1989-ben, amikor újjászerveződött a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), a katolikus egyház szerepének kérdése ilyen erővel nem vetődött fel. Ugrin Emese, a KDNP akkori főtitkára azt mondja: eleve nem akartak kötődni a klérushoz - a szellemi elődnek tekintett Barankovics-pártnak is ez volt az alapállása. Valójában világias, keresztényszocialista alakulatot képzeltek, ám a "szocialista" szó sokak számára nem csengett jól.
Balog Zoltán, Orbán Viktor egyik bizalmasa, legfőbb egyházügyi tanácsadója hangsúlyozza: a kezdet kezdetén sem volt "vallástalan" a frakció: az első ciklus fideszes képviselői közül például Németh Zsolt, Pap János, majd később Varga Mihály világi vezető tisztségeket töltött be egyházánál, Sasvári Szilárd teológiát tanult a Pázmányon. "A Fidesz antiklerikális volt, de sosem volt ateista párt" - magyarázza az anno a KDNP-nek címzett fideszes beszólásokat Balog. Szerinte a Fidesz a politika felől közelít a valláshoz, a KDNP a vallás felől a politikához.
A Fideszben a letaglózó 1994-es választási vereség után kezdett erősödni a nyilvánosság előtt is a ,,keresztény" jelleg. Már azonban a kilencvenes évek legelején szerveződött a pártban és körülötte egy - főként protestáns - laza egyházi kör. (Balog is akkor került oda barátja, Németh Zsolt hívására.) Õk - lelkészek és egyéb egyházi tisztségviselők - Fidesz-tagokként vagy -szakértőkként, -szimpatizánsokként még a Liberális Internacionálé pártjához kapcsolódtak. Köztük már akkor kirajzolódott egy stratégia arról, hogy a Fidesz miként kapcsolódna a vallásos világhoz. Közelíteni kellett a katolikus egyházhoz (amiben, "bármilyen furcsa", nagymértékben segítette a pártot a református lelkész Balog Zoltán).
Hogy ezeknek az embereknek mekkora szerepük lehetett a Fidesz irányváltásában, mérni nemigen lehet. Ám hogy Orbán gondolkodásmódjára hathattak ezek az évek, azt Balog sem tartja kizártnak. Akárhogy is, amióta Orbánnak teljhatalma van, társadalmi-ideológiai meggyőződése (és annak formálódása) igen fontos a párt egészére nézve.
Orbán a kilencvenes évek közepétől már rendszeresen részt vett - gyakran a barátjává lett Semjén Zsolttal - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) rendezvényein, nemritkán Lanczendorfer Erzsébet (ma a KDNP-frakció tagja) meghívására. Az Osztie Zoltán plébános által vezetett KÉSZ, amelynek nagy a befolyása a katolikus értelmiségre, jelentős szerepet játszott abban, hogy Orbánt elfogadják a "vallásos jobboldalon".
1997-ben már nem is volt meglepő, hogy nagyrészt a Fidesz frakciója fogadta be a KDNP "menekültjeit", amikor totálissá vált a harc Giczy Györggyel (aki egyébként korabeli nyilatkozataiban éppen a Fideszt sejtette a KDNP szétverése mögött). A nyilvánosság előtt Varga László ("Laci bátya") tűnt fel a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségbe (MKDSZ) tömörült volt KDNP-sek vezéralakjaként. (Nem először játszott efféle szerepet. Ugrin Emese úgy emlékszik, amikor ők az 1990-es választások után még csak gondolkodtak, legyen-e kormányzó párt a KDNP, "betoppant hozzánk Varga László, hogy megkötötte a koalíciót az MDF-fel és a kisgazdákkal; csak néztünk, hisz se képviselő, se párttisztsége, se felhatalmazása nem volt, néhány nappal előtte érkezett Amerikából, az Országgyűlés alakuló ülésére hívták mint régi keresztény-demokratát".)
Az események mozgatója mégsem elsősorban Varga volt, hanem néhány szürke eminenciás. Például az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, Nógrádi László, aki anyagilag is támogatta az MKDSZ-t. ,,Megengedhettem magamnak, hogy a képviselői költségtérítést ne a saját céljaimra fordítsam. Az MKDSZ rendezvényeihez vagy utazási kiadásokhoz járultam hozzá" - precizíroz. Mások ennél többről beszélnek, de nyilván ő tudja jobban. Azt ő sem cáfolja, hogy a végül bírósági úton "visszaszerzett", gazdaságilag padlón lévő KDNP talpra állításába is beszállt. S még néhány tehetős kereszténydemokrata, így a jelenlegi frakcióvezető-helyettes, Rubovszky György. Nyilván nem a Fidesznek akarták kikaparni a gesztenyét. Valójában sokkal nagyobb volt a befolyásuk, mint a kívülállók gondolnák. És mindinkább Semjénben látták a jövő emberét.
Pedig - bár az 1989-es újrakezdéstől fogva KDNP-s, és 1990-ben már a frakció hivatalvezetője, titkára, szóvivője volt -
Semjén kicsit messziről
rajtolt. 1997-ben még az MDF képviselőcsoportját választotta. Ezt azzal indokolja, hogy személyi kötődések miatt döntött így, emellett élt benne a remény, hogy mégis létrejöhet egy korábban tervezett kereszténydemokrata unió - a Magyar Demokrata Fórummal. Évekig nem is csatlakozott a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséghez, noha az elődszervezetnek tekinthető Barankovics-platformnak alapító tagja volt. (Adalékként meséli: emiatt mint "liberálist" zárták ki a pártból.) Egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkárként kanyarodott - 1998-ban - a Fideszhez. Pontosabban: a klérus ragaszkodott a személyéhez. És amikor az ezredfordulón tett egy kitérőt az MDF gründolta Békejobb felé (amelyben, akkori szóhasználattal, Semjén "személyében képviselte a kereszténydemokráciát"), amit Kövér Lászlóék ellentmondást nem tűrően tétettek ad acta, az egyház segítségével úszta meg a fideszes haragszomrádot.
A 2002-ben törvényes jogaiba visszahelyezett KDNP egy évre választott elnöke, az akkor 92 esztendős Varga László egy idő után ugyancsak - a klérus által szinte nyíltan támogatott - Semjénnek akarta átadni tisztségét. Mindemellett Varga - miként az a Semjén Zsolt elnökölte KDNP honlapján írva van - "sohasem hagyott kétséget abban, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnököt tekinti az egységes magyar kereszténydemokráciát is magában foglaló keresztény, nemzeti és demokratikus szövetségi rendszer természetes és nélkülözhetetlen vezetőjének. 't nemcsak szövetségesnek, hanem egyértelműen kereszténydemokrata politikusnak tekintette."
Mindazonáltal Semjén megválasztásával eldőlt - ami korábban itt-ott felvetődött -, hogy Orbán Viktort semmiféle pártunió nem röpíti hivatalosan is a kereszténydemokraták vezetőjének pozíciójába. Számolnia kell a saját oldalán egy újabb önálló politikai erővel.
Már csak azért is, mert a teológus (és szociológus) Semjén Zsolt legendásan jó kapcsolatban áll a klérussal. Sok papot, püspököt ismer, többen közülük tanárai voltak, Erdő Péter is. Így az a kép él róla, hogy ismert és hű katolikusként egyengeti az utat Orbán előtt a klérus felé. Különösen erősödik e vélekedés, mióta Erdő Péter a magyar katolikus püspöki kar feje. Van viszont, aki bizton állítja: Semjén jelenlétében Orbán sosem tárgyalt hivatalosan Erdő Péterrel, legfeljebb protokolláris eseményeken. Semjén erre mosolyog, és a fejét rázza.
S vajon milyen szerepe lehetett Orbán efféle kapcsolatainak ápolásában Harrach Péternek, aki évekig referensként dolgozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Püspökkari Titkárságán? Nem jelentős. Ráadásul Harrach poli-tikájában jobban dominált az Orbán iránti hűség, mint egy valóságosan is önálló kereszténydemokrata párt újrakovácsolása. Alapból elfogadta, hogy Orbán Viktor a hazai kereszténydemokrácia vezetője. Addig érezhette magát igazán jó helyzetben, amíg bizonytalan volt, visszavehetik-e a hatalmat a Giczyvel szemben állók a KDNP-ben. A szociális és családügyi tárca, amelynek 1998-ban az élére került, tökéletesen elegendő volt neki. Mint kormánytag, meghatározónak látszó kereszténydemokrataként dörmöghetett neki és egyházának tetsző dolgokat. Annak idején ő mondott olyasmiket, amilyeneket mostanában Semjén. (Persze mindkettő a saját stílusában.)
A mai állapotnak persze a Fidesz is tud örülni. Hisz néhány kereszténydemokrata alapelvet azért kínos volna képviselniük. Mennyivel egyszerűbb lett volna például az európai alkotmány dolgában is ez a felállás - hiszen azt úgy kellett megszavaznia a Fidesznek (soraiban a kilógó kereszténydemokratákkal), hogy Isten és a keresztény szellemiség végül nem volt benne. Most már a KDNP markánsan tiltakozhatna - a klérus nagy örömére.
Buda Péter egyházpolitikai szakértő távolabb néz: bár a hazai klérust nyilván motiválja politikai szimpátiája, elsősorban a Vatikánra figyel, s a "tanító egyház" szolgálójaként annak intencióit igyekszik érvényesíteni akár a törvényhozásban is. Buda állítja: az egyetemes katolikus egyház arra törekszik, hogy közvetlen befolyása gyengülésének ellensúlyozására civil szervezeteken keresztül juttassa az embereit a hatalom legfelső köreibe, és így érvényesítse akaratát. Ezt már a múlt század elején nyíltan célul tűzte ki a Katolikus Akció - jelenti ki -, s később a mostanában sokat emlegetett Opus Dei is.
Semjén nem tagadja: szokott magánemberként is beszélgetni püspökökkel, ismeri a politikáról alkotott véleményüket. Ám kiemeli: semmiféle egyházi állásfoglalás nem született arról, legyen-e önálló KDNP-frakció; más dolog, hogy akikkel ő találkozott, azok helyeselték.
Az előzőek fényében különös jelentősége lehet annak, amit állítólag Erdő Péter mondott egy magánbeszélgetés során, miszerint a KDNP "a katolikus egyház lándzsájának hegye". A pártelnök-frakcióvezető ezt kizártnak tartja: nemhogy Erdő Pétertől, de egyetlen püspöktől sem hallotta ezt. S azt hallotta-e bárkitől - firtatjuk -, hogy netán ő is
az Opus Dei tagja?
"Az Opus Dei papja, Fülöp atya jó barátom, többször részt vettem nála lelkigyakorlaton - ismerteti a helyzetet Semjén Zsolt -, nagyon tisztelem az alapító Escrivát, meglátogattam római sírját is, de nem vagyok a szervezet tagja. Megmondanám, ha így lenne, mert nem igaz, amit az Opus Dei politikai szerepéről állítanak."
Az "egyébként immár komoly tudományos és politikai viták tárgyát képező vatikáni törekvésekben" látja Buda Péter "a legvalószínűbb magyarázatát" többek között annak, hogy "a parlamenti pozíciókiosztások során a KDNP a titkosszolgálatok ellenőrzéséért felelős - tagadhatatlanul nem éppen evangéliumi profilú - nemzetbiztonsági bizottság elnöki tisztét szerezte meg". Kiemelve, hogy Simicskó Istvánt, a testület elnökét nem gyanúsítja semmivel, "a hangsúly nem az ő személyén van". Ámde: "Tény mindenesetre, hogy a katolikus egyháztól nem idegen a politikai és titkosszolgálati kulcspozíciók megszerzésére irányuló törekvés. Az Opus Dei alkotmánya például szó szerint a szervezet egyik fő csapásirányaként jelöli ezt meg, és sokak előtt ismert lehet az óriási port kavart, kettős ügynökként néhány éve megbukott Robert Hanssen esete is, aki az FBI szovjet- illetve oroszellenes elhárításának egyik vezetőjeként - mint a lebukása után folytatott vizsgálatok során kiderült - egyben az Opus Dei tagja is volt."
A mosolygós Simicskót nehéz lenne elképzelni elvakult egyházi ügynökként. Azt mondja, őt lepték meg legjobban a fejlemények. Valójában a honvédelmi bizottságba pályázott (hiszen az elmúlt években a Fidesz egyik szakpolitikusa volt), de a parlamenti pártok egyezsége alapján a KNDP a nemzetbiztonsági elnöki tisztét kapta. Cserébe fideszes - Balog Zoltán - vezeti az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi grémiumot. Orbán Viktor erejét mutatja, hogy érvényesíteni tudta ezt az akaratot. (Hisz nyilván egymás közt is egyezkedtek a frakciószövetség pártjainak vezetői.) Figyelemre méltó, hogy az egyházakkal - köztük a katolikus püspöki karral - tartandó kapcsolat és az ő álláspontjuk képviseletének fő pozíciója a parlamenti tevékenység e szférájában a Fidesznek jutott, és nem a KDNP-nek. Nehezen feltételezhető, hogy a klérussal ne zajlott volna valamilyen informális egyeztetés.
Orbán Viktor
kétségkívül nagy súlyt helyez a katolikus egyházzal, benne magas rangú papokkal ápolandó kapcsolatokra. S ezt az egyház különböző módokon el is ismeri: magánlátogatás a pápánál, rangos vatikáni kitüntetés (a Pápai Nagy Szent Gergely Rend első fokozata, amit református ember még sosem kapott meg), pásztorbot Balás Béla megyéspüspöktől. (Semjén Zsolt pedig tagja a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek, illetve a pápa 1999-ben a Pápai Nagy Szent Gergely Rend negyedik fokozatával tüntette ki.) Orbán személyét mára elfogadták a katolikus püspöki karban. Ebben közrejátszott Balog, illetve Semjén hathatós kapcsolatépítő tevékenysége, de természetesen neki magának (és egykori miniszterelnök mivoltának) döntő szerepe volt. Előbb inkább az idősebbek kedvelték meg, elsők közt Pápai Lajos. Orbán szívélyes viszonyban van Erdő Péterrel is. Balog Zoltán így fogalmaz: "Erdő Péter kitüntetett figyelemmel kíséri Orbán Viktor politikai mozgását." A fiatalabbak - akik egyre nagyobb számban vannak jelen a püspöki karban - szorosabb kapcsolatot ápolnak Semjénnel. Többek szerint kettős folyamat zajlik: a harcosabb, a "radikális keresztény" vonal gyengülését jelzi a testület nemegyszer élesen fogalmazó titkárának, az ifjabbak közé sorolható Veres Andrásnak megyéspüspöki kinevezése - Budapesttől eléggé messzire, Szombathelyre. (Persze, lehet ez tevékenységének jutalma is.) Egyelőre az látszik: noha a püspöki karnak alighanem tetszik az önálló KDNP-frakció és Semjén küldetéstudata, legalább annyira bíznak Orbánban is. Az is jelez valamit, hogy létrejött a jobboldali frakciószövetség, természetesen Orbán Viktor vezetésével. A katolikus egyház őt tekinti a hazai kereszténydemokrácia, tágabban a jobboldal vezérének. Ami nem jelenti azt, hogy ne kedvelnék legalább annyira Semjén Zsoltot is, aki magánemberként és politikusként képviseli a katolikus elveket - amiket szívesen átültetne a klérus is az állam hétköznapi gyakorlatába.
