Az ostobaság ünnepe – Horthy-mellszobrot avattak Budapesten

  • narancs.hu
  • 2013. november 3.

Belpol

Istentiszteletnek volt meghirdetve, soha véget érni nem akaró ömlengés lett belőle, némi paranoiával: az első bécsi döntés 75. évfordulóján ifj. Hegedűs Lóránt és a Jobbik Horthy Miklós-mellszobrot avatott a Szabadság téri Hazatérés templomában.

Mától a Hazatérés templomába igyekvő híveket egy nagyméretű Horthy-mellszobor fogadja, amit lehet provokációnak tartani, pedig sokkal inkább szégyen – a református egyház szégyene. Mert lehet, hogy Horthy „nagy református” volt, de annyira talán mégsem, hogy egy templom kapujában bámuljon a járókelőkre. Pláne egy református templomnak a kapujában, ahol bálványimádásnak amúgy sincs helye. Ám ez ifj. Hegedűs Lórántot – aki körülbelül annyira református lelkész, amennyire Marosán György volt pék – vélhetően egy cseppet sem zavarja, hogy bálványa, Horthy Miklós immár a sajátjának tartott templomból néz farkasszemet a közeli szovjet emlékművel.

false

 

Fotó: magyarnarancs.hu

Lehet, hogy koreográfiájában istentisztelet volt tíz órától a Szabadság téren, de a valóságban ez nem volt más, mint egy végtelenül unalmas, önmagát ismétlő Jobbik-pártrendezvény, ahol a szónokok jó sokszor elmondták, hogy harmadik bécsi döntésre volna szükség, meg erős kezű kormányzóra. Ja, persze. (A gondolatmenet következő eleméig valahogy sohasem jutnak el e derék magyarok: a mindezzel járó háborúig.) Amúgy a beszédek nagy része Horthyt nemcsak nemzetmentőként, a 20. század legnagyobb magyar politikusaként, Szent István, Kossuth és Széchenyi méltó utódaként, de egyúttal a németek ellenségeként próbálta beállítani. Gyöngyösi Márton (Jobbik) azt találta mondani: „Amíg lehetett, amíg függetlenségünket, szuverenitásunkat tartani lehetett, egészen 1944 tavaszáig ellenállt a destruktív, szélsőséges ideológiáknak, és megtartotta hazánkat a történelmi hagyományaihoz méltó magyar úton.”

false

 

Fotó: magyarnarancs.hu

A szoboravatást megelőző több mint kétórás ceremóniát folyamatos harangzúgás kísérte. Nem véletlenül – a tér másik oldalán megjelenő, sárga csillagot viselő ellentüntetők, akik tíz órakor, az esemény rajtja idején jóval többen voltak, mint a templomba érkezők, azt skandálták, hogy „Hazaáruló!”, „Tömeggyilkos”, „Nácik haza!”. Egy ideig sikerült is túlkiabálniuk a harangokat, de mivel csak fél órát engedélyeztek nekik a demonstrációra, többségük a szobor leleplezése előtt távozott a  helyszínről. Amivel csak-csak sikerült komolytalanná tenni az ellentüntetést.

Ennek ellenére a szoboravatók körében a jobb- és különösen a szélsőjobboldal kedvelt érzelme, a paranoia jelen volt. A templomi hallgatóságot azzal riogatták, hogy veszélyben vannak, az ellentüntetők bármikor akcióba léphetnek; a téren megjelentek a bordósapkás készenlétisek is, de az esemény különösebb incidens nélkül zajlott le.

false

 

Fotó: magyarnarancs.hu

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."