Ha a kormányzásban érvényesülnének a demokrácia szabályai, akkor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) előterjesztésében a plénum elé vitt, a megyei közigazgatási hivatalok jogköréről és működésük 2011. január 1-jétől érvényes szabályairól szóló előterjesztés 5:3 arányban elbukott volna. Az előterjesztő Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási miniszter mellett a változásokból tárcája érintetlensége miatt kimaradó Pintér Sándor rendvédelmi és Martonyi János külügyminiszter támogatta a javaslatot, a többiek vérmérséklettől függő módon kifogásaikat hangoztatták. Martonyi nihil obstatja kissé nehezen érthető, mivel lapunk hivatalosan ugyan nem, de két egymástól független minisztériumi forrásból is úgy értesült, hogy a külügyminiszter korábban írásban jelezte, hogy az előterjesztés, illetve az annak alapján meginduló átszervezés - legalábbis átmeneti időre - több ponton ellentétbe kerülhet egyes konkrét uniós szabályokkal csakúgy, mint a közösség igazgatásszervezésének szellemével.
A határozati javaslat melléklete szerint tizenhat, jelenleg különböző minisztériumok irányítása alatt működő regionális - úgynevezett dekoncentrált - hivatali egység beépül a rendkívül kiterjedt hatáskörökkel megerősített megyei közigazgatási hivatalokba. Az új állami megyei "szuperhivatalba" kerülnek a társadalombiztosítás és a gyógyszerkassza területi egységei, a földhivatalok, a mezőgazdasági szakigazgatóságok, a jelenleg már "csökkentett módban" működő közigazgatási hivatalok osztályai és a tisztiorvosi szolgálatok is. Réthelyi Miklós humánerőforrás-ügyi miniszter az utóbb sem cáfolt hírek szerint éles kritikával illette az elképzelést, előrevetítve a gyógyszerkassza és a társadalombiztosítási finanszírozás várható káoszát. "vatosabban, de nyomós érvekkel tiltakozott Fazekas Sándor vidékfejlesztési tárcavezető is, aki szerint a jelenleg az EU kifizető ügynökségeként működő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kirendeltségeinek statútumváltozása komoly, százmilliárd forintokban mérhető fennakadásokat okozhat az uniós agrártámogatások folyósításában.
Orbán Viktor vezetői módszereinek ismeretében a tiltakozások puszta ténye is érdekes fejlemény, különösen, hogy az érintettek alighanem tudták azt is, hogy a "főnök" részéről már eldöntött dologról van szó. Orbán május közepén, még kormányfőjelöltként beszélt az erős megyei közigazgatás szükségességéről, hangsúlyozva: "az elfogadhatatlan, hogy az embereknek negyven hivatalt kell lejárniuk, ha ügyeiket intézni akarják". A mostani kormányzati elképzelés szerint az új megyei, majd később járási, sőt települési hivatalok ügyfélszolgálatán, az úgynevezett "kormányablakokban" mindezt egy helyen tehetik majd az ügyfelek.
Még érlelik
A tárcaegyeztetéseken már korábban felszínre került ellentéteket mindenesetre az összes érintett főhivatal titkolni igyekezett, célozva arra is, hogy még nincs eldöntve az ügy, az utolsó pillanatban is lehetnek változások. A közigazgatási tárca sajtóosztálya az ominózus kormányülés után lapunk érdeklődésére ezt válaszolta: "Sajnos nem tudok egyelőre választ adni arra a kérdésére, hogy a kormányülésen mi hangzott el, az államtitkárság pár nap türelmét kéri, egyeztetések folynak a témában. A Vidékfejlesztési Minisztérium és a KIM közötti állásponteltéréssel kapcsolatban pedig engedje meg, hogy Nagy Anna kormányszóvivőt idézzem: 'Ahogyan az más döntési javaslatok tárgyalásánál is előfordul, ebben az esetben is a tárcakörözés során, valamint a közigazgatási államtitkári értekezleten is voltak ágazati érdekeket védő álláspontok. Az egyeztetés során azonban tisztázódtak a vitás kérdések és ennek megfelelően a közeljövőben a végleges döntés is megszületik.'" E sorok hetekkel az után születtek, hogy - legalábbis Navracsics miniszter 168 "rának adott nyilatkozata szerint - a felső szintű döntés véglegesen megszületett. Az is beszédes, hogy a közigazgatási egyeztetésre küldött, valóban az emberek tömegeinek mindennapos ügyeit érintő előterjesztés egyik rubrikájában ez szerepelt: "Kommunikációt igényel? Nem."
A kormányzat elképzelései szerint a változtatások az emberek érdekében, a hatékonyabb ügyintézés jegyében születnek. Az elmúlt húsz évben lezajlott összes átszervezés esetében ez volt a jelszó. Így például a rendszerváltás után is, amikor a tanácsrendszerhez kapcsolódó igazgatás lebontása után hatósági jogköreikben, döntési szabadságukban alaposan megerősödtek a települési önkormányzatok. 1995-ig működésük felett elsősorban csak törvényességi felügyeletet gyakoroltak a megyei közigazgatási hivatalok. Ám ebben a rendszerben a ténylegesen szakhatósági ügyeket (építésügy, köz-, állat- és növényegészségügy, kereskedelem stb.), az ekkor még csaknem 1500 központi irányítású hivatal intézte. A Horn-kormány tervezett átfogó reformokat a közigazgatásban, de azokat részben a koalíciót feszítő belső ellentétek (a szabad demokraták az önkormányzatok önállóságát féltették a központi irányítás erősítését szorgalmazó szocialista elképzelésekkel szemben), részben a ciklus második felére kiéleződő politikai közhangulat miatt elölte az idő. Orbán Viktor első kormánya más irányból, a források oldaláról igyekezett (sikerrel) hatalmat építeni a közigazgatásban. Megerősítette a megyei közigazgatási hivatalok jogfelügyeleti státuszát, de ennél fontosabb, hogy az elvileg decentralizált fejlesztési források (például a Széchenyi-terv pénzeinek) elosztásában jelentős szerepet biztosított a kormánypártok által delegált megbízottaknak.
A rendszerváltozás utáni második, valóban nagy horderejű átalakítást - ami az ország közigazgatásának zömét hét nagy régióba szervezte volna - két kényszer szülte. Az egyik az uniós csatlakozás: a közösség fejlesztési forrásainak jelentős része önszerveződő kistérségi összefogásokon keresztül vehető igénybe, és lényegében ezekre alapozott a 2006-os Új Magyarország Fejlesztési Terv is. A másik ok pedig a második Gyurcsány-kabinet akut pénzhiánya, a költségvetésen tátongó lyuk volt. 2006-ban három fő irányban indult meg az ésszerű átalakítás: az intézmények számának csökkentése, a közigazgatásban dolgozók létszámának racionalizációja és az adminisztrációs terhek mérséklése volt a cél. A központi költségvetési szervek száma jelentősen csökkent, jelenleg 544 működik. A kulcsszó - a regionalizáció - épp ellentétes volt a jelenlegivel. Akkor az időközben törvényességi felügyeleti jogkörüket elvesztő közigazgatási hivatalok, a Magyar Államkincstár, az APEH, az ÁNTSZ, az Országos Mentőszolgálat, a munkaügyi központok és a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok területi egységeit szervezték a hét nagy országos régiós központba. Aztán 67 szervezet integrálásával létrejött a húsz mezőgazdasági szakigazgatási hivatal, 24 szervezet jogutódjaként pedig a Nemzeti Közlekedési Hatóság.
Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy a most tervezett intézkedéssorozat legtöbb eleme - ideértve a társadalombiztosítás felszabdalását is - technikailag, belső eszközökkel viszonylag egyszerűen megoldható. Az átszervezés azonban különleges helyzetet okozhat az egyetlen olyan bevonni tervezett hivatal esetében, ami nem színtisztán magyar kormányzati terrénum. Ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, ami lényegében az Európai Unió legnagyobb költségvetési tételének, a vidékfejlesztési és agrártámogatási források elosztásának hazánkba akkreditált ügynöksége.
Időszűke
A Navracsics-féle előterjesztés szerint ez a hivatal is "bemegy a megyébe", ám ez nem olyan egyszerű történet. Az ügynökség egy 2005-ös európai közösségi rendelet megfogalmazása szerint "a tagállamok és a Közösség között megosztott irányítással" működik, következésképp tevékenységét kizárólag belső tagállami rendelkezéssel lényegesen - és uniós következmények nélkül - megváltoztatni nem lehet. Márpedig ha a kifizető ügynökség munkáltatói, munkaszervezési és irányítási jogkörei a jelenleg "akkreditációs hatóságként" működő agrárminisztertől máshová kerülnek, az - a már említett Martonyi-jelzés szerint is - ilyen változtatással lesz egyenlő. Az új akkreditáció tehát megkerülhetetlenné válik. (Információink szerint ennek a veszélyeire mind a közigazgatási, mind az agrártárca szakértői és a brüsszeli adminisztrációban dolgozó magyar hivatalnokok is felhívták a döntéshozók figyelmét.)
Ebben az esetben mind a tizenkilenc megyei prefektúrán belül, külön-külön újra akkreditálni kell a hét évvel ezelőtt (ráadásul egyetlen országos ügynökségre vonatkozó), nagy nehézségek után elfogadott teljes ügyrendet - a személyre lebontott felelősségi körökkel, a számítástechnikai feltételek biztosításával, a 144 jelenlegi kifizetési jogcímre vonatkozó ellenőrzési rendszerrel. Ez óvatos becslések szerint is leghamarabb egy év alatt történhet meg, hiszen magára az eljárásra is uniós szabályok szerinti közbeszerzést kell kiírni, másrészt a kialakított új rendszer (a "bombabiztos" számítástechnikai háttérrel együtt) tényleges működését is igazolni kell a közösségi ellenőrök előtt. A kifizetésekkel kapcsolatos egyik legfontosabb előírás az ún. keresztellenőrzés biztosítása, vagyis garantálni kell, hogy a különböző igénylések valóban egy adott területre, beruházásra, fejlesztésre vonatkoznak és más kérelemmel átfedésben nincsenek. Márpedig ha a feltételeket az új rendszernek január 1-jéig nem sikerül teljesítenie, akkor az EU mind a termelési, mind a vidékfejlesztési támogatások folyósítását felfüggesztheti. Ha valóban a Navracsics-féle változatot fogadta el a kormány (bár lapzártánkig nem érkezett erről hivatalos információ, hétfőtől a vidékfejlesztési tárcánál már ebben a szellemben láttak munkához), úgy bizonytalanná válhat már a május 15-ig igényelhető, összességében mintegy 280 milliárd forintot kitevő földalapú (SAPS) támogatás kérelmezése és folyósítása is. Egy esetleges új akkreditáció időszakában ugyanis nem lesz arra jogosult hivatal, ahová a gazdálkodók a pályázatokat beadhatják.
Közel a cél
Navracsics Tibor a hét végi kötcsei polgári pikniken úgy beszélt az új kormányzati közigazgatásról, hogy annak elsősorban "ügyfélbarátnak és hatékonynak kell lennie". Szerinte az ügyfelek többsége ma konfliktusként éli meg a hivatali ügyintézést, és ezen változtatni kell. Valószínűleg ez ügyben magánérzéseit osztotta meg a nyilvánossággal, mivel a közhivatalok működésének elfogadott, egzakt értékmérő rendszere jelen pillanatban nincs. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől lapunk megtudta, ún. indikátorokkal, vagyis részben közvetlenül regisztrált, részben kalkulált jelzőszámokkal igyekeznek mérni az igazgatás legfontosabb általános jellemzőit. Az a fajta monitoring, ami akár ügyiratszintig is lebontható költség- és hatékonyságelemzést adna, nem létezik. Bár Sárközy Tamás professzornak, az egykori közigazgatásireform-biztosnak igaza lehet abban, hogy a "közjó" érdekében pénzügyi szempontból "veszteséggel" működő közigazgatási szféra versenymutatókkal nem leírható, így a rendszeren mindenféle, akár közvetlenül hatalmi célú alakítgatás is gond nélkül elvégezhető. A jelek szerint most éppen ez történik. A megyei szuperhivatalokat kinevezett kormánypárti politikusok, ad absurdum országgyűlési képviselők vezetik majd (a hírek szerint államtitkári besorolásban), és Navracsics miniszter - nyilatkozatai szerint - el is várja majd tőlük, hogy hivatalukat ennek megfelelő attitűddel lássák el. Ellenzéki képviselők meg is jegyezték, hogy akkor nem kéne az intézményt "közigazgatásinak" nevezni, mivel az olyan közszolgáltatást ír le, ami alapvető alkotmányossági okokból távolságot kéne tartson a napi politikától.
Az új megahivatalok kialakításával a Fidesz a második lépést teszi a vidék életének teljes uralása felé. A 2007 és 2013 között összesen 1800 milliárd forint fejlesztési keret felett rendelkező regionális fejlesztési tanácsok élén már villámgyorsan végrehajtották a "szükséges" személycseréket: olyan vezető fideszes politikusokat bízva meg az irányításukkal, mint Cser-Palkovics András (Közép-Dunántúl), Manninger Jenő (Nyugat-Dunántúl) vagy a parlamenti agrárbizottsági elnök, Font Sándor (Dél-Alföld). Az új megyei igazgatás erős átpolitizálásával immár a megerősített felügyeleti jogkörű területi hatósági vonal is kormánypárti irányítás alá kerül - ennek természetes folyományaként pedig jelentősen csökken a helyi önkormányzatok önállósága. Az új hatalmi láncban egyetlen gyenge szem sem marad - és ha emiatt újabb vita támad az EU illetékeseivel, még akkor is megéri.
