Magyar Narancs: Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt mondják, hogy soha nem volt még ilyen rossz helyzetben a mezőgazdaság. Másfelől viszont személyesen tapasztaltuk, hogy például felső-bácskai parasztok, akik a kárpótlással kaptak vissza földet, azt állítják: nem volt még olyan jó évük, mint a tavalyi. És ezt az ön miniszterségéhez kötik. Végül: a Fidesz a kisgazdabotrányok kirobbanása után jól érzékelhetően elkezdett rágyúrni a mezőgazdaságra. Mi a véleménye minderről?
Torgyán József: A miniszterségem alatt megkezdődött az agrárium szerkezetátalakítása, és valóban olyan támogatási rendszereket dolgoztattam ki, amelyek nagy könnyebbséget jelentettek a gazdatársadalom számára. Ez persze viszonylagos, hiszen rendkívüli mélypontról mozdult el a magyar mezőgazdaság. Kiszámíttattam: az elmúlt évtizedben legalább 1000 milliárd forintot vontak ki az agráriumból. Európában nincs olyan ország, ahol a mezőgazdasági beruházások aránya 10 százalék alatt lenne az egyéb beruházásokhoz képest. A 80-as években ez az arány már nálunk is megközelítette a 15 százalékot. A kérésemre kidolgozott adatokból megtudtam, hogy Antall József alatt, 1993-ban ez lement 1,9 százalékra. Ez a csökkenés egyértelművé tette, hogy nagyságrendekkel nagyobb összegekre van szükség. Ezért indítottam meg a harcot a 413 milliárdért; és azért fogadtam el végül a kétéves költségvetést, mert az 190 milliárd plusztámogatást jelentett. Ebből szerettem volna elérni, hogy - a minisztériumi szakmai vezetés, az apparátus és a MEH agrárreferatúrájának minden ellenállása dacára - a 12 000 Ft/hektár föld alapú támogatás az idén már 25 000 Ft/hektárra emelkedjen, a választás évében pedig már 50 000 Ft/hektárra. Az EU-ban, akármit is állít az unió, a támogatás meghaladja a 100 000 Ft/hektárt. Elveszítjük a versenyképességünket, ha e téren nem tudunk előrelépni. A Fidesz pedig rájött arra, hogy igaz az az általam már szinte eszelősen hangozatott tétel, miszerint az ország lakosságának négyötöde vidéken él, és kell, hogy végre a vidék is részesüljön a magyar gazdasági eredményekből. Az, hogy a Fidesz most saját ötleteként igyekszik megvalósítani az én politikámat, engem igazol.
MN: Úgy érzi, hogy félreállították?
TJ: Ez a benyomásom. Az 1998-as választásokon szembekerültem avval a dilemmával, hogy most a kisgazdapártot erősítsem, és erős ellenzéki párt legyünk, vagy átadjam a helyeinket a Fidesznek, és akkor a polgári koalíció tagjai lehetünk. Úgy döntöttem, hogy én az egész életem antikommunista alapállását nem adhatom fel, és odaadtuk a 82 helyet a Fidesznek.
MN: Hogy számolták ki azt a nyolcvankettőt?
TJ: Végignéztük, hogy hol lehetnek a Fidesznek nyerési esélyei. Mindenkivel külön tárgyaltunk, értekeztünk. Számítógéppel ébredtem és feküdtem.
MN: Ez már a két forduló között történt?
TJ: Igen.
MN: Az első forduló előtt nem is volt egyeztetés a két párt között arról, hogy koalícióra lépnek?
TJ: Nem. Sőt még a két forduló között is, amikor az ország érdekében én ezt a gesztust megtettem, Orbán Viktor és a Fidesz vezetői azt állították, hogy mindenkivel, csak Torgyán Józseffel nem.
MN: Nyilvánosan valóban ezt állították. De mindenki tudta, hogy lesz koalíció.
TJ: Mert az emberek józanok. A magyar olvasókat az különbözteti meg az amerikai olvasóktól, amint ezt az egyik cikkemben a Kis Újságban meg is írtam, hogy a sorok között is tudnak olvasni. De semmilyen ilyen egyeztetés nem történt. Ez a dolog mindenkit váratlanul ért. Hadd mondjak el valamit: a TV 2 előszobájában álldogáltunk a második forduló előtti kampánycsend előtt egy órával Horn Gyulával és Kuncze Gáborral. Orbán Viktor nem jött el, pedig őt is hívták. Mielőtt bementünk volna a stúdióba, azt mondja nekem a Horn Gyula: "Te Jóska, most mondd meg, micsoda képtelenségeket állítanak, hogy te visszahívod nyolcvan vagy mennyi képviselődet, hogy a Fideszt segítsd győzelemre? Hát ezek nem értenek a politikához - mondta nekem a Gyula. - Nincs az a pártelnök, aki ezt túlélné, hát te sem fogod túlélni! Hát ilyen marhaságot!" Hát akkor engedd meg, Gyulám, mondom neki, hogy elsőként téged tájékoztassalak arról, hogy aláírtam, elküldtem minden választási irodának, minden kisgazda személyiségnek ezeket a döntéseket, valóban visszaléptettük 82 jelöltünket, és azzal leszel szíves most már leülni az asztalhoz, hogy te mint volt miniszterelnök beszélsz. Nekem rontott Horn Gyula és Kuncze Gábor, szinte fizikálisan, annyira fölháborodtak ezen. A kormányba egyébként én nem a magam kedvéért akartam bemenni. A kisgazdapártról elterjedt, hogy nem kormányképes, nem koalícióképes, és az európai pártok közül is kiebrudalták. Antall József egyébként ezeket a pártokat becsapta. Később nekem ezt elmondták, azt állította nekik, hogy mögöttem senki nem áll. És persze mindenki neki hitt. Nekem ezt a pártot mindenképpen vissza kellett vezetnem az európai néppártok családjába, és ehhez be kellett mennem a koalícióba. És persze azt gondoltuk: ha a vidékfejlesztést és a mezőgazdaság fejlesztését megcsináljuk, akkor óriási dolgot teszünk a hazánkért.
MN: Elnök úr, ezt a nyolcvankettőt ugye úgy számolták ki, hogy a Fidesz még véletlenül se alakíthasson egyedül kormányt?
TJ: Egyértelmű volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök akar lenni, hogy a Fidesz kormányozni akar. Egyedül nekünk volt olyan szavazatmennyiségünk és annyi lehetséges képviselőnk, amellyel kormányt tud a Fidesz alakítani. Azt nagyon jól tudtuk, hogy az MSZP-vel nem szövetkezhet, mert akkor eltűnik a politika színteréről. Természetesen odafigyeltünk arra is, hogy a végén nehogy kiessünk a parlamentből. Nagyon nyugatlan időszakom volt ez nekem, állandóan számolgattam, pedig rossz matematikus vagyok. Végül is a legtökéletesebben sikerült ezt a dolgot kikalkulálnom; a választójogi törvény nem hiába van a kisujjamban.
Egyébként meg úgy gondoltam: a Fidesz bármit is mondott vagy tett korábban, az ő múltjuk a legkevésbé megkérdőjelezhető, és kell egy fiatalos lendület az országnak. De hogy ez a fiatalos lendület hamis vádak kreálásában, hatalmi pozíciók megszerzésében, a másiknak minden lehetőségekből való kiiktatásában fog megnyilvánulni, ezt rémálmomban sem gondoltam volna. Személyes felelősséget érzek azért - és ez nekem nagy lelki válságot is okoz -, hogy én, aki végigküzdöttem egy kommunista diktatúrát, végül is meg kellett élnem, hogy személyesen is hozzásegítettem Orbán Viktort és a Fideszt ahhoz, amit az országban művelnek.
MN: Az első forduló éjszakáján Orbán Viktor kijelentette: a Fidesz automatikusan visszalépteti a kisgazda indulónál gyengébben szereplő jelöltjeit az FKGP javára. Ezek után önnek aligha lehetett más választása.
TJ: Ez olyan aránytalanul kevés volt, hogy nem lett volna elegendő az MSZP leváltásához. De mondok egy konkrét példát. A pécsi 1. számú választókerületben Tóbiás János főorvos, a mi jelöltünk lemaradt a fideszes Mikes Éva mögött. Mi visszaléptettük a főorvos urat, a Fidesz pedig a maga jelöltjét visszaléptette a szigetvári körzetben a mi jelöltünk, Verasztó Hermin főorvos asszony javára. Dr. Tóbiás a négyezer stabil választójának írt egy levelet, hogy kérem, én visszalépek, szíveskedjék Mikes Évát támogatni, ez a kisgazdapárt és Torgyán József kérése. Mikes Éva ezek után meg is nyerte a második fordulót. A mi Verasztó Herminünk az első fordulóban második lett, harmadik volt a Fidesz, az első az MSZP-s lett. A fideszes ezek után fogta magát, szépen elutazott, egy szót sem szólt senkinek, nem is lehetett tudni, hogy ő visszalépett. A Fidesz-tábor meg átszavazott az MSZP-s képviselőre, aki nyert is. Ez a jellemző a mai napig az egész kisgazda-Fidesz-viszonyra. Mondanék még egy nagyon durva dolgot. Kiszely Katalint én születésétől kezdve ismertem, a szülei jó barátaim voltak, és mindenben segítettem a Katit. Miután ő beszél nyelveket, behoztam a pártba, hogy az európai politikába be tudjam építeni, pedig nem is volt kisgazda. De jópofa lány volt. Egyszer behozott egy számunkra ismeretlen személyt a frakcióba, hogy ez az ő vőlegénye, hogy el fogja őt venni feleségül, és kért minket, hogy juttassuk valamilyen lehetőséghez. Bánk Attila bejuttatta a Mol Rt. igazgatótanácsába. Aztán később kiderült, hogy már nem is vőlegény, Kiszely Kati nem is áll ki mellette, és kezdtük nézegetni, hogy miről is van itt szó. Bánk Attila mondta, hogy közben neki nagyon bizalmi embere lett, ne bántsuk, hagyjuk. A végén kiderült, kérem, hogy Szekeres Imrének volt az illető a személyi titkára valamikor. Erre én rögtön visszahívtam az igazgatótanácsból. De Stumpf István miniszter úr erre ezt mondta, hogy ő beszélt Orbán Viktorral - nem nekem mondta, hanem másnak, de mindegy, ez egy bizonyítható anyag -, és Orbán Viktor azt mondta, hogy ő meg van elégedve a Méhessel. De kérem, a mi emberünkkel ne az Orbán Viktor legyen megelégedve, hanem én vagy más kisgazda személyiség! És minden poszton ez zajlik. Orbánék mindent elvettek tőlünk: a Fradit, az agrárminisztériumot, az FVM-létesítményeket, Gödöt, Budapestet, mindent.
MN: A koalícióköteskor számolt ezzel a lehetőséggel?
TJ: Igen. A Fidesznek nem volt tábora, a Fidesz ennek következtében csak kliensekkel tarthatja fenn magát, a kliensek meg sosem olyan becsületesek, mint mondjuk az egri vár védői. A kliensek zsoldosok, az ő hűségük pénzbe kerül. Én még emlékszem arra, amikor az első ciklusban a Fidesz kivonult a Trianon-megemlékezéskor, emlékszem arra is, amikor maga Orbán Viktor kiabálta be, hogy "térdre, imához", amikor egy vallási téma került szóba a parlamentben. De választanom kellett: a régi rendszer vagy az új rendszer. Én a régi rendszer ellen küzdöttem egész életemben - tehát mindenképpen az új rendszernek kellett engedményeket tennem. De azért, hogy ez ide fajult, a saját felelősségemet is érzem.
MN: Ez már az új stratégia? Hogy a saját jóhiszeműsége áldozataként tűnjék fel?
TJ: Én nem akarok áldozat lenni. Azt a kisgazda szellemiségű politikát szeretném megvalósítani, amit elvárnak tőlem. A mi józan paraszti ésszel megáldott táborunk világosan látja, hogy nekem bizonyos áldozatokat kellett hoznom azért, hogy a kisgazdapárt kormányozzon. Én mindenekelőtt magyar vagyok, és csak utána kisgazda; és a Magyarország stabilitásába vetett hit hozhat ide sok tőkét, nekünk kifelé semmiféle negatívumot nem szabad mutatnunk, és a koalíciót fenn kell tartanunk. Ezért tartom fenn ma is a koalíciót, noha ez már minden, csak nem koalíció.
MN: A fiát titkosszolgálati eszközökkel kompromittálták. Legközelebbi munkatársa, Szabadi Béla hetek óta úgy ül előzetes letartóztatásban, hogy normális vádemelésnek egyelőre az árnyéka sem igen látszik.
TJ: A miniszterelnök úrnak elmondtam, hogy közel harminc év ügyvédi gyakorlat után hogyan látom a legfőbb ügyész átiratát Szabadi Béla kiadatásának ügyében, hogy az mennyire jogi nonszensz és valótlan tényállítások halmaza, és ezt még Alapi egykori sztálinista legfőbb ügyész is szégyellte volna kiadni. A fiam ügyében pedig az igazságügyi szakértő azt állapította meg, hogy a kazetta manipulált. Ezt már nem hozták nyilvánosságra. Pedig ezt a nyomozó hatóság állapította meg, nem a védelem. Az egész konstrukciót az én köztársaságielnök-jelölésem miatt az MSZP indította. De amikor a Fideszig eljutott a kazetta, a lehetőséget boldogan felkarolta, mert módot látott az én eltávolításomra. Arcátlan és gyalázatos az egész konstrukció, ez a hajsza ellenem és a fiam ellen. A Magyar Hírlapban megjelent, hogy ha az ügyvédnő a fiamat terhelő vallomást tesz, akkor csak három évig terjedhető bűntettel fogják vádolni, ha a fiamat mentő vallomást tenne, akkor öt évig terjedhető börtönnel. Ezt még Rákosiék sem merték megcsinálni!
MN: A Szabadi-ügyben éppúgy, mint a fia ügyében vagy a Concordia-ügyben az igazságszolgáltatás szervei járnak el. Ön mégis úgy beszél ezekről, mint politikai támadásokról. Ezzel azt implikálja, hogy ezek mögött a Fidesz áll: az ezekben az ügyekben tett megnyilvánulásai erre utalnak. Tudja-e ezt bizonyítani, vagy ezek csak feltételezések?
TJ: Az önvédelem szempontjai is indokolják, hogy erre a kérdésre ne adjak választ. De legyen szabad megjegyeznem valamit: a Deésy Géza-féle 428 milliós kérelemre személyesen írtam rá nagy betűkkel: "Elutasítva!", amikor kiderült, hogy a pályázathoz sem saját tőke, sem fedezet nem volt. És azt mondtam a Deésyért lobbizóknak: többet ilyen ügyet hozzám be ne merjenek hozni, mert annak nagyon súlyos következményei lesznek.
MN: Ezt ön papírokkal tudja igazolni?
TJ: Ezek papíron vannak, kérem! Ezek után nemigen lehetett engem vesztegetéssel vádolni ebben az ügyben. Úgyhogy fordítottak egyet a köpönyegen, és azt mondták, na jó, akkor legyen a Torgyán gyerek ellen befolyással való üzérkedés. Ezt az egész aljas dolgot azzal támasztották alá, amit Lányi Zsolt Szolnokon a Hozam klubban nagy nyilvánosság előtt elmondott, hogy valamilyen téves információ kapcsán azt gondolták, hogy az én - egyébként hála istennek egészséges - gyermekem epilepsziás beteg, és ezért tudnak majd engem könnyebben kényszeríteni, megzsarolni rajta keresztül. Hozzá kell hogy tegyem: ha tényleg epilepsziás beteg lenne, akkor ezt az egészet még nagyobb gyalázatnak tartanám. Szóval azt mondták, hogy legyen befolyással üzérkedés. Csakhogy a hamis vádat kreáló nem ismeri a törvényt: a befolyással való üzérkedéshez a fiamnak kellett volna ajánlkoznia, hogy van nekem egy miniszter apucikám, aki el tud intézni ezt-azt, és ez ennyibe meg annyiba kerül. De ehelyett az van, hogy ők beszéltek arról, hogy hogyan lehetne pénzt eljuttatni a fiamhoz. A végén kiderült, hogy sehogy, és senki nem juttatott semmit. De még eddig sem akartak eljutni, csak azt a látszatot kelteni, mintha juttatnának pénzt. Az egész ügyvédi kar tudja, hogy ez hamis vád, és hogy ez gyalázat, ám mégis folyik tovább. Országgyűlési képviselők és olyanok is, akik a kisgazdapártot elárulták, nyíltan elmondták, elmondják, hogy itt a célpont Torgyán József, őt akarják bűncselekmény látszatába keverni, és miután ez a Fidesz elhatározott szándéka, ne álljatok ki mellette, mert a Torgyán Józsefet úgyis letartóztatják. Ez olyan szinten tisztességtelen, hogy itt nekem hallgatnom, legalábbis egy bizonyos szintig, már nem szabad. Én ezt nem vagyok hajlandó lenyelni.
Merem állítani, hogy egy ilyen ügyre felfigyel az egész világ. Sajnos már ott tartunk, hogy a diplomáciai testület tagjai közül jó néhányan elmondták a véleményüket: meg vannak döbbenve, és volt olyan, aki szerint - nem akarom az országot mondani - ma már náluk sem lehetne ilyet megcsinálni. Én azt hiszem, hogy ez az egész magyar jövő szempontjából egy kritikus, egy szörnyűséges időszak; hogy azért teremtenek egy büntetőügyes, hamis vádas kreációt körülöttünk, hogy ugyanakkor egyesek szabadon lophassanak és az országot kiárusíthassák. Hát ez megdöbbentő.
MN: Egyetért azzal a vélekedéssel, hogy az ön egyetlen esélye a védekezésre az, ha valami van a kezében például az autópálya-építésekről, a bányaügyekről, az MFB-ről, a Postabankról, a tőzsdepapír-spekulációkról, az erdélyi támogatásokról, a tokaji borvidék magánosításáról?
TJ: Én sosem bántottam másokat, én egész életemben védő voltam. Ugyanakkor nem engedhetem meg, hogy gazemberek kiáltsanak tolvajt. Szükség esetén odacsapok, és akkorát csapok oda, amekkorát szükséges. Szeretném azonban teljesen világossá tenni: amikor engem arra vettek rá, hogy a miniszteri megbízatásomat adjam vissza, azon nyomban el akarták venni a gyerekektől azt a két és fél deciliteres tejet, amit sikerült hét megyében kiharcolnom - a mai napig sajnálom, hogy nem tudtam valamennyi megyére kiharcolni -, mondván, hogy én törvénytelenséget követtem el, mert nem pályáztattam. ´k meg az autópályát építtetik pályáztatás nélkül. Ez nem megy, kérem. Ez erkölcsileg is elfogadhatatlan. Még egyszer szeretném kijelenteni: azért, hogy ez idáig fajult, én is hibáztatható vagyok. Mint például a háromhetes parlamenti üléseztetésnek az eltűréséért.
MN: Miért mentek akkor bele?
TJ: Megvitattam ezt akkor a kisgazdavezetéssel. Azt mondottam: ennél törvénytelenebb, ocsmányabb dolgot el sem tudok képzelni. Az előző ciklusban attól féltem, hogy az MSZP fogja ezt megcsinálni... De úgy gondoltam: nem lehet egy koalíciót úgy kezdenünk, hogy rögtön az asztalra csapunk, hogy a kisebbik párt akaratának kell érvényesülnie. Elmondtam minden fideszes vezetőnek: a háromhetes ülésezéssel nem tudok egyetérteni, ezt mi nem kívánjuk. Végül a frakció is úgy döntött, hogy nekünk ki kell állnunk a Fidesz mellett. Ugyanakkor a tisztesség megköveteli tőlem, hogy kijelentsem: ez egy elfogadhatatlan, alkotmányellenes, törvényellenes lépés volt, és emiatt én is felelős vagyok.
MN: Elnök úr, most felhívja Kovács Lászlót, az MSZP elnökét, a következő ülésen beterjesztik és megszavazzák a hetenkénti ülésezést.
TJ: De nem tudom megszavazni, mert ahogyan Antall József idején kilóra vették meg a képviselőinket, most is kilóra veszi meg őket a Fidesz. Bár úgy gondolom, kellemes meglepetés ért engem: 1992-ben heten maradtunk, és most úgy gondoltam, hogy öten-hatan vagy négyen-öten maradunk a frakcióból. Végül, úgy tűnik, tizenkilenc-húsz egészen stabil képviselő mellettem áll...
MN: Ha így van, akár kormányt is tudna dönteni...
TJ: De én arra adtam kezet, hogy ezt a ciklust végigvisszük. 2002-ben viszont nem kötök olyan koalíciót, amelyik nem a minden héten ülésező parlament mellett lesz. Elfogadhatatlan, amit e téren a Fidesz vezette kormány tett.
MN: És ha be sem kerülnek a parlamentbe? Ön eszköztelen maradt.
TJ: A kommunizmus ellen is eszköztelenek voltunk. És ahogyan akkor is megvívtam a harcot, úgy gondolom, hogy most is közre fogok működni abban, hogy az ilyen elvtelen, tisztességtelen politika éppúgy megbukjék - most már örökre - Magyarországon, mint ahogyan megbukott az egypártrendszer. Bár hozzá kell tennem, hogy most a Fidesz, igaz, az MSZP segítségével, meg akarja valósítani az egypártrendszerként működő kétpártrendszert. Ebben őket mindenáron meg kell akadályozni. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártnak és elnökének ebben áll most a történelmi felelőssége. Ezzel együtt ragaszkodom ahhoz, hogy a négyéves ciklus négy évig tartson, mert ez Magyarország alapvető érdeke.
MN: Startol a 2002-es választások kampánya. Sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint 1994-ben.
TJ: Valóban, a Fidesz kiszorított minket mindenfajta pozícióból, a programunkat ellopja, a mi bázisunkat akarja megszerezni. A parasztság érdekeit mégsem fogja képviselni. Utalnék arra, amit általában nem szoktak bekalkulálni a közvélemény-manipulátorok, nevezetesen, hogy a józan paraszti ésszel élő magyart megtanította a történelme arra, hogy lássa a hírek mögötti valóságos tényeket. Elképesztő, milyen tisztán látják az emberek a Fidesz tisztességtelenségét: például milyen alapon meri azt Áder János kimondani, hogy mindenkire irányadó a jogerős bírósági ítélet, csak rá nézve nem? Hát az embernek az esze megáll! Hogy az Országgyűlés elnöke, Magyarország harmadik közjogi méltósága ezt megengedje magának, ez olyan pökhendi magatartás, amit a kisgazdatábor világosan lát. Most azonban a Kis Újság főszerkesztését a gyakorlatban is átvettem, és indítottam egy sorozatot Napirend előtt, a nép előtt címmel, és hihetetlenül nagy érdeklődést mutat az olvasótábor az iránt, hogy megismerje az itt kifejtett gondolataimat. Tudom, hogy nem pótolja az országgyűlési munkát semmiképpen sem, de én azt hiszem, hogy az Országgyűlést eljelentéktelenítették a háromhetes ülésezéssel. Azzal, hogy engem elhallgattattak, és nem engednek a saját helyemen ülni, és a jogerős ítélet ellenére is mindenképpen a függetlenek között akarnak látni engem, a kisgazdapárt elnökét, olyat tett a Fidesz, amit még az MSZP sem tett meg. Bármilyen lesz is az egészségi állapotom, szeptembertől kezdve a választókerületembe és a szülőföldem megyéjébe minden egyes plenáris ülésnap alkalmával elmegyek, és nemcsak közmeghallgatásokat fogok tartani, hanem végigjárom a portákat, és még jobban meg akarom ismerni a legkiuzsorázottabb magyar népnek az életét és a jelenlegi gondjait.
MN: Ha egészségi állapota engedi. Most jó formában van, ezt udvariaskodás nélkül mondjuk, de mi van akkor, ha rosszabb lesz a helyzet?
TJ: Köszönöm szépen. Egy nagyon súlyos betegségen estem át, ami nem valamiféle szervezetbeli elváltozás következménye, hanem annak, hogy én a gyertyát nemcsak két oldalról égetem, hanem ráadásként a gyertya is terjedelmes lánggal égett; a rosszullétem egy túlfeszített napon következett be. Az egészségi állapotom nem azonos még a rosszullétem előttiével, és egy hosszú rekreációs időszakra is köteleztek az orvosaim, amit nem tudok betartani, hiszen én nem tudok sok időt távol tölteni a politikától. Úgy gondolom, olyan vasszervezetem van, hogy végül is úrrá leszek ezeken a nehézségeken, és a választási kampányt tisztességgel tudom végigvinni.
MN: Meg tudja cáfolni a súlyos cukorbetegségéről szóló pletykákat?
TJ: Ezek olyan apróságok, hogy az embernek milyen betegségei vannak... Nekem az akaratom a lényeges! És a Jóisten erőt fog nekem adni, mert azt az igazságtalanságot, ami ebben az országban létjogosultságot nyert, nem vagyok hajlandó eltűrni. És végezetül csak ismételni tudom: úgy érzem, hogy ennek részben én is előidézője vagyok, ezért kötelességem ez ellen harcolni.
Bojtár B. Endre
Bundula István
