Magyar Narancs: Soha ekkora érdeklődés nem nyilvánult meg a mentelmi bizottság munkája iránt.
Rubovszky György: A szabadon választott parlamentben először fordul elő, hogy közvádas ügyben a magyar miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztését indítványozták. Olyan már volt, hogy miniszterelnökök egy-egy beszéde nyomán feljelentést tettek becsületsértés, rágalmazás miatt. Ám azoknak se súlyuk, se jelentőségük nem volt, következményük sem nagyon lett. Ez viszont közvádas, és a legfőbb ügyész indítványozta.
MN: Ön kiegészítéseket vár az ügyészségtől. Hiányosan küldték át az iratot?
RGY: Nem. Viszont csak azt tartalmazza, miért kérik a mentelmi jog felfüggesztését. Az ezt alátámasztó dokumentumokat azonban nem csatolták. Azt tervezem, ha a bizottság többi tagja is egyetért ezzel, hogy írok a legfőbb ügyésznek egy levelet, amiben megkérem, egészítsék ki az anyagot. Május 17-re össze is hívtam az ülést. Úgy döntöttem, az Országgyűléshez érkezett okiratot nem adom ki. A testület tagjai az irodámban tanulmányozhatják, jegyzetelhetnek is, de másolatot nem kapnak. Ha ők úgy ítélik meg, hogy elegendő, ami most a rendelkezésünkre áll, akkor 24-én tárgyaljuk az ügyet, amelyre természetesen Gyurcsány Ferencet is meghívjuk, s előadhatja álláspontját.
MN: Gyurcsány ismeri a főügyészségi átiratot?
RGY: Nem, de bármikor megismerheti. A titkárság munkáját úgy szerveztem, hogy ha azt óhajtja, akár este fél tizenegykor is módja van rá, hogy betekintsen az ügyészségi anyagba.
MN: Máskor is ilyen óvatos, hogy nem adja ki a kezéből senkinek? Vagy mindenképpen meg akarja teremteni a korrekt eljárás feltételeit?
RGY: Mindig erre törekszem. Volt már példa rá, hogy egy kiosztott mentelmi indítvány teljes egészében megjelent a Népszabadságban, noha a bizottság eljárásai titkosak.
MN: A volt miniszterelnök kijelentette, hogy lemond mentelmi jogáról.
RGY: A képviselők jogállásáról szóló törvény ezt csak szabálysértés esetén teszi lehetővé.
MN: Mit szól ahhoz, hogy jelenleg két legfőbb ügyésze van az országnak? A másikat Budai Gyulának hívják. Hivatalból vizsgálódik, intézkedik, feljelent.
RGY: Ezt nem mi találtuk ki. A szocialista Keller Lászlónak ugyanez volt a feladata. A kormányfők mindig kerestek valakit, akit megbízhattak ilyen teendővel. Egyébként a konkrét ügy nem is Budai Gyulától indult el, hanem az akkor még parlamenten kívüli párt mai frakcióvezetője, Schiffer András tett feljelentést.
MN: Nem lenne ésszerű az ügyészséget a kormány alá rendelni, és akkor egyértelmű lenne, hogy a mindenkori kormányzat felelős a vádhatóság tevékenységéért?
RGY: Ez a kérdés eldőlt 2010-ben.
MN: Pedig a KDNP-ben felmerült?
RGY: Mindenkiben fölmerült, de ezt a vitát lefolytattuk 2010-ben.
MN: A legfőbb ügyész és kollégái dolgában mégiscsak kellett változtatni az alkotmányozás során, éppen a korhatár ügyében, igazodván a bírókéhoz.
RGY: Az alaptörvény zárószavazása előtti héten sarkalatos kérdések változtak meg. Így került bele a bírói életpálya felső korhatárával kapcsolatos rendelkezés is. Én személy szerint is vitatkoztam, nyilvánosságot is kapott a dolog. Mondtam, hogy az ügyészségi törvény decemberi módosításakor nem vettük ki a hetven évet, most akkor miért kell beletenni az Alkotmányba a bíróknál? Erre azt mondták, hogy igazam van, legyen így az ügyészeknél is. Ugye, Szili Katalin képviselő asszony kezdeményezte, hogy a bírók életkorának alsó határa harminc esztendő legyen, ezt egészítette ki Lázár János azzal, hogy az öregségi nyugdíj korhatáráig tart a bírói életpálya. Bekerült a bizottság elé ez a kapcsolódó indítvány, de a testület akkor leszavazta. Ez történt április 5-én, kedden reggel, én akkor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén voltam. Csütörtökre öszszehívták az alkotmányügyi bizottság rendkívüli ülését, ahol már elfogadták. Én ott ellene beszéltem és ellene szavaztam.
MN: Egyedül?
RGY: Nem. Hatan szavaztunk ellene a jobboldalról. Április 11-én a javaslat már bizottsági módosító indítványként került az Országgyűlés elé, amely elfogadta. Április 11. és 18. között, hogy a koherenciazavart kiküszöböljük, zárószavazás előtti módosítóként bejött az ügyészségre való kiterjesztés is.
MN: Közben összeült a Fidesz és a KDNP frakciója, majd közösen rábólintottak?
RGY: Annyira zsúfolt volt az az időszak, hogy nem volt lehetőség a külön frakcióértekezletekre. Meg együttesekre sem. Sok mindent az ülésszak előtti siófoki tanácskozáson már megbeszéltünk, amiből ki is szivárgott egy csomó információ. E két részkérdés viszont a munka hevében dőlt el.
MN: Nincs ilyenkor az, hogy fiúk, milyen helyzetbe hoztatok bennünket?
RGY: A kifogásaim nagy részét méltányolták. Nagyon lényeges kérdés, hogy alapvetően azt is mérlegelni kellett, ha nem szavazom meg, s azt vállalom, maradjon a hatályos, ideiglenes Alkotmány. Csak úgy, dafke, nem lehet ellene szavazni. És hangsúlyozom, nem parancsuralmi döntés alapján alakultak a dolgok, hanem az én két fő problémámat megoldották.
MN: Azt tudja, ki lesz az főbíró? Vagy legalább hallott valamit?
RGY: Még az sem biztos, hogy Baka Andrásnak idő előtt távozni kellene a posztjáról.
MN: A Legfelsőbb Bíróság Kúriává átnevezése nem elegendő Baka András elmozdításához.
RGY: Persze hogy nem. Van azonban ennél nagyobb hiba is. A Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés még hat évre választotta, a Kúria vezetőjének a mandátumát az új alaptörvény viszont kilenc esztendőben állapította meg. Átmeneti rendelkezést kell találni, vagy kimondani, hogy a kilenc esztendőre szóló választás először a jelenlegi főbíró megbízatásának lejárta után alkalmazandó.
MN: Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem szerepel az új Alkotmányban, noha az eredeti koncepcióban még benne volt. Sőt, ön egy korábbi parlamenti felszólalásában hangsúlyozta a testület szerepét.
RGY: Valóban, ilyen elnevezés nincs az új Alkotmányban. Még nem dőlt el semmi. Az áll az új szövegben, hogy a bírósági önkormányzatoknak beleszólásuk lesz a szervezet igazgatásába.
MN: A KDNP keresztényszociális pártként határozta meg magát.
RGY: Nem, nem. Hatvan évvel ezelőtt, amikor Barankovicsék a pártot megcsinálták, vita volt arról, hogy milyen nevet viseljen. Végül Demokrata Néppárt lett. Akkor hivatkoztak arra, hogy a két háború közötti keresztény kurzus miatt hagyják ki a keresztény szót. Mi az alapszabályunkban deklaráltan a Barankovics-párt utóda vagyunk, és nagy becsben tartjuk az akkoriakat. Az 1989-ben újjáalakult Kereszténydemokrata Néppárt első elnöke idősebb Keresztes Sándor lett, aki a Demokrata Néppártnak is országgyűlési képviselője volt.
MN: Semjén Zsolt pártelnök többször hangsúlyozta a párt keresztényszociális jellegét is...
RGY: A KDNP mindig is szociálisan érzékeny volt. Ezért is szerepelnek alapelvei között az erre vonatkozó pápai enciklikák. A másik lényeges kérdés, hogy a párt a történelmi keresztény egyházak társadalmi tanításai mentén politizál.
MN: Az egykulcsos adó bevezetése, az osztalékadó csökkentése, a gyermekek után járó adókedvezmény szisztémája, az örökösödési illeték összeghatár nélküli eltörlése egyenes ágon a jobb színvonalon élőket segíti. A munka törvénykönyvének várható szigorítása, a munkanélküli-ellátások kurtítása, egyes kilátásba helyezett nyugdíjrendelkezések, a gyógyszerkassza kiadásainak apasztása viszont leginkább az átlag körüli jövedelműeket vagy a még szegényebbeket, főként a legszegényebbeket sújtja. Nem érzi, hogy itt ellentmondás van?
RGY: A Kereszténydemokrata Néppárt által a múltban erőltetett családi adózás nem tud érvényesülni egykulcsos adó mellett. Ha egységes az adókulcs, akkor teljesen mindegy, hogy a családi jövedelem 16 százalékát egy ember fizeti-e, vagy öten rakják össze. Az összeg ugyanaz, tehát elvész a jelentősége. A mi szándékaink inkább a gyermeknevelési támogatás "forintosításával" jelennek meg.
MN: Ami szintén a magasabb jövedelműeknek kedvez, mégpedig igen nagy mértékben. Csaknem százezer forint többletre is szert tehet havonta az átlagnál jobban kereső, háromgyermekes család.
RGY: Készséggel elismerem, hogy a minimális jövedelműeknél meg a munkanélkülieknél ennek a szisztémának nincs jelentősége, mert semmit nem hoz a konyhára, ha szabad így mondanom. De azt hozzáteszem. hogy ami hetven százaléknak jó, azt meg kell csinálni, és nem kell a nekik kedvező intézményt azért kidobni, mert a másik harminc százaléknak az nem jelent előnyt. Hanem ki kell találni azt a másikfajta megoldást, ami a maradék harminc százaléknak is segít valamit. És vannak is különböző szociális intézkedések.
MN: Valóban. Csakhogy szűkítették a korábbi lehetőségeket. Miközben aránytalanul sokat kap, aki nagyon jól, mondjuk legalább havi hatszázezer forintot keres.
RGY: Aki hatszázezer forintot keres bruttóban, és abból nevel három gyereket, arról költői túlzás azt mondani, hogy nagyon jól él. Tessék nettósítani.
MN: A fideszes Gulyás Gergely nemrég vázolta a leendő választási rendszer lehetséges változatait.
RGY: Erről annyit tudok, hogy az alapkérdésekben nincs még politikai döntés.
MN: Annyiban sem, amennyiről fideszes képviselőtársa beszámolt? Például az egyik dilemma az, hogy a határon túli magyar állampolgárok vagy hazai pártlistákra szavazzanak, vagy külön listákra.
RGY: Másfél hónapja, a Kárpát-medencei magyar szervezetek fórumán kerültek szóba ezek a kérdések. Én viszont egy napja beszélgettem Salamon Lászlóval, aki a választójoggal foglalkozó albizottságot vezeti, s közölte, hogy még semmi nem dőlt el. Gulyás Gergely annak idején a készülő Alkotmányról is sorra tette a nyilatkozatokat. Volt, ami bejött, volt, ami nem. Én nem tulajdonítom jogforrásnak a képviselő úr nyilatkozatát. Már csak azért sem, mert - ne vegye rossz néven - egy nyilatkozatot a sajtó pontatlan megfogalmazással simán az ellenkezőjére tud változtatni.
MN: Előfordulhat, de azért nem általános gyakorlat. Ezek a verziók pedig nem új keletűek.
RGY: Az Alkotmány rögzíti az egyenlő és egységes választójogot. Ha a belföldi magyarságnak van joga egyéni jelöltre és pártra is szavazni, míg a határon túli szavazónak csak listára, akkor ez a feltétel nem áll meg. De nem akarnék ebbe nagyon belefolyni, hiszen megvan az a hatfős albizottság, amely javaslatot tesz ebben.
MN: Azért véleménye csak van arról, megoldható-e például, hogy a határon túli magyarok külön listára szavazzanak-e?
RGY: Én eleve furcsának tartanám, hogy mondjuk egy csíkszeredai lakos eljön Magyarországra mint országgyűlési képviselő, beül a parlamentbe, és hosszas vitát folytat a magyar költségvetésről, amihez neki semmi köze, mert sem nem adófizető, sem nem haszonélvező.
MN: Eszerint ön vitatja magát a határon túliaknak adandó szavazójogot is?
RGY: Én nem vitatok semmit. Kérdéseket teszek föl. Nem nekem kell egy személyben eldöntenem, hogy itt mi legyen.
MN: Orbán Viktor azt mondta: eldőlt, hogy lesz a határon túli magyaroknak is szavazati joguk. Mi alapján dőlt el? Előbb kijelentik, majd közlik, ezt akarta mindenki...
RGY: Elnézést, de ne nekem tessék ezt a kérdést föltenni, hanem Gulyás képviselő úrnak, aki hivatkozott rá. Én nem tudok erre válaszolni.
MN: És arra tud, hogy miért bombázza a kormányzat furcsa kérdőívekkel a lakosságot?
RGY: Már ne haragudjon, de 1990 óta különböző pártok különböző kérdőíveket küldenek. Most végre olyanok mennek ki, amiket földolgoznak, az eredményük nyilvános, a hátterük is. És nemcsak l'art pour l'art kérdéseket tesznek föl, hanem hozadékuk is van.
MN: Lehet ezekre mással, mint igennel válaszolni? Mondjuk arra, hogy segélyt adjunk-e vagy munkát? Vagy az előző kérdőíven: sok mindent kérdeztek, csak azt nem, hogy mi legyen az ország neve.
RGY: Ezen nem is kell vitatkozni, mert az mindig Magyarország volt. Tessék már megnézni a jelenleg hatályos Alkotmányt: Magyarország államformája köztársaság. Az első mondatában szerepel. Ez azt jelenti, hogy így hívják, és ez az államformája. Azonkívül az a nagy sláger, amit Gyurcsány Ferenc íratott, sem úgy kezdődik, hogy Magyar Köztársaság, Magyar Köztársaság...
MN: A sarkalatos törvények vitájában vannak-e nyitott kérdések? Támadhatnak-e ellentétek a kormánypárti frakciók között, vagy a frakciókon belül?
RGY: Ellentét nem lesz, vita lehet. Maradjunk annyiban, hogy mindkét képviselőcsoport van akkora létszámú, hogy minden törvényjavaslattal kapcsolatban legyen frakciókon belüli nézetkülönbség is.
