„Drága Slomó, te is egy migráns vagy, bármennyit is mosolyogsz rájuk, nekik csak egy migráns leszel”

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. július 26.

Belpol

Radnóti Zoltán interjút adott a Narancsnak, szóba került Köves Slomó is.

Hosszú interjút olvashatnak Radnóti Zoltánnal, a Mazsihisz Rabbitestületének elnökével a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban. Az apropó: egy friss, a hazai zsidóságot vizsgáló felmérés, az interjú nagyobb részében erről beszélgettünk a rabbival.

Radnóti Zoltán

Radnóti Zoltán

Fotó: Sióréti Gábor

Végül azonban szóba került Köves Slomó is, aki az EMIH-hel az elmúlt években állami javakban egyre gyarapodó birodalmat épített ki – erről épp mi számoltunk be a legalaposabban nemrég.

Radnóti Zoltán – aki korábban illette már kritikával Kövest – most sem fukarkodott a szavakkal: „Köves Slomó ezzel az attitűddel senkit sem képvisel, a magyar zsidóságot végképp nem, vagy csak minimálisan. Kiderül ebből a kutatásból, hogy a magyar zsidóság egyértelműen liberális és baloldali, legfeljebb konzervatív centrista, de itthon ez a jobboldali réteg hiányzik. Ami Izraelben teljesen bevett, természetesen. Érdekes, eszembe jutott nemrég a levelem újra, amikor Hollik a francia–horvát meccs előtt kiírta azt a furcsa mondatot, hogy a franciák a bevándorlóország, a horvátok meg a keresztények. És akkor arra gondoltam, hogy drága Slomó, te is egy migráns vagy, bármennyit is mosolyogsz rájuk, nekik csak egy migráns leszel. Lehet begyűjteni milliárdokat jó projektekre, lehet egy zsinagógát megszerezni a Várban, Szentendrén, lehet még vásárolni tíz ingatlant, húsz ingatlant, lehet, lehet. Híveket viszont nem lehet pénzért vásárolni. A magyar zsidósághoz nem lehet azon az úton eljutni, amin Köves Slomó jár. Nekem pedig addig kell így beszélnem erről a kormányról, amíg olyan gesztusokat tesznek, amelyek a magyarországi zsidóságnak, mint kisebbségnek, mint nem keresztény kisebbségnek, mint korai bevándorlóknak, fájó pontok. A migránskampány, a Szabadság téri emlékmű, a Soros-kampány pedig fájó volt.”

Olvassák a teljes interjút, mert sok érdekesség lesz benne!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.