsi Illyésben a fenyegető levél óta már volt egy újabb engedetlenségi akció, retorzióról egyelőre nem érkezett hír, de Tollner József arra számít, hogy a napokban újabb levelet kapnak.

Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke arról beszélt, gy kistelepülésen nagyon kevés választása marad egy pedagógusnak, ha elveszíti az állását. A falvakban ráadásul még a megalázóan alacsony tanári fizetés is jónak, sokak szemében vágyott juttatásnak minősül. Az is nehezíti a pedagógusok egységes fellépését a szakszervezeti vezető szerint, hogy a kormány szándékosan széttöredezett oktatási rendszert, és ezzel megosztottságot hozott része. Például más a fenntartója az óvodáknak, mint az általános iskoláknak és a gimnáziumoknak, a szakképzésben dolgozók pedig a közalkalmazotti törvény hatálya alól is kikerültek.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője a leszakadó térségek "sajátos lélektanát" emelte ki. Mint mondta, ezeken a településeken azt tanulják meg az emberek, hogy a túlélés záloga az, ha a fentről jövő utasításokat kritikátlanul elfogadják. A hátrányos helyzetű gyerekeket oktatók ráadásul jellemzően a szülőkkel sem tudnak összefogni. Aki nagyon elégedetlen, az tiltakozás helyett inkább elmegy a sokkal jobb anyagi helyzetben lévő és problémamentes gyerekekkel dolgozó egyházi iskolákba tanítani. L Ritók. arról számolt be, hogy

az általa ismert berettyóújfalusi járásban már az is nagy eredménynek számít, ha az Igazgyöngy szolidaritási akcióiról szóló beszámolókat az állami intézmények pedagógusai lájkolni merik.

Horváth Péter szerint a politikai megosztottság is hátráltatja a pedagógusok egységes fellépését. Mint mondta, a pedagógusok pártszimpátia szerinti megoszlása nagyjából leképezheti a teljes társadalomban látott arányokat, és sokan úgy vannak vele, hogy hiába érzik rosszul magukat, inkább nem állnak be az ellenzékinek bélyegzett tiltakozók közé. A pedagógus kar elnöke úgy látja, azért is nehéz az oktatásban ilyen akciókkal változásokat elérni, mert egy tanársztrájk nem okoz olyan azonnali károkat a munkáltatónak, mint mondjuk egy munkabeszüntetés az Audi-gyárban

Ez nyilván korábban is így volt, az elégséges szolgáltatásról szóló törvény pedig méginkább csökkentette a hagyományos sztrájk súlyát. Pilz Olivér szerint a sztrájkjogot korlátozó rendelkezéssel az utolsó szelepet zárta el a kormány, amin a feszültségek ki tudtak volna szivárogni, sarokba szorította a pedagógusokat, de sarokba szorította saját magát is, mert így polgári engedetlenségi akciókkal kénytelen szembenézni.

A nem túl optimista hangvételű beszélgetés végén abban azért egyetértettek a megszólalók, hogy minden nehézség ellenére van értelme a pedagógusok harcának, és hinniük kell abban, hogy ez alatt a kormány alatt is lehet valamilyen eredményt elérni, akár a tárgyalóasztal mellett, akár demonstrációkkal, akár társadalmi szemléletformálással. Abban is konszenzus mutatkozott, hogy bár rengeteg probléma van az oktatási rendszerben - pédául a tanagyag tartalmával is -, most a "tűzoltásra", a pedagógusok bérhelyzetének és munkakörülményeinek javítására kell koncentrálni, különben előbb-utóbb elfogynak a tanárok. "Most nem az a kérdés, hogy lesz-e jó oktatás, hanem hogy lesz-e oktatás egyáltalán" - összegezte Pilz Olivér. 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

A Balaton szemete

  • narancs.hu
Tíz év nem nagy idő; a számítások szerint ennyi idő múlva megtelik a tó déli partjának szeméttelepe. Som községtől délre, Natura 2000 természetvédelmi területen létesített feldolgozóba viszik a Siókom kukásautói.