Hétfő délelőtt az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága általános vitára alkalmasnak tartotta a Gyöngyöspata-jelentést, aminek a megtárgyalását - mérsékelt érdeklődés mellett - a képviselők még aznap este lezavarták. Jellemző, hogy a jobbikos Zagyva György Gyula kiborulása a testületi ülésen - falhoz vágta a dokumentumot és lehazugozta Kocsis Máté (Fidesz) bizottsági elnököt - nagyobb figyelmet kapott, mint a késő estébe nyúló országházi vita.
Az előzmények ismeretében mindez nem meglepő. A március vége óta ismert bizottsági jelentés szerint a kormányon kívül mindenki sáros az egy évvel ezelőtt Gyöngyöspatán történtekért: nemcsak a cigánysoron masírozó egyenruhások és az őket támogató parlamenti párt, a Jobbik, de a megfélemlített romákon segíteni akaró civilek, valamint az eseményekre hisztérikusan reagáló "egyes" sajtótermékek és a mindebből politikai hasznot húzni kívánó LMP. A főbűnös - legalábbis a jelentés alapján - azonban a tavalyig Magyarországon élő amerikai vállalkozó, Richard Field, aki pontosan nem körvonalazott okok miatt tudatosan az ország lejáratására törekedett.
Bár a gyöngyöspatai konfliktussal egy évvel ezelőtt a sajtó, így lapunk is sokat foglalkozott (lásd például összefoglalónkat: Két hét mennyország, Magyar Narancs, 2011. június 30.), nem árt röviden felidézni az esetet. Egy idős férfi öngyilkossága ürügyén a helyi Jobbik vezetője, Juhász Oszkár a "cigánybűnözés" megfékezésére a faluba hívta "járőrözni" a feloszlatott Magyar Gárda egykori tagjaiból alakult Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet (SZJPE) - az akció 2011. március 1-jén indult. Március 6-án a Jobbik gyűlést tartott a településen, amelyen felszólalt Vona Gábor országos pártelnök is; a legfeljebb kétezresre becsült tömeg fele nem helybéli volt. A demonstráció végén a résztvevők jó része végigvonult a cigánysoron. A tüntetés után jelentek meg Gyöngyöspatán, és csatlakoztak az SZJPE "járőreihez" a Véderő és a Betyársereg tagjai is. Abban mind a parlamenti bizottság, mind a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tavaly szeptemberi alternatív jelentése, mind a helybéli források egyetértenek, hogy az addig is fennálló fenyegetés ezek után vált nyílt, leplezetlen megfélemlítéssé; az utóbbi két paramilitáris szervezet tagjai esetenként ostorral, fokossal fenyegették a helyi cigány lakosságot. A gyöngyöspatai kisebbségi önkormányzati képviselő nyílt levélben kért segítséget a kormánytól, nem sokkal később pedig jogvédő szervezetek fordultak a belügyminiszterhez a jogbiztonság helyreállításáért. A járőrözés pro forma március 16-ig tartott, de a szélsőjobboldali rendfenntartók ezek után is gyakran megjelentek a településen. Különösen a Véderő aktivizálta magát, miután (azóta elhunyt) vezetője a cigánysor közelében szerzett telkeken a húsvéti hétvégére (április 23-24.) "kiképzőtábort" hirdetett. Ennek közeledtével aztán megszaporodtak az éles helyzetek, amelyek kisebb-nagyobb verekedésbe torkolltak a romák és a véderősök között. (A feszültséget az is fokozta, hogy előzőleg a Jobbik és a hozzá közel álló civil alakulatok szokásos mondandójukkal turnéztak a környékbeli településeken.) A megelőző heteket félelemben töltő cigányok kiszolgáltatottságát látva a faluba érkező Richard Field a Magyar Vöröskereszt segítségével - megelőzendő egy lehetséges konfliktust - a húsvéti hétvégén budapesti és szolnoki üdülőkbe szállíttatta a helybéli cigány nők és gyerekek többségét. A kívülállók számára is érzékelhetően a kormány csak azután reagált érdemben a gyöngyöspatai eseményekre, hogy az utaztatást néhány hazai, majd nemzetközi orgánum a cigány lakosság evakuálásaként értékelte. Április 22. után (ekkor hagyták el a romák Patát) a faluba vezényelt rendőrök száma a sokszorosára nőtt, aminek eredményeként a hatóság előbb a tervezett "kiképzőtábort" hiúsította meg, utóbb pedig fokozatosan felszámolta a paramilitáris alakulatok fenyegető jelenlétét. Igaz, a 26-án kitört tömegverekedést meggátolni nem tudta. Az összetűzésben jobbára nem romák sérültek meg. Noha kiderült, hogy a véderősök és a "betyárok" provokáltak, a verekedés után csak cigányokat vettek őrizetbe.
Ítélettel kezdve
Az országgyűlési testület - amelynek teljes neve "Az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság" - három fő felelőst nevez meg: a polgárőrségről szóló törvény "akkor még meglévő joghézagát" kihasználó Jobbikot (és a hozzá köthető szervezeteket, amelyek "tudatosan állítottak elő közbiztonságilag instabil helyzetet, melyből politikai tőkét kovácsoltak maguk számára"); Richard Fieldet, mert az általa "Gyöngyöspatán végzett 'humanitárius' tevékenység csak megtévesztés volt", mivel "tevékenysége Magyarország és a kormány hazai és nemzetközi közvélemény előtti lejáratását célozta"; és végül az LMP-t, illetve "a hozzá köthető jogvédő szervezeteket", amelyek "a Jobbik által mesterségesen előidézett társadalmi feszültséget politikai hisztériakeltés céljára használták fel". A jelentés összegző megállapítása szerint "tevékenységük jelentős kárt okozott, mivel Magyarország nemzetközi tekintélyét akkor próbálták megingatni, amikor hazánk az Európai Unió soros elnöki tisztét töltötte be".
Minimális rosszhiszeműség nélkül is világos a bizottsági végkövetkeztetés iránya, amely hézagmentesen illeszkedik a hibát hibára halmozó, és a gazdaság-, valamint külpolitikai kudarcokat szabadságharcos retorikával leplezni igyekvő központi marketingdumához. Azaz Magyarország kormányát a külső és belső ellenség összehangoltan, szakadatlanul támadja - és Gyöngyöspata nyilvánvalóan ennek egyik epizódja. A dokumentum hemzseg az ilyesfajta, tényként kezelt feltevésektől - ennek szép példája Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár monológja, aki április 22-én a Csillebércre vitt gyöngyöspatai cigányoknál járt. "Akikkel ott beszéltem, elnök úr, azok a Vöröskereszttel álltak kapcsolatban, tehát ők azon túl, hogy Richard Field milyen jó ember, nem tudtak mást ebben az ügyben elmondani. Inkább azt a hangulati váltást tartottam furcsának, ami a beszélgetés folyamán kialakult. Én ott több időt töltöttem, tehát az elején valóban derűs és örömteli jelentéssel érkeztek, hogy milyen jó az, hogy a hétvégét itt lehet tölteni, de utána egyszer csak megjelentek részben ugyanazok az emberek, és már jajveszékelve a menekülésről beszéltek. Tehát nyilvánvalóan ott, a csoportban is dolgoztak olyanok, akik a hangulatért felelősek voltak, és úgy gondolták, ezt inkább el kellene rontani. (...) számomra teljesen egyértelmű, hogy Richard Field úr szerepe nem egyszerűen csak humanitárius segítségről szól, hanem valamiféle hangulatkeltésről két perc alatt. (...) Erről az akcióról még azt is el tudom képzelni, hogy emberbaráti akciónak indult, ezt egyébként nem vitatnám, de azt, hogy a sajtóban ez hogyan kapjon nyilvánosságot, és hogyan járuljon hozzá egyébként ahhoz, hogy Magyarországot lejárassa, részben talán ennyit még idehozhatok, mert ez nem tűnik majd valamifajta személyes érintettségnek, de hogy részben hiteltelenítse azt az európai roma stratégiai keretet, amit elindítottunk az elmúlt fél évben, ez nem kérdés. Hogyha ennek nincs egy szervezett formája, nem állnak ott a tudósítók az első perctől a buszok mellett, akkor ez nem történhetett volna meg. Tehát úgy gondolom, itt, ebben az esetben mindenképpen egyértelmű a szándékosság, nemcsak feltételezhető, hanem meg is állapítható."
Az, hogy a jelentésnek mire kell majd kifutni, már az eseti bizottság tavaly júniusi felállításakor is nyilvánvaló volt. Az erről rendelkező országgyűlési határozat ugyanis kilenc pontban foglalta össze a testület feladatait, és e kilencből négy közvetlenül, egy pedig közvetve a gyöngyöspatai cigányok húsvéti utazására, valamint Richard Field ténykedésére vonatkozik. Aligha túlzott a TASZ, amikor tavalyi alternatív jelentésében a határozatot az ötvenes évek koncepciós perirataihoz hasonlította.
Evakuálás vagy üdülés?
A bizottsági (pontosabban: fideszes) interpretáció kulcsa a "húsvéti utaztatás". A testület szerint Richard Field a Magyar Vöröskereszt által már régóta szervezett programra épült rá, és alakította azt úgy, hogy - megtévesztve cigányokat, magyarokat, bel- és külföldet - evakuálásnak tűnjék. A legfőbb bizonyíték erre a nemzetközi sajtó naprakészsége, amely szélsőjobboldali terror alatt élő cigányokról írt, és előbb voltak információi az eseményekről, mint magának a magyar kormánynak. Richard Field célja ily módon a testület szerint világos: befeketíteni a magyar kormányt (azaz magát Magyarországot). Hogy pontosan miért is volna ez jó neki, az nem egészen világos a jelentésből; még akkor sem, ha a dokumentum egyébként köztudott dolgokat sorol Field és az LMP kapcsolatáról (az amerikai üzletember pénzzel támogatta annak idején a frissen alakult LMP választási kampányát). További bizonyíték a testületi többség szerint, hogy - több mint két évtized után - Field visszatelepült az Egyesült Államokba (amit az üzletember a szélsőjobboldali fenyegetésekkel indokolt), és nem jelent meg az eseti bizottság előtt. "Ezzel a magatartásával tovább erősítette a gyanút, hogy a Gyöngyöspatán végzett 'humanitárius szolgálata' csak álca volt, amellyel lejáratta Magyarországot, illetve a kormányt mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény előtt. Ehhez a tevékenységéhez hathatós segítséget kapott a magyar közvélemény előtt ismert jogvédőktől és szervezetektől, akik működésükkel elősegítették, hogy a Gyöngyöspatán kialakult konfliktusból az LMP politikai hasznot húzzon" - tárja fel az összefüggést a bizottság. (Field egyébként nyílt, valamint külön a bizottságnak írt levélben utasította vissza az országgyűlési határozatban vádként megfogalmazott állításokat.)
Arra, hogy a testület értelmezése helyes-e, a választ nem Field vagy a Fidesz, vagy az LMP ténykedésének az értékelése adja meg, hanem a tények. Fideszes politikusok és az eseti bizottság is "régóta szervezett" vöröskeresztes üdültetési programról beszélnek - miközben a gyöngyöspatai cigányok április 18-án kezdték a Gyöngyöspatáról való tömeges (átmeneti) menekülést szervezni. Field és a vöröskereszt egyik gyöngyöspatai illetőségű tagja másnap (19-én) érkezett a faluba Tábi László polgármesterhez egy létesítendő tanoda érdekében. Tábi azonban épp aznap mondott le egészségügyi okokra hivatkozva (valójában a településen kialakult szélsőjobboldali dominanciától megijedve). A cigányok helyzetével és szándékával, valamint a "kiképzőtábor" napok múlva esedékes nyitásával szembesülve Field úgy döntött, segíti a cigány nők és gyerekek időleges távozását. Helyi vöröskeresztes társán keresztül kapcsolatba lépett Selymes Erikkel, a Magyar Vöröskereszt igazgatójával, aki segítséget ígért ehhez. Az első csoport roma április 22-én hagyta el a falut.
A csillebérci tábor vezetője az aznapi hírműsoroknak úgy nyilatkozott, hogy annak a hétnek az elején érdeklődtek nála szabad helyekről. Selymes nem sokkal később azonban - összhangban az ügyben közben beindult kormányzati kommunikációval - ugyancsak "régóta szervezett üdültetésről" kezdett beszélni, noha önmagának is ellentmondva továbbra is azt állította, hogy Field április 19-én kereste meg az ötlettel. A TASZ ezek után Csillebércen érdeklődött, ám ott akkor már nem voltak hajlandók nyilatkozni. Field a nyílt levelében megértéssel fogadta a tőle lényegében elhatárolódó Selymes gesztusát; az amerikai úgy vélte, Selymes a magyar kormány maradék hitelét igyekszik óvni. Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő nyilatkozatai pedig arra utalnak, hogy Selymessel annak "fordulata" előtt telefonbeszélgetést folytattak.
Mindent összevetve aligha kétséges: a jelentés következtetése nem szilárd tényeken, hanem szimpla kommunikációs trükközésen (nem evakuálás, hanem korábban elhatározott program), továbbá a kormányzati nyomásgyakorlás hatására megváltoztatott nyilatkozatokon alapul.
Aki nem hibás
Az eseti bizottság jelentésében valójában az a legérdekesebb, ami hiányzik belőle. A dokumentum - a tényeket ismét csak kevéssé tisztelve - alig valamit ír a rendőrség április közepe előtti, és főleg a március 1. és 16. közötti működéséről. (Vagy ha ír is, csak dicsérőleg.) Holott annak, hogy a Gyöngyöspatán gerjesztett etnikai konfliktus elfajulhatott, kizárólag a hatóság kezdeti tétlensége az oka. E tétlenség pedig annak a politikai bizonytalanságnak a következménye, ami a Fideszt időnként jellemzi a szélsőjobboldallal szembeni fellépéskor. A Fidesz kétségtelenül nincs könnyű helyzetben: vidéki bázisa, de kistelepülési önkormányzati embereinek is nem elhanyagolható hányada a párt és a Jobbik közötti szürke zónában tanyázik. Elsősorban is azért, mert az ő gondjaikra úgymond a szélsőjobboldal ad csak világos választ. E rendkívül összetett problémahalmaz, benne a kelet-magyarországi vegyes lakosságú falvak problémáival, hosszú évtizedek következménye, annak rossz kezelését méltánytalanság lenne a mindenkori kormánypárt (így most a Fidesz) nyakába varrni. A cselekvés felelőssége azonban mindig a kormányé: és azért, hogy két hétig lényegében semmi nem történt az egyre súlyosbodó etnikai konfliktus csillapításáért, egyedül a kormányzat okolható. (Nem mellesleg az, hogy az állam késedelmesen reagált erőszak-monopóliuma megkérdőjelezésére, demoralizálta például a rendőrséget is - lásd: "Ez már nemzetbiztonsági kérdés is", Magyar Narancs, 2011. március 31.) Világos útmutatás híján a rendőrség ugyanis a szokásos óvatosságával reagált, sőt kezdetben inkább támogatta is a járőrözést. (Gond nélkül engedélyezte például az egyenruhások március 6-i cigánysori masírozását; az aznapi tüntetésen a szélsőjobboldali szónokok külön ki is emelték a rendőrség "korrekt" hozzáállását.) Az események alapján egyértelmű: a jogvédők "hisztériája", az LMP, valamint egy amerikai magánszemély akciózása, a hazai és a nemzetközi médiafigyelem kellett ahhoz, hogy a kormányzat határozottan beavatkozzék. Ami aztán nemcsak a húsvét utáni gyöngyöspatai rendteremtésben nyilvánult meg, hanem abban is, hogy az azóta született törvényi szabályozás egyértelműsítette a Magyar Gárda-típusú paramilitáris szervezetek büntethetőségét.
A szélsőjobboldal a gyöngyöspataihoz hasonló megannyi hazai red alert zone felrobbantásával igyekszik helyzetbe kerülni. Nem vitás, hogy ezzel a Fidesz is tisztában van. Ám a jelek szerint továbbra is úgy próbál fellépni ez ellen, hogy közben a szélsőjobbos szavazókra kacsintva össztüzet zúdít mindenki másra is. Ami épp oly álságos magatartás, mint amilyen álságos az eseti bizottság Gyöngyöspata-jelentése is.
