„Büszkén vállalom” - Szanyi Tibor, az MSZP EP-képviselője

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2016/22. (06. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Négy év után megpróbálja megint: a szocialisták első embere lenne, és győzelemre vinné a pártot, Mészáros Lőrincet pedig börtönbe küldené. Halló, itt a kapitány beszél!

Magyar Narancs: Négy évvel ezelőtt már próbálta megszerezni az elnöki posztot, de akkor nem sikerült, 2012 tavaszán Mesterházy Attilát választották újra. Ezután pár hónapig egész jól álltak a közvélemény-kutatásokban, a Jobbikot simán előzték, mára viszont jócskán lemaradtak mögöttük, szép emlék csak a második hely, valamint a négy évvel ezelőtti, teljes népesség körében mért 18 százalékos népszerűség. Mi történt?

Szanyi Tibor: Sokakat meglepett az akkor kapott 31 százalékom. Mesterházyval vitánk nem is sokban volt, inkább csak a választásra való felkészülésről különbözött a véleményünk.
Ő úgy vélte, hogy 2014-ben elnöki kampányt kell folytatni, azzal tudjuk felemelni az MSZP-t, én meg úgy gondoltam, inkább a gyökerek kieresztése a fontos, a helyi szervezetek bevonása, erősítése. Nem tudni, mi lett volna, ha az én elképzelésem valósul meg. Akkori beszédemben nem mondtam, de barátaim közt említettem, ma is mondom, hogy a közvélemény-kutatáson elért eredményeink már nem is egy görbére, hanem egy egyenes vonalra hasonlítanak. A stabil vonal pedig általában a halottakra vonatkozik… Igen, 2012-ben az elnökválasztás után szépen ment fel az MSZP, emlékszem olyan mérésre, ahol a biztos szavazóknál a 33 százalékot is érintettük, boldog volt a párt, hogy milyen jól megy ez. A bajok akkor kezdődtek, amikor ennek az „összefogócskának” az alapjai kezdtek kirajzolódni, mint hogy beszállt Bajnai. Utána már nem tudtunk tovább erősödni. A lényeg, hogy 2010 óta van ez a 10-12 százalék. Ezzel pedig, két évvel a választás előtt, nehéz győzelmi álmokat dédelgetni. Ha Tóbiás József folytatni szeretné az elnökségét, a pártnak semmilyen győzelemi esélye nincs.

MN: Szóval Tóbiás rossz elnök.

SZT: Nem ezt mondom. Csak amit csinál, azzal nem lehet győzni. Vannak szervezeti eredményei, de a népet ez nem rázza fel.

MN: Ha az MSZP győzni akar, akkor az ilyen elnök nem jó.

SZT: Ez nem így működik. Sajnos a szocialista párton belül vannak olyan erők is, amelyek a fennálló status quóban érdekeltek.

MN: Tessék?

SZT: A NER-rel való kollaboráns kollégákról beszélek.

MN: Meséljen erről! Kik ők?

SZT: Nem tudom név szerint felsorolni őket…

MN: Szerintem fel tudná, ha akarná.

SZT: Ha akarnám, igen. Mármint a leginkább megfoghatókat. Csak nem akarom. Szám­talan olyan helyzet van, ahol a prominenseink létrehoztak valami modus vivendit. Nekik marhára nem hiányzik, hogy egy meglendült MSZP miatt ellehetetlenítsék őket. Meg utánuk egy halom tényleg fontos emberüket. Szóval ez nem gyerekjáték.

MN: Ezzel most azt mondja, hogy az MSZP-t átjárja a korrupció. Amiről beszél, az a politikai korrupció mintapéldája, a lekenyerezés.

SZT: Nem az MSZP-t, hanem az egész politikát, és nem a korrupció, hanem a megállapodások kényszere. De a politika csak erről szól.

MN: Ebben biztos?

SZT: A politikában leginkább érdekek vannak, nem?

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

MN: Na és elvek? Értékek?

SZT: Az elvek és az értékek érvényesítése a politika elsődleges érdeke. A politikusok az érdekvonalak átrendezgetésével haladnak előre. Ebben az országban is le kell számolni azzal az illúzióval, hogy majd idealista széplelkek gondolkodása dönti el a politikát. Hát nem! Itt kőkemény érdekek vannak. De rengeteg fideszesről feltételezem, már ugrana ki a fenébe, csak nincs hova. Nem az országgyűlési képviselőkről beszélek, ők mind velejéig romlottak. De a helyi kisfideszesek gyomra már nem veszi be, amit Orbánék művelnek. Az, hogy az érdekek mentén valaki valamit csinál, az önmagában még nem korrupció. Csak annyit mondok, ha egy kisvárosban stabilizálódott a politikai status quo, ott senkinek nem hiányzik, hogy ez felboruljon.

MN: Ilyen hely Zugló? Ott a szocialisták korábban Karácsony Gergellyel együtt védték a Ligetet, most pedig a Fidesszel együtt már támogatják a projektet.

SZT: Ők csak azt akarják, hogy merev elzárkózás helyett tárgyaljon a polgármester.

MN: Egy zöld politikusnak nehéz tárgyalni fakivágásokról.

SZT: Moment! Én úgy tudom, az idegesítette fel a helyi képviselőinket, hogy Karácsony a háttérben, nem transzparens módon kezdett tárgyalni a Ligetről. Amúgy ez egy pragmatikus történet, két dolog közt lehet választani. Vagy ordibál az ember és odakötözi magát minden egyes fához, amit aztán úgyis ki fognak vágni, vagy próbálja a helyzetet valamennyire javítani. A zuglóiak érdeke, hogy a lehető legkisebb sérüléssel ússza meg mindenki ezt a dolgot. Jogos politikai irány, hogy „gyerekek, mentsük a menthetőt”, és ne legyen egy országos méretű szenvedéstörténet. Legyen minél kevesebb kár, ez lehet cél, de ezt csak tárgyalva lehet elérni.

MN: Térjünk vissza az MSZP-re. Mesterházy egyik emlékezetes lépése volt a „nagy öregek” háttérbe szorítása. Ezt utólag jó húzásnak tartja?

SZT: Nem tudom, az volt-e. Ez Attila részéről egy kísérlet volt, hogy helyet csináljon az ifjú gárdájának. Csakhogy ez nem így működik. Kifelé ezzel lehet valamit kommunikálni, de befelé nem ilyen egyszerű. Ezzel szemben azt mondom, hogy aki teheti, lépjen egyet előrébb! Senki se lépjen hátra!

MN: Visszahívna valakit akár tanácsadónak, ha győz? Lendvait, Szekerest vagy Kovácsot?

SZT: Ha én visszahívnék valakit a nagy generációból, az Katona Béla (alapító MSZP-tag, 1996 és 1998 között a párt alelnöke, 1990-től 2010-ig országgyűlési képviselő – N. G. M.) lenne.

MN: Puch László volt pénztárnokot nem?

SZT: Nem. Semmiképp.

MN: Semmiképp?

SZT: Ebben nálam van egy kis érzelem is. Úgy nem lehet bánni székházakkal, ahogy a szocialista párt tette, már kettőt dobtunk magunk után. Mondhatnám azt, hogy Puch László elpukkantott két székházat. Ebből nekem a Köztársaság tér fáj igazán.

MN: Miért?

SZT: Mert azon a téren született a magyar munkásmozgalom 1869. augusztus 22-én. Tudniillik az ottani gázgyárban volt az első magyar munkástüntetés, szebb nevén sztrájk.

MN: És abból a székházból lőtték az embe­reket ’56-ban.

SZT: A magyar Országgyűlés alagsorában pedig korábban kínzókamrák voltak. A Vadász-terembe meg beterelték a magyar arisztokrácia tekintélyes hányadát a vörös terror idején, és ott kínozták meg lőtték őket. Sok épületből lőttek, vagy épp azt lőtték. Ettől utólag nem kell megijedni. A magyar Országgyűlésnél rosszabb emlékű ház kevés van a földön. Ott hozták meg a zsidótörvényeket. Mitől szép az a ház?

MN: Az MSZP esetében egy pártról beszélünk, az az épület pedig egy nagyon terhelt helyszín volt. Nem ideális mai pártközpontnak.

SZT: Először a Köztársaság téri házból nem lőttek senkit. Azt kezdték el lőni. Az ott lévők meg védekeztek, persze. A vége meg az lett, hogy őket mészárolták le. A budapesti zsinagóga is eléggé terhelt emlékű hely, mégiscsak az „A” zsinagóga. A gettó is rossz emlékű, mégis az ma a bulinegyed.

MN: Ez szerintem más, de ne ragadjunk le. A hírek szerint pár hónapja eladták a Jókai utcait is, és most nincs székházuk.

SZT: Nincs.

MN: Az egykori pénztárnokról ejtsünk még egy szót. Mi igaz az egykori Puch–Simicska-paktumról? A 70-30 világról? Ismer sztorikat?

SZT: Nem tudom, mi volt igaz belőle. Annyit tudok, hogy működésem során egy árva fityinget nem láttam semelyik mutyiból, amelyről ezek a legendák szóltak. Marhára örülök, ha Puch László sok pénzt csinált, csak kár, hogy abból az MSZP egy árva fillért se látott. Szerintem bőven látszik rajtunk a pénztelenség. Voltam már kampányfőnök, például a 2014-es uniós kampányban, akkor úgy le volt gatyásodva a párt, hogy a kampánybüdzsénk nulla forintról indult. Szóval örülök, hogy a pártomon és az összes társamon ott a bélyeg, hogy tolvaj gazemberek vagyunk, ám ebből a mesebeli pénzből mi egy vasat se láttunk!

MN: Hogy töltené fel a pártkasszát? Volt egy közel 800 milliós bevételük a Jókai utca után, eközben van kétmilliárd forint adósságuk is. Ez elég mínuszos ügynek tűnik.

SZT: Pedig nem annyira rossz a helyzet. Jelenleg három forrásból kapunk pénzt. Ott a párt-, az alapítványi és a frakciótámogatás, azaz még ebben az átkozott rezsimben is évi 1,2 milliárd forintot kap az MSZP, durván egyharmad-egyharmad arányban. Az adósságszolgálatunk eddigi teteje 170 millió forint volt az adott évben. Ha tehát a pártnak van évi 400 millió központi bevétele, s ahhoz jön egy éves szintű 150 milliós adósságszolgálat, akkor ez nem kellemes szituáció, de azért bele se kell halni. És egy párt legálisan is tud pénzt gyűjteni.

MN: Hogyan?

SZT: Az amerikai kampányban technológiák egész sora van kidolgozva erre.

MN: Tehát feltüntetné, hogy ki, mennyivel támogatja az MSZP-t.

SZT: Fel, bizony.

MN: És lenne olyan, aki ma Magyarországon ezt bevállalná?

SZT: Lenne, jó műsorra megveszik a jegyet.

MN: Nem is az, hogy jó műsor, inkább az lehet probléma, hogy aki megjelenik azon a listán, az máris kitesz magára egy céltáblát.

SZT: Nem vagyok ebben biztos. Minden pedagógus azt hitte, hogy kirúgják, ha tiltakozik, ám amikor együtt mozdultak meg, mégsem rúgták ki őket. Meg kell ezt jól szervezni, akkor nem lesz baj.

MN: Dögös pártot akar az MSZP-ből csinálni. Ez mit jelent?

SZT: Az a dögös párt, amely belső és külső karakterében is ütős. Ha stílusod van a kinézetben, a mondanivalóban és a cselekedeteidben is, és még becsületes is vagy és nem hazudozol összevissza – erről beszélek én. A dögös párt olyan, amire csettintenek. Olyan, mint egy dögös nő vagy pasi.

MN: Jó, de hogy működik egy „dögös párt”? Mit csinál másképp?

SZT: Itt a XIII. kerületben az MSZP egy dögös párt képét adja ki. Mindent megnyertünk, amit meg lehetett.

MN: De ez a XIII. kerület. Nincs még egy ilyen hely az országban.

SZT: Ez a baj. Én ilyenné akarom tenni az egész országot. És a XIII. kerületben a rendszerváltás óta a lakosság fele kicserélődött, azaz nem a múltból élünk, hanem a napi munkából. És nem beszélünk összevissza. Nem akarom ekézni a pártomat, de időnként kinyílik a zsebemben a bicska, amikor hallom, miket nyilatkozik egyikünk-másikunk. Nálam a XIII. kerület a minta, Tóth József alkotása. Helyi szinten kell megszerezni a területet, a cél, hogy mindenhol legyenek élő sejtek.

MN: Hangsúlyosabb baloldali karaktert szeretne.

SZT: Egy baloldali párt ma már nem lehet híján a kapitalizmuskritikának. Márpedig az elmúlt ötven évben, ami tönkretette a világot, az a neoliberalizmus volt. Itt volt a válság, ami nemhogy a neoliberalizmus pusztulását hozta, hanem épp megerősödését.

MN: De ha ennyi baja van a neoliberalizmussal, hogy húzta évekig egy Gyurcsány vezette koalícióban? Hogy érezte ott magát?

SZT: Pocsékul. Akkor is ugyanez volt a bajom.

MN: De azért megszavazta, amit kellett.

SZT: Ezt azért így nem lehet mondani. Amikor Gyurcsány 2006-ban előállt a konvergenciaprogrammal augusztusban, akkor én teli torokkal üvöltöztem vele, hogy ezt a neoliberális őrületet nem tudom elképzelni az MSZP politikájaként. Csatáztam végig. Bajnainak is mondtam, egész pontosan leírtam, nem tudom támogatni őt, ha nem viszi le a távhő áfáját öt százalékra. Levitte.

MN: Ha már Gyurcsány. Múlt héten volt az őszödi beszéd tizedik évfordulója. Mit csinált ebből az alkalomból? Ünnepelt vagy gyászolt?

SZT: Semmit. Anno, amikor eljöttem este az üdülőből, forgó gyomorral ültem kocsiba. Nem a beszéddel volt a problémám, annak csak a manipulációk miatt tulajdonítanak jelentőséget. Az akkor vázolt gazdaságpolitikai kép, meg a megszorítások tömkelege, hát ezektől voltam ki. Mert piszkosul nem ezért kampányoltam.

MN: És mondjuk ott, a beszéd után nem fordult meg a fejében, hogy kiszáll az MSZP-ből? Hiszen ha ennyire mást képviselnek, mint maga…

SZT: Az MSZP-t sosem hagynám ott! Erre nem gondoltam. Hogy az MSZP aktuális vezetőjét megdöntsem, arra igen.

MN: Mármint Gyurcsányt?

SZT: Igen. A Népszabiban 2007-ben felvetettem, hogy a Ferinek el kéne ballagnia. Lett is belőle botrány. Vele azt a neoliberális kurzust láttam visszaköszönni, ami számomra a legnagyobb métely.

MN: És a gazdaságpolitikában meddig menne a balosságban? Megelégedne több munkavállalói joggal, progresszív adózással és szélesebb szociális hálóval, vagy egy ilyen chávezi tempót vinne államosítással meg újraelosztással?

SZT: Eszembe sincs a magántulajdont államosítani. Amúgy a Fidesz sem államosít, csak elvesz, aztán újraprivatizál. A szerencsejáték ennek a legjobb példája, amit visszavettek, majd odaadtak a Vajnának. De nem a vadkapitalista viszonyok közt akarok gondolkodni. Azt mondom, bővítsük fel a formákat! Legyen magán-, szövetkezeti, önkormányzati és állami tulajdon. Ma csak az első és az utolsó kategória létezik. Egyenrangúságra törekednék, hogy kiegyenlítsék egymást. A multiknak meg üzenem, hogy adózzanak! Többet, mint most. Mindenki ott fizessen minden adót, ahol jövedelme keletkezik, adózatlanul ne vigye ki a nyereséget onnan, ahonnan szerezte. Ez amúgy európai szándék is, foglalkozunk ezzel az EP-ben.

MN: Tegyük fel, egyszer lesz majd egy kormányváltás. Mit kezdene az orbáni örökséggel? A vagyonokra, a földekre, trafikokra gondolok.

SZT: A „kommunizmus” után is volt kárpótlási folyamat. Létezik ez, legitim visszacsinálni valamit.

MN: Visszavenné a földeket?

SZT: Minden további nélkül. Fideszék alatt szinte mind csalással került haveri kezekbe, ezek bűnügyek. Lesznek perek, lesznek elkobzások, és a földek mennek vissza állami tulajdonba. Most még falaz nekik az államigazgatás, de majd onnan is mennek börtönbe.

MN: Hogy? Börtönbe küldené Mészáros Lőrincet is?

SZT: Simán, sokakat még. Az iktatót nyilván nem, de mondjuk azokat a földhivatali főnököket, akik ezekben a mutyikban benne vannak, őket már igen. A másik az, hogy a diktátorok által összeharácsolt vagyonnak több mint a fele meg szokott kerülni előbb vagy utóbb. Azok a pénzek, amiket ezek az alakok külföldre menekítettek, amiket Orbán, Simicska vagy Kékessy Dezső az indonéz meg svájci számlái­ra küldött, azok tekintélyes része visszatekerhető. A transzferek megmaradnak, tudjuk, hogy tíz éve ki utalt kinek, hova. Ehhez csak egy megerősített ügyészség kell, és ennek a vagyonnak öt év alatt talán a kétharmada visszaszipkázható. Mindenkinek, aki ebben benne volt, utána kell menni. A 10-20 főkolompos elkapása nem megoldhatatlan.

MN: Leisztinger Tamást hova sorolja?
Ő baloldali üzletemberként volt számon tartva, most viszont Diósgyőrben új edzőközpontot avat Orbán Viktorral. Áruló?

SZT: Nem az. Az oligarcha az oligarcha. Ő pedig az. Mi más lenne? Üzletel, ennyi.

MN: Ugyanakkor Leisztinger és a szintén MSZP-s elnökjelölt Molnár Gyula jó viszonya közismert. Szocialista visszatérésre készülne Leisztinger?

SZT: Hallom én is ezeket a dolgokat.
A pénzemberek megpróbálnak beavatkozni a politikába, ebben semmi rendkívüli nincs. És nem féltem egyik oligarchát sem. A Fidesz prominenseiről járja az a hír, hogy a fél horvát tengerpart már övék. Kikötők, szállodák, villák. Leisztinger ha elad most egy magyar szállodát, lehet, ott vesz egyet. Ki tudja?

MN: Mit szól Molnár Gyula pártelnöki koncepciójához? Demokratikus összefogást sürget, nyitást.

SZT: Ezek az ideológiai, meg a „ki kivel legyen” típusú kérdések csak egy budapesti kávéházban témák, ugyanez Kelet-Magyarországon már senkit nem érdekel. Ez az egész ügy 50 ezer szavazót, ha megmozdít. Ezért nem is éri meg. Nyitás? Ezt most tényleg kérdem Gyulától, hogy melyik az az ajtó, ami annyira zárva van, hogy se mi, sem ők nem tudták kinyitni? Az értelmiség, a szakszervezet, a „pártcsalád”? Mit kell itt kinyitni? Ki akar bejönni vagy kimenni? Képzavaros nekem ez az egész… Én a szavazópolgárokkal foglalkozok, nem mással. A választó pedig azt nézi, hogy melyik párt kínálatától lesz jobb az élete. Ez nem ideológiai kérdés, az embereket az nem érdekli. Ha érdekelné, akkor nem lenne ez az átjárás balról a szélsőjobb felé.

MN: Nem kínos, hogy sok helyütt volt szocik szavaznak a Jobbikra?

SZT: Dehogynem.

MN: És van ötlete, hogy szerezné vissza ezeket a voksokat?

SZT: Pár napja voltam Szabolcs-Szatmárban. Beszéltem Veres Jánossal, kérdeztem tőle, nektek mi a legnagyobb gondotok? És ott nem azt mondják, hogy a Fidesz, hanem azt, hogy a Jobbik térnyerése. Erre meg azt mondom, hogy a Jobbik térnyerése nem politikai indíttatású, inkább szervezeti. Ők ott vannak minden településen, mi meg nem. Így nem lehet nyerni. Ha van egy pasi, aki mindennap udvarol egy nőnek, a végén úgyis ő nyer, és nem az, aki távol van. Ez szervezeti kérdés. Oda kell menni a polgárokhoz, egyenként mindenkihez, meg kell kérdezni, hogy mi a gondja, miben tudunk segíteni. Mi ezt csináljuk itt a XIII. kerületben. És ennek van huzatja, itt más nem tud labdába rúgni. Az is benne van az anyagomban, hogy látni akarom a szavazóköri felelőseinket, mind a tízezret.

MN: Ennyi tagja nincs is az MSZP-nek.

SZT: De ettől még lehet tízezer helyi felelősünk, nem kell párttagnak lenni. Tagból ma van 4-5 ezer, aki ilyen célból hadra fogható. Ezt fel kell építeni. Előbb akarom látni a szavazóköri felelősünket és az önkormányzati felelőseinket. Ez a cél 2017 közepére. Utána térünk rá az országgyűlési képviselőkre. Ha az MSZP-t nem én fogom vezetni, akkor annak van nagy esélye, hogy mindez megy a kukába.

MN: Mármint a párt?

SZT: Igen. Ha Tóbiás folytatja, abban nincs benne a nyerés esélye. Harangozó Tamás esete más, ő jó szónok, de egyelőre nem látjuk a programját. Molnár Gyula esetét kockázatosnak látom, de ez bármelyik polgármesterrel így lenne. Ugyanis bármelyikük hasraütésszerűen megvádolható, és bilincsben elvihető a mai világban. Amint történt Hunvalddal, Hagyóval, kis híján Verókkal, Hiszékennyel. Minden polgármester adott el vagy vett telket, épületet, avagy vett fel, illetve rúgott ki alkalmazottat. Belülről nézve Gyulával az a gondom, hogy kitartó híve ennek az „összefogás remake”-nek, ami ugyanúgy bukta lenne, mint amilyen 2014-ben volt.

MN: Tehát külön indítaná az MSZP-t.

SZT: Erős MSZP-ben gondolkodom. Egy olyan „naprendszerben”, ahol mi vagyunk a legnagyobb bolygó. A politikában is van gravitáció. De a lényeg most az, hogy én alapvetően más tematikát akarok behozni az MSZP-be, mint ami eddig volt. Egészségügy, idősügy, oktatás és gyermekjólét – ezekről akarok beszélni a következő hetekben, erről szól a nyilvános, mindenki számára elolvasható programon. Ezekről a témákról alig beszéltünk az elmúlt években, minden másról igen. A baloldali programok erről szólnak, a baloldal külföldön is ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Ez érinti meg az embereket. Az pedig óriási tévedés, hogy én majd Brüsszelből irányítanám a pártot. Én itt vagyok, Magyarországon. Annyi előnyöm van, hogy a magyar, illetve az európai parlamentben is felszólalhatok. Nevesített székem van itthon, meg az EP-ben is. Ez talán nem hátrány. Amúgy itthonról járok külföldre, nem fordítva.

Mai programok
MN: Akadt pár eset az elmúlt években, ami egy kissé indulatos, nem túl megfontolt, olykor túlzásba eső politikus képét közvetítette önről. Ezeket aligha engedheti meg pártelnökként. Vissza tudná fogni magát?

SZT: Horn Gyulától kezdve minden valamirevaló politikusnak voltak „nem túl megfontolt, olykor túlzásba eső” dolgai. Ezzel ne legyen gondunk! Ebben a szakmában az a szép, amikor az ember nem veszíti el a nép szókincsét, de megtanulja a szalonokét is. Ha újlipótvárosi vagánynak neveznek, büszkén vállalom, közgazdászdoktori fokozatom, öt nyelvismeretem, olasz, spanyol kitüntetésem, négyszeres egyéni országgyűlési képviselői győzelmem mind tények. Részese vagyok a legbefolyásosabbak közé sorolt baloldali agytrösztnek, a londoni Policy Networknek, beverekedtem magam az EP élmezőnyébe is. Ha ennél jobb vezetőt keres az MSZP, én abban is partner vagyok.

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2016/22. (06. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    persky
    2016. június 17., péntek 17:50
    Szanyinak ugyanúgy szava nincs az országról, konkrétan arról, hogy miből lesz itt többletérték, vagyis lóvé, mani, steksz, dohány meg effélék, mint az összes többi egészen hülye MSZP-s politikusnak. Akikkel együtt ugyanúgy kórusban szidják a neoliberalizmust, mint Orbán és a többi tolvaj, mert a neoliberalizmus valóban nem arról szól, hogy osszuk el, ami valahogy megtermelődött, és főleg nem arról, mit lehet abból leemelni pontosabban ellopni valamilyen központi újraelosztásban, ahogy Szanyi szavaiból is világosan kiderül. A neoliberalizmus új érték teremtéséről szól és nem a meglevő ellopásáról.

    Szanyinak ezért kavargott a gyomra, amikor arról hallott harangozni valamit Öszödön, hogy valahogy mindenképpen működőképessé kellene tenni az országot, különben végünk. Ettől Szanyi rosszul lett.

    Megértem. Ettől Magyarországon minden politikus rosszul van. MSZP, Fidesz, Jobbik, stb., a sort
    folytathatnám. És nemcsak azért, mert semmihez sem értenek, hanem azért is, mert egy értékteremtésre képes országban igen kicsi a politikusok hatalma. Ezért törekednek ennek megakadályozására bármi áron. Isten mentsen meg Szanyitól, az MSZP-től, Orbántól meg az összes többi tehetetlen, ingyenélő csirkefogótól.

    Ugyanakkor milyen mélyen jellemző. Az egyetlen ember, aki tényleg szólni mert arról, hogy most már tényleg csinálni kellene valamit, mert lerohad rólunk a szaros gatya, az az ember ma az ország leggyűlöltebb politikusa. Ráadásul, mivel mindenben igaza volt és lett, ma ezért már külön is gyűlölik, még az eddigieknél is jobban.

    Ez ma Magyarország. A Szanyik és Orbánok világa.

    Tíz évvel ezelőtti állapotunkhoz képest sokat romlottunk, de vigasztaljon mindenkit, hogy tíz év múlva még ennél is sokkal szarabb lesz minden. Mert Európa utolsói vagyunk ugyan miattuk, de minél jobban lemaradunk, nekik viszont annál nagyobb a hatalmuk.



  2. 1
    grrr
    2016. június 17., péntek 14:12
    " A választó pedig azt nézi, hogy melyik párt kínálatától lesz jobb az élete."

    Na itt a gond. Innen jön az, hogy csak ígérni kell és ugrik rá a nép.

    Azaz nem intelligensnek, klassznak, nagyformátumúnak kell lenni - hát, az ugyi nem igen értékelik ezek a fránya népek, ugyi...hanem ígérni kell, ígérni, ígérni.

    Nem azzal kell törődni, hogy olyan személy legyen a párt elnöke akiben megbíznak és megbízhatnak a népek, akiből kinézik, hogy hatalmi pozícióban a legjobb, legtisztességesebb döntéseket fogja meghozni, hanem mindenféle marhasággal kell beetetni a boldogtalan lakosokat, az hoz szavazatokat a konyhára.

    Szanyi pl. a börtönbe küldené a fideszeseket - ez a kilátás kellemes a már amúgy is turbóhisztériában leledző ellenzéknek - megspékelve azzal, hogy azok a fideszesek akik most a parlamentben vannak velejükig romlottak.

    Normális emberi lény - tehát nem a Szanyi - pontosan tudná, hogy a fideszes lopások (szeretett Viktorunk nem az a Teréz Anya) le vannak papírozva. Igen nehéz lenne beléjük kötni és ha valaki ezt eröltetné akkor itt nem kormányzás lenne a Fidesz után hanem ámokfutás.

    Bár, ahogy az ellenzéket elnézem sokuknak a leghőbb vágya ámokot futni.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Sinkó Eszter és Kincses Gyula
Mi várható az egészségügyben?
Harc a független bíráskodásért
Interjú a lengyel ombudsmannal
Horváth Viktor író
Tankom – könyv 68-ról
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra