„Viktor! Ne haragudj a közvetlenkedésért, de ismerjük egymást jó ideje” – így kezdte a miniszterelnökhöz címzett levelét Kontler László, aki egykoron együtt tanult Orbán Viktorral a brit egyetemen. A Facebookon nyilvánossá tett írás nagyot ment az interneten. A CEU tanárával, volt rektorhelyettesével Németországból hazajövetele után ültünk le beszélgetni többek között Orbán Viktorról, a viszkető tenyérről és CEU jövőjéről.
Viktor! Amikor '89-ben együtt lógtunk Oxfordban...
A CEU tanára, Kovács Zoltán volt témavezetője „emlékeztető" levelet írt Orbánnak.
magyarnarancs.hu: Hogyan került 1989-ben Oxfordba?
Kontler László: A nyolcvanas évek közepe óta létezett a Soros Alapítvány ösztöndíja, amellyel Oxfordba lehetett kijutni. Én ’88-ban megpályáztam és megkaptam.
magyarnarancs.hu: Mit kutatott kint?
KL: Egyetemista korom óta eszmetörténettel, a politikai gondolkodás történetével foglalkoztam, ami akkoriban eléggé ritkaságszámba ment a történelem szakos bölcsészek között. A ’80-as évek végén Edmund Burke francia forradalomról szóló reflexióinak fordításán dolgoztam, gyakorlatilag a mű kritikai kiadását fejeztem be az oxfordi év alatt.
magyarnarancs.hu: Orbán Viktorral hogyan ismerkedett meg?
KL: Mintha már ’89 előtt is találkoztunk volna, de az futólagos lehetett. Nekem érintőleges kapcsolataim voltak korai fideszes körökben. Igazándiból a repülőn, vagy talán utána, a Heathrow-ról Oxfordba tartó buszon kerültünk össze, ott kezdtünk beszélgetni.
magyarnarancs.hu: Lehet mondani, hogy barátok lettek?
KL: Nem volt ez annyira mély kapcsolat, hogy barátságnak lehetne nevezni. Szimpatizáltunk egymással, jókat dumáltunk. Ő csak az őszi hónapokat töltötte ott, aztán visszajött. Akkor mindenki az itthoni átalakulás lázában égett. Nem sokkal korábban jött létre a Magyar Narancs is, Viktornak is küldték Oxfordba a friss példányokat, mi meg lelkesen olvastuk. Izgalmas időszak volt, mindannyian adtuk az interjúkat boldog-boldogtalannak. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, minden héten összejártunk, hol egy pubban, hol valamelyikünknél találkoztunk, elég intenzív volt az oxfordi Soros-ösztöndíjasok együttléte.
magyarnarancs.hu: Ön soha nem akart politikus lenni?
KL: Nem, közvetlen módon soha nem érintett ez meg.
magyarnarancs.hu: Orbán se hívta akkor a nemrég indult Fideszbe?
KL: Nem igazán merült fel, én mindig kutatói, oktatói pályára készültem. Politikai gondolkodással, a politika elméletével, a történelemben megmutatkozó közéletiséggel foglalkoztam, de hogy közvetlenül részt vegyek a politikában, az nem vonzott.
| ||
magyarnarancs.hu: Mikor találkozott utoljára Orbánnal?
KL: Véletlenszerű találkozásaink voltak. A kilencvenes években szerkesztettem egy szöveggyűjteményt az Osirisnak, klasszikus konzervatív szövegek válogatása volt ez. Azt hiszem, ’98 tavaszán futottunk össze egy mozi előterében, akkor azt mondta: „Laci, nekem nagyon fontos lenne, hogy a konzervativizmus kötet még a választások előtt kijöjjön.” Nem igazán tudtam hova tenni, hogy John Adams vagy Joseph de Maistre szövegei vajon milyen konkrét és közvetlen jelentőséggel bírhatnak az akkor éppen tervezett polgári fordulat végrehajtásának szempontjából… ’99-ben pedig, amikor a Frankfurti Könyvvásáron Magyarország volt a központi téma, és erre az alkalomra már miniszterelnökként eljött Orbán is, szintén összefutottunk valahol.
magyarnarancs.hu: Jól értem, hogy azért írta meg azt a levelet, mert a kormányfő azt mondta a rádióban, hogy „senki se tudja, mi az a CEU”?
KL: Amióta kirobbant ez a botrányos történet, azóta megy a ködösítés, hogy nem lehet tudni, mi az a CEU. Ez már a sokadik ilyen megnyilvánulás volt az elmúlt hónapban, és akkor kicsit elszakadt nálam a cérna. Írtam Orbán Viktor hivatalos címére, mellékelve Kovács Zoltánnak (a kormányszóvivő a CEU-n doktorált, a témavezetője Kontler László volt – G. M.) a levelet, amellyel több dolgot szerettem volna mondani. Orbán Viktor és a kormánya igyekszik egy alternatív valóságot megkonstruálni, illetve többfélét is. Az egyik ilyen alternatív valóságban a CEU nem létezik, mintha ez a huszonöt éves történet kezdettől egy ködös, homályos, igaztalan valami lett volna. A másik alternatív valóságban, amint azt a törvényjavaslat szűkre szabott parlamenti vitájában hallhattuk, nagyon is létezik egy diabolikus szervezet, egy ellenséges, idegen erő, amelynek része a CEU mint a tisztképzője annak a hadseregnek, amelyet a tiltakozó megmozdulásokon láthattunk. Kétféle alternatív valóság létrehozásával állunk szemben, és én megpróbálok az alternatív tényekkel valóságos tényeket szembeállítani.
magyarnarancs.hu: Illetve emlékeztetni Orbánt.
KL: Igen, emlékeztetni Orbán Viktort és azokat, akik az ő környezetében ugyanezt a szöveget fújják, hogy itt van egy tagadhatatlanul létező valóság, amely több mint huszonöt éve az életünk része, és legyen szíves végre tudomást venni róla.
magyarnarancs.hu: Jött már a motoros futár a miniszterelnök válaszával?
KL: Ez elmaradt egyelőre, de a mai napig várom.
magyarnarancs.hu: Önnek mit jelent a CEU?
KL: Azért is engedtem meg a levélben magamnak a személyes hangvételt, mert személyes szomorúságot, személyes csalódottságot, és kifejezetten felháborodást érzek. A CEU nekem és még sokan másoknak nagyon személyes történet. A családom mellett a legjobb történet, ami az életemben megesett velem. Sokan vagyunk, akiknek a fél élete a CEU-ról szólt. Létrehoztunk valamit, ami nagyon jó. Ha nem ismernénk, ami az országban zajlik már hét éve, akkor meg lennénk döbbenve. Így megdöbbenve nem, csak felháborodva vagyunk. Egyik-másik portál úgy kapta fel a levelemet, hogy Orbán Viktor volt iskolatársa szembesíti a miniszterelnököt, Kovács Zoltán volt témavezetője szembesíti a kormányszóvivőt korábbi önmagával…
magyarnarancs.hu: Ez zavarta?
KL: Csak annyiban, hogy ez szerintem önmagában véve nem érdekes. Önmagában véve az sem érdekes, hogy ezek az emberek hálatlanok Soros Györggyel, illetve az alma materrel szemben. Van hálátlan ember, és van, aki változik. Mindenki változik, én is változom, az égvilágon semmi probléma nincs ezzel. Azzal már inkább, hogy ki milyen nyomatékot ad ennek, meg annak, hogy – mint a közelmúltban Hegedűs István ezt megfogalmazta – Orbán nem tudja magának megbocsátani a saját liberális múltját, már kicsit sokan kezdik inni a levét ebben az országban. Kovács Zoltán magatartásában az zavar, és nehezen is értem, hogy a saját befektetett munkáját, a saját teljesítményét sajnálja le a borosta közül kivillanó félmosoly kíséretében, amikor csalást emleget vagy nyegléskedik azzal, hogy nem is tudja, magyar vagy amerikai diplomája van-e. Azt nem tudom, hogy saját magának hogyan számol el azzal a tíz évvel, amit a mesterfokozatába és a doktorijába fektetett. Még ez is rendben volna, a saját nevében mondjon, amit akar, de tízezernyi végzett hallgatótársa, több tucatnyi tanára, a CEU több száz oktatója és a saját nevemben ezt kikérem magamnak.
magyarnarancs.hu: Mennyit ártottak a CEU-nak az elmúlt hónap kormányzati támadásai?
KL: Ha túléljük, és mi ebben elszántak vagyunk, akkor hosszabb távon szerintem jól jövünk ki belőle, mert sokkal többen megismerték a CEU nevét a világban, mint ahányan eddig tudtak róla, az egyetem jelképévé vált az akadémiai szabadságnak. Rövidebb távon viszont hihetetlen kárt és bizonytalanságot okoz. Gondolja el mindenki, hogy hogyan lehet egy ilyen szituációban órára járni, órát tartani, dolgozatot írni, vizsgára készülni, diplomát védeni. És mivel a felvételi eljárás kellős közepén vagyunk, természetesen hogyan lehet fenntartani az érdeklődést a pályázókban…
magyarnarancs.hu: Mit gondol, miért pont most indítottak támadást az egyetem ellen?
KL: Azt hiszem, hogy nem nehéz ugyanazt sejteni mögötte, mint a civil szervezetek szabályozása mögött.
magyarnarancs.hu: Vagyis?
KL: Be kell szüremkedni, tovább kell hatolni a társadalomnak azokba a még független réseibe, ahová a kormány keze eddig nem ért el. Egyértelmű, hogy a törvényre nem azért volt szükség, mert adminisztratív problémák voltak mondjuk a statisztikai adatszolgáltatás terén, vagy mert késedelmes volt egyes, a megváltozott tartalomnak megfelelően átnevezett oktatási programok újraregisztrálása. Ezeket az Oktatási Hivatal felé egyszerű hiánypótlással meg lehet oldani, ahogy az esetünkben meg is történt. Ami a valódi okokat illeti, röviddel a törvénymódosítás megjelenése után az emberi erőforrások minisztere és más kormányzati tényezők elkezdtek utalgatni arra, hogy érkeztek a térségből olyan jelzések, amelyek szerint a CEU-val probléma van, tudniillik innen kikerülnek a diplomás fiatalok, hazamennek és politizálni kezdenek. Horribile dictu. Mintha a politizálás valami ördögtől való dolog lenne. Én el tudom képzelni, hogy sérelmesnek minősül bizonyos meg nem nevezett országokban, hogy a CEU-ban kritikai szellemű oktatás folyik, és azok a fiatalok, akik innen kikerülnek, kérdéseket tesznek fel kifogásolható politikai döntésekről. De hát a politika boldogabb országokban, ahol nem a magyar kormány demokrácia-felfogása a mérvadó, már csak ilyen.
| ||
magyarnarancs.hu: A kormány rendre tagadja, hogy itt az akadémiai szabadság korlátozásáról lenne szó. A lex CEU hogyan csorbítja utóbbit?
KL: A múlt heti vitán a Terror Házában is elhangzott a kormányzati szereplők részéről, hogy milyen jogon beszélünk mi a CEU-ban arról, hogy ez a törvény az akadémiai szabadság megsértése, jóllehet senki nem akarja nekünk megmondani, mit tanítsunk, hogyan tanítsunk. Ilyenről valóban nincs szó, az akadémiai szabadságot abban az értelemben csorbítja ez a törvény, hogy azt teszi kétségessé, taníthatunk-e bármit is. Tudniillik olyan feltételeket támaszt, amelyeket senki nem indokolt meg, amelyek aránytalanok, érthetetlenek, és ellehetetlenítik az egyetem fennmaradását mostani budapesti otthonában.
magyarnarancs.hu: A kormány szerint a választóktól kapott felhatalmazás alapján minden joga megvan hozzá, hogy belátása szerint bocsásson ki törvényeket, és az állam mindenhol szabályozza az egyetemek működését. Hol itt az illetéktelen politikai beavatkozás?
KL: Ez általában véve az akadémiai szabadsággal, sőt voltaképpen a joguralommal kapcsolatos kérdés. Kovács Zoltán ugyancsak a Terror Házában lezajlott vitán azt mondta, ő a CEU-ban azt tanulta, hogy a parlamenti többség birtokában a kormány szuverén törvényhozóként cselekedhet. Rosszul emlékszik, vagy hiányzott az óráról. Modern parlamenti demokráciákban magára a törvényhozásra is vonatkoznak bizonyos szabályok, minimálisan az, hogy a törvénynek világosan kifejtve valamilyen a közjóval kapcsolatos célt kell szolgálnia. Arra a kérdésre, hogy miért kellene a CEU-nak Amerikában megkettőznie a képzéseit, nem jó válasz az, hogy „mert ez a törvény”. Önkényuralkodók szoktak így érvelni. Másfelől persze valóban nem úgy van az, hogy valakinek eszébe jut egyetemet alapítani, aztán növekszik az egyetem, mint a gomba. A közhatalomnak valóban feladata a törvényi keretek kialakítása és betartatása, hogy aztán a működés színvonala fölötti ellenőrzést rábízza az ugyanezen törvényi kereteknek megfelelően tevékenykedő szakmai minőségbiztosító szervekre. Pontosan ez történt a kormány képviselői részéről a némi kajánsággal ugyancsak „politikai beavatkozásként” aposztrofált, az amerikai CEU magyarországi működésének lehetőséget teremtő 1994-es törvény, vagy a CEU mellett a magyar Közép-európai Egyetemet létrehozó 2004-es törvény esetében. A különbség nem az, hogy azokat a rendelkezéseket a CEU iránt „barátságosabb” kormányok alatt fogadták el, és hogy nekünk „jók” voltak. Ezekkel ellentétben a mostani törvénymódosítás egy sok éve autonóm módon, az illetékes amerikai és a magyar akkreditációs szervek szerint kifogástalan színvonalon működő, minden egyéb létező szabálynak megfelelő intézmény további magyarországi ténykedéséhez szab lehetetlen feltételeket. Amelyekkel kapcsolatban sem a törvény elfogadása előtt, sem azóta senki nem állt velünk szóba.
magyarnarancs.hu: Orbánt tartja a lex CEU értelmi szerzőjének?
KL: Azt gondolom, hogy politikai megrendelés érkezett az államtitkársághoz, amellyel egyébként az elmúlt években a kormány és a CEU értékvilága közötti nyilvánvaló eltérések ellenére szakmai alapon, konstruktív módon lehetett együttműködni. Nem tudnám megmondani, hogy ez a megrendelés személy szerint Orbán Viktortól érkezett-e, de a választék ebben a tekintetben elég szűk. Ő tett arra utaló megjegyzéseket, amelyek ezt nem zárják ki. Például a nevezetes „a csalás az csalás”-riportban, vagy amikor arról kérdezték a rádióban, miért szükséges a törvényt gyorsított eljárásban tárgyalni, és azt nyilatkozta: „Tudtuk jó előre, hogy a CEU-nak nagyon erős a nemzetközi beágyazottsága, a hálózata, ezért minél előbb akarjuk rendezni ezt a kérdést.”
magyarnarancs.hu: Szintén egy ilyen rádióinterjúban hangzott el, hogy a miniszterelnök szerint már „sokaknak viszket a tenyere”. Ehhez mit szólt?
KL: Az az igazság, hogy nem vagyok különösebben meglepve már az ilyen kiszólásokon. Egy bizonyos stílus Bayer Zsolttól és a hozzá hasonló forrásokból kiindulva kezd elharapózni magukat szalonképesnek tartó politikusok világában is. Amikor Németh Szilárd a kiseprűzésről és eltakarításról, Orbán Viktor pedig a viszkető tenyérről beszél, az nem áll nagyon távol az olyan típusú megnyilatkozásoktól, amiket az ötös számú párttagkönyv birtokosától hallhatunk.
magyarnarancs.hu: Az elmúlt hetekben elég sokan írtak nyílt levelet, keltek ki a kormány intézkedései ellen. Van ezeknek bármiféle hatása?
KL: Ezek számomra azt jelentik, hogy az a fajta művelt, tanult értelmiségi középréteg, amelyik a valamikori Fidesznek a legfontosabb célközönsége volt, és amelyet bővíteni szeretett volna, az mostanra kijózanodott. Az elmúlt évek fokozatos és elszánt rombolása mostanra elért odáig, hogy ezek az elkötelezett polgári konzervatívok felismerik és gyakorlatilag kimondják, hogy a Fidesz többé nem az ő pártjuk. Ebben az értelemben számomra ez a Fidesz talajvesztését mutatja, és azt, hogy nincs az országban többé olyan előremutató, fejlődést generálni képes csoport, amelyik a mai Fideszt támogatná.
magyarnarancs.hu: Hosszabb távon lehet utóbbi nélkül kormányozni?
KL: Meg fogják próbálni, de újabb, az eddigieknél is iszonyúbb károkozás árán. A társadalomnak a Fideszt még mindig támogató rétegében elképesztően intenzív gyűlöletet sikerült kelteni mindazok iránt, akik másképpen gondolkodnak. Nagyon erősen polarizálódott a magyar társadalom.
magyarnarancs.hu: Ebből mennyire lesz nehéz kilábalni?
KL: Nagyon. Az elmúlt évek szívós munkájával sikerült elérni, hogy azok az állampolgárok, akik ellenkező politikai oldalon állnak, az eddiginél sokkal nehezebben találjanak hangot, vagy legalább verbális agresszió nélkül megférjenek egymással. Ugyanakkor persze ez nem sokban különbözik azoktól az állapotoktól, amelyek mondjuk az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európa egyes országaiban kialakultak az elmúlt tíz–tizenöt év folyamán. Ebből a szempontból a kilencvenes évek egy kellemes aranykor volt, most nehezebb idők jönnek.
